Hazánkban a fiatalokra bizonytalan, nem stabil szavazóként tekintenek a pártok, ezért lehetséges, hogy olykor nagyobb hangsúlyt fektetnek a jóval stabilabbnak tartott nyugdíjas szavazóbázis érdekeinek becsatornázására.
Egy idei Eurobarométer-felmérés adatai szerint a magyar fiatalok kilencvenhat százaléka tartja fontosnak a demokráciát, és a megkérdezettek hetvenkilenc százaléka vélekedett úgy, hogy a választásokon való részvétel megfelelő módja a politikai döntések befolyásolásának. Sőt hatvanöt százalékuk egyenesen morális kötelességnek gondolja a választási részvételt. Tavaly ősszel a Kutatópont Kft. felmérése a tizenöt-huszonkilenc éves korosztályban megállapította, hogy a fiatalok, amikor a „jó állampolgárról” gondolkodnak, fontosnak tartják azt is, hogy az illető leadja a voksát a választásokon (a százas skálán hetvenegy pontra értékelték ezt). A statisztikák alapján meglepő, hogy – az Eurobarométer szerint – csak harminckilenc százalékuk vett részt a választásokon az elmúlt három évben.
Röviden összefoglalva mindezt, láthatjuk, hogy habár a fiatalok lényegesnek tartják a közösségi életben való részvétel említett formáját, a szavazóhelységekig már nem jutnak el. Mindez főként annak fényében tűnik furcsának, hogy még azt is látják, ez kiváló alkalom lenne arra, hogy hatást gyakoroljanak a politikusok által hozott döntésekre. Csupán összehasonlításképpen: a 2010-es országgyűlési választások első fordulójában a választásra jogosultak több mint hatvannégy százaléka járult az urnákhoz, és ennek fényében az Eurobarométer által a fiatalok között kimutatott harminckilenc százalékos részvételi arány meglehetősen gyászos.
Mindeközben a fiataloknak nem lenne szabad megfeledkezniük arról sem, hogy az ilyen adatokat a politikusok is ismerik, hiszen a pártok folyamatosan fürkészik, hogy melyik társadalmi csoport milyen súllyal jelenik meg a választásokon. Ne legyenek kétségeink, a pártok számára a szavazatmaximalizálás a modern képviseleti demokráciákban egyenesen létkérdés, így lépéseiket az is jelentősen befolyásolja, hogy kik azok a szavazók, akik stabil résztvevők, és kik azok, akik kevésbé megbízhatók.
Tipikusan megbízható szavazók a nyugdíjasok, ugyanakkor Magyarországon a rendszerváltás óta szinte közhellyé vált az is, hogy fiatal csoportokból nem lehet stabil szavazóbázist építeni. Ennek értelmében azok a pártok, amelyek szilárd támogatói alapokon kívánnak építkezni, mindenképpen igyekeznek közel kerülni a nyugdíjasokhoz. Fontos tehát felhívnunk minden fiatal figyelmét, hogy amikor elmegyünk választani, akkor nem valamilyen elvont dologról van szó, nem csupán jó állampolgárságról, nem csupán erkölcsi kötelességről, hanem kőkemény érdekekről is. Lehet legyinteni, lehet úgy gondolkodni, hogy a szavazatunk nem ér semmit, de ez messze áll a valóságtól.
A fiatalok jól látják, hogy a választásokon való részvétel befolyásolja a politikusok viselkedését, ugyanakkor nem vonják le a megfelelő következtetéseket. Ha nem kísérik el a nagyit a szavazófülkékhez, akkor bizony a politikusok jobban figyelnek majd a nagyi érdekeire, mint az övéikre (ez természetesen nem jelenti azt, hogy az előbbi nem lenne ugyanolyan fontos). Ez pedig nemcsak szimbolikus gesztusokban mutatkozik majd meg, hanem a költségvetési források elosztásában is. Ezért minden fiatalt a saját érdekében kell arra buzdítanunk, hogy 2014-ben adja le szavazatát. Természetesen nem a nyugdíjasok ellenében kívánok felszólalni, hanem azért, hogy az ifjabbak is belássák, nekik is érdekük, hogy voksoljanak, mert aztán ezzel összhangban nagyobb figyelem irányulhat rájuk az Országházban is.
Első közlés: Magyar Hírlap
