Korábban már volt szó arról, hogy a baloldal megosztottsága tulajdonképpen a múlthoz fűződő viszony különbségén alapul. A cél mindannyiuk számára ugyanaz, azonban a „nyolc évvel” való elszámolás problémája már más-más irányba küldte a szocialista elit tagjait. Két baloldali vezető a kritikai kereszttűzből igyekszik kikerülni, a harmadik viszont a végsőkig kitart.
(forrás: Kanadai Magyar Hírlap)
Bajnai Gordon, aki úgy tűnik a napokban lemondott az eddig hitelessége alapjául szolgáló „szakértői” szerepkörről, talán felült a „langyos” kritikának. Az eddigi szavazóbázis-erőviszonyok láttán a „hozzáértésről” áttette a hangsúlyt az érzelmi politizálásra. Az újonnan használt szimbólumválasztás rövidtávú hatása nem kérdéses. Az eltűnőben lévő válságmenedzselő stílus mellett Mesterházy Attila képviseli a „belátásos” politikát, aki a múltbéli kritikákkal nem akar szembemenni, inkább a beismerés, az elhatárolódás és az új politika megkülönböztetését hangsúlyozza.
Van azonban olyan szereplő, akivel a politikai életben megszemélyesedtek a múlt hibái, éppen ezért a másik kettő bizonytalan azzal kapcsolatban, hogy mit is kezdjen az együttműködés lehetőségével. Taktikája sem a meghátrálás, sem a kikerülés, sem pedig egy a technokratához hasonló mítosz felvétele annak érdekében, hogy hitelességét megalapozza. Ez a szereplő Gyurcsány Ferenc, aki a „nyolc évvel” való folytonosságot képviseli. Sokak számára Őszöd szimbolizálja ezt az időszakot, ezért kulcsfontosságú ennek a fogalomnak a fejekben való átértelmezése. Eddig sem a múlt hibáiként fogta fel az akkor elhangzottakat a baloldal idetartozó része, hanem egyfajta igazságbeszédként. Ezt az értelmezési harcot azonban az MSZP-ből való kiválás óta nem egyedül folytatja az exminiszterelnök, hanem a platformból lett párttal, a DK-val:
A szavak átértelmezésének módszere mások szájából hallani ugyanazokat a szavakat, nyíltan, más környezetben, más céllal és más jelentéssel. Az Őszöd-kampány lényege, hogy a fogalom hallatán a gondolati kapcsolás eredménye ne a 2006-os ellenérzés, hanem a 2013-as „hatalomellenes igazság” legyen. Ugyanazok a szófordulatok összekapcsolva „Orbán rendszerével” és a szegények valóságával – tökéletesen leírja a DK-kampány lényegét. Ha a szavak most hitelesnek hallatszanak, lényegében a képet változtatják meg. A különbség azonban az, hogy akkor kiszivárgott, most pedig előadják.