A közelmúltban megjelent a színen a Jobbik nemzeti radikális konkurense, a Magyar Hajnal. Az új mozgalom szereplői a pártalapításon is gondolkodnak, ami felveti a kérdést, van –e esély arra, hogy még egy ilyen párt felemelkedjen, a magyar pártrendszer releváns szereplőjévé váljon, illetve milyen hatással lehet ez a Jobbik jövőjére. Ennek érdekében azt is érdemes végiggondolnunk, hogy milyen módon erősödött meg a Jobbik, vázolva ezzel, hogy egyáltalán milyen lehetőségei vannak a politikai életben való szereplésre hazánkban egy nemzeti radikális pártnak.
A Magyar Hajnalt a Jobbikkal korábban szakító Lenhardt Balázs országgyűlési képviselő neve fémjelzi, aki volt pártjánál is radikálisabb irányvonalat visz. Emlékezetes egyebek mellett, hogy egy tavalyi demonstráción izraeli zászlót égetett. Ezen kívül az új szereplő néhány, a nemzeti radikális szubkultúrához kötődő, de a Jobbiktól elhidegült szervezetre épül, így például a Magyar Nemzeti Gárdára, a Betyárseregre.
A Magyar Hajnal internetes portáljára látogatók számára hamar kiderül, hogy a Jobbiknál még radikálisabb szerveződésről van szó, de már a név is a görög Arany Hajnalra, lényegében Európa legszélsőségesebb nemzeti radikális pártjára hajaz. A weblapon található cikkek, videók tartalma is ezt erősíti, illetve a Jobbiktól való elhatárolódást igyekszik bemutatni. Utóbbit a Magyar Hajnal megalkuvónak, a jelenlegi, általuk felborítani kívánt rendszerbe betagozódónak és az igazi nemzeti radikalizmust megtagadónak tartja.
Az elégedetlenséget alátámasztják a Jobbik utóbbi időben tett lépései, többek között az, hogy Vona Gábor pártja szeptember elején tartott frakcióülésén arra szólította fel képviselőtársait, hogy retorikailag legyenek valamivel visszafogottabbak a korábbiaknál.
Az ehhez hasonló jelenségek kiválóan jelzik azt a paradox helyzetet, amelybe egy Jobbikhoz hasonló szélsőséges erő kerül, amikor releváns szereplőjévé válik egy demokratikus, parlamentáris politikai rendszernek. Egyik részről ugyanis a párt sikerét radikalizmusa alapozza meg, amelynek részét képezi az intézményellenesség is. Másik részről viszont bele kell illeszkednie abba a politikai rendszerbe, amelyet programja szerint alapjaiban kíván megváltoztatni.
Ez az a helyzet, amely a legradikálisabbakat hamar kiábrándíthatja, így ők belső, táboron belüli ellenséggé változhatnak.
Ami a Jobbik felemelkedését illeti, az elnagyolva két alapra vezethető vissza. Az egyik a már létező nemzeti radikális szubkultúra, amelyhez különböző szervezetek, többé-kevésbé szervezett csoportosulások, internetes portálok is kötődtek, ezáltal biztosítva a szervezeti alapokat, a kommunikációs csatornákat, valamint a szavazóbázis törzsét. Ez azonban önmagában nem lett volna elégséges ahhoz, hogy a Jobbik a magyar pártrendszer releváns szereplőjévé váljon. Kellett egy olyan ügy is, amelyet a 2009-ben megerősödő párt a sajátjává tudott tenni. Ez volt a cigányság helyzetének kérdése, amely ugyan már korábban is megoldásra várt, de olyan történések kapcsán, mint például Marian Cozma meggyilkolása, a média érdeklődésének homlokterébe került. A Jobbik kemény válasza pedig jelentős befogadó rétegre talált.
Mindennek kétségtelenül az lehet a tanulsága, hogy a Magyar Hajnalnak, ha számottevő politikai szereplővé kíván válni, többre van szüksége a nemzeti radikális szubkultúrában fontos szerepet játszó intézményellenesség meglovagolásánál, és nem elég, ha eljátssza a „Mégjobbik” szerepét.
Az új alakulat további problémája, hogy a legfontosabb médiaszereplőktől, a Jobbikhoz hasonlóan kevés figyelemre, legfeljebb csak negatív környezetben való feltüntetésre számíthat. Ráadásul a szubkultúrához kapcsolódó internetes világ által teremtett alternatív nyilvánosságban is gyengébb szereplőnek tűnik, ebben a térben jelenleg a Jobbik beágyazottsága erősebb. Ilyen szempontból az sem mellékes, hogy a parlamenti frakcióval rendelkező párt anyagilag is jóval nagyobb mozgástérrel bír, s a 2014-es kampány során minden bizonnyal egyéb kommunikációs eszközöket is felvonultat majd önmaga propagálására. A Magyar Hajnal, ha időközben párttá válik, már csak az esemény közelsége miatt is aligha erősödhet meg eléggé a tavaszi választásokig, ez pedig ugyancsak a Jobbikot erősítheti, amely így az egyetlen választható nemzeti radikális pártként méretheti meg magát.
A Magyar Hajnalnak tehát kevés esélye van arra, hogy a Jobbik helyére lépjen, mindazonáltal valamelyest meggyengítheti vetélytársát, amely ennek következtében válaszra kényszerült. A helyzet ugyanis erősen kérdésessé teszi, hogy a nemzeti radikális párt számára valóban kifizetődő lenne a korábbinál visszafogottabb hangnem alkalmazása. Ezt az is alátámasztja, hogy a visszafogottabb jobboldali választók megnyerésében a Fidesszel kellene versengenie, amely ilyen téren messze jobb pozícióval rendelkezik, többek között azért, mert erősen kétséges, hogy a higgadtabb, de tartalmukban kétségtelenül radikális megszólalások megnyitnák a Jobbiktól jelenleg elzárt kommunikációs csatornákat. Ezen felül egy ilyen lépéssorozat és modorváltás miatt mindeddig hozzájuk kötődő szimpatizánsokat veszthetnek a másik oldalon, akik támogatására, úgy tűnik, adott esetben a Magyar Hajnal is szívesen pályázna.
Első közlés: Magyar Hírlap
