Múlt vasárnap ismét porondra lépett Gyurcsány Ferenc, hogy egy újabb szenvedélyes előadásban értékelje a magyar politika főként Őszöd óta lejátszódott történéseit.
(forrás: hirado.hu)
A politikai valóságról alkotott képének alfája és ómegája továbbra is az őszödi beszédről formált elképzelése, hiszen ezt személyes pályafutása szempontjából nem is kerülhetné meg, ezen, illetve azon a szűk kisebbségen múlik ugyanis közéleti felszínen maradása, amely elfogadja értelmezését. Eközben a többség számára az egykori kormányfő Őszöd-koncepciójával együtt ma sem vehető komolyan.
Gyurcsány valóságértelmezése szerint a baloldal 2010-ben azért veszítette el a választásokat, mert nem hitt önmagában. Ennél kicsit pontosabban, a múlt vasárnap elhangzott beszédében lényegében arról beszélt, hogy már 2006 nyarától számítva, de főként szeptember 17-től, az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülésének idejétől erősen megcsappant azoknak az aránya, akik elfogadták az MSZP és a baloldal akkori első emberének a politikai valóságról alkotott elképzelését.
Gyurcsány Ferenc helyzetértékelésében ezzel együtt van némi igazság, hiszen ha sikerült volna annak a ma is stabilan a bukott miniszterelnök és pártja mellett álló egy-két százaléknyi szavazónak a sokszorosával elfogadtatni, hogy „ha van korszakváltás, akkor az Őszödön kezdődött”, ahol Gyurcsánynak volt bátorsága, „hogy szembeforduljon a hazugsággal”, hogy – igaz, titokban – „bevallja” a bűnöket, és mintegy megtisztuljon azoktól.
A probléma az, hogy Őszödről a magyar választók túlnyomó többsége ma is másként gondolkodik. A többség fejében máig a hazug miniszterelnök és a kampányban szándékosan tett hamis ígéretek lelepleződése ez, vagyis épp az ellenkezője annak, amit a 2006 őszén előkerült beszéd elmondója és környezete gondol róla. Persze Gyurcsány azt sem titkolta el előlünk, hogy akkor is folytatja, akkor sem adja fel a valóságértelmezését, ha csak hárman hisznek benne.
Fontos belátni, hogy ez a hit, ez a politikai helyzetkép és ez a stratégia, amely szerint az igazság, a tisztesség Gyurcsányék oldalán áll, számára nemcsak azt teszi lehetővé, hogy jól aludjon, hanem egyben a folytathatóság elengedhetetlen feltétele is. Másként nem lenne lehetősége a politika világában maradni, hiszen könnyű belátni, hogy amennyiben Őszöd a hazugság és a hazudozó lelepleződése, és nem az említett bűnök nyilvános bevallása, és a beszélő leszámolása önnön sötét múltjával, akkor egy politikai hullával van dolgunk. Márpedig aki a saját szemében is halott, az képtelenné válik a cselekvésre, és legfeljebb kívülről értékelheti a politikai eseményeket – de már nem politikus.
Mindezeknek fényében a politikus Gyurcsánynak két lehetősége van: vagy feladja a valóságértelmezését, feladja az „őszödi igazságbeszéd” koncepcióját, vagy elégtelen lesz, illetve kifogy mögüle a szavazóbázis. Könnyű belátni, hogy utóbbira jóval nagyobb az esély, Gyurcsányt nem úgy ismertük meg, mint aki ne akarná folytatni bármilyen körülmények között, hiszen amennyiben ilyen lenne, már 2006 őszén letette volna a lantot.
Ami a szavazóbázist illeti, a Demokratikus Koalíció a teljes népességen belül a közvélemény-kutató cégek felmérései szerint az összes megkérdezett két százaléka körül mozog. Ezzel kapcsolatban egyrészt érdemes megjegyezni, hogy hibahatár alatti értékről van szó, mindazonáltal az adatok kétségessé teszik, hogy a Gyurcsány-párt önmagában képes lenne-e bekerülni a parlamentbe, nemhogy esetleg megverné „ezeket”, vagyis a jelenlegi kormánypártokat. Ez egyben azt is jelenti, hogy a DK-t és vezetőjét az egyelőre még szintén bizonytalan összetételű és formájú baloldali összefogás, vagyis a többi baloldali erő mentheti meg és tarthatja életben.
A választópolgárok többségének gondolkodása a DK vezérének elképzeléseiről 2006 nyara-ősze óta egyértelmű, a hirtelen feltörő és sokáig kitartó düh egyértelmű jelei voltak az éveken keresztül zajló tüntetések, tiltakozások. Ezek, illetve a pártok és politikusok támogatottságának változása félreérthetetlenül tanúskodtak arról, hogy a magyar választópolgárok többsége nem fogadta és fogadja el az őszödi beszéd fentiekben ismertetett értelmezését.
Lemondása, vagyis 2009 márciusa után Gyurcsány az addigiakhoz képest valamelyest háttérbe szorult, de hamar visszatért a közélet főáramába, és nem hagyott elég időt a felejtésnek. Ugyanakkor a gyűlölet mára részben átalakult, a bukott miniszterelnök sokak szemében komolyan nem vehető szereplővé, bohóccá változott, azzal együtt, hogy regnálása idejére nem sokan emlékeznek vissza jó szívvel. Itt azonban érdemes megemlékezni a baloldal nagy dilemmájáról is, hiszen Gyurcsány és a DK két százaléka adott esetben döntő fontosságú lehet, viszont az is elképzelhető, hogy a törpepárt befogadása több kárt okozna a szövetkezők számára, mint amennyi hasznot hozhat, már csak azért is, mert egy újabb „Gyurcsány–Bajnai-korszak” megakadályozásának érdekében a jobboldal könnyebben mozgósíthatja szavazóit.
Legutóbb Juhász Péternek, a Milla vezetőjének Gyurcsány Ferencet elutasító megnyilatkozása korbácsolta fel a vitát az ügyben. Esetében is jól látszik, hogy milyen egyszerű a Gyurcsány-képlet: ha az őszödi beszéd „menthetetlen aktus”, akkor bukott politikusról van szó. Kétséges, hogy a baloldal nagyobb szereplői végleges döntést hoztak volna a Demokratikus Koalíció kihagyásáról, amennyiben azonban végül mégis így határoznak majd, akkor könnyen megtörténhet, hogy jól behatárolható időn belül búcsút inthetünk a politikus Gyurcsány Ferencnek.
Első közlés: Magyar Hírlap
