Két ismert név került elő - mint hitehagyottak – az újságok hasábjain: Ertsey Kataliné és Vágó Gáboré. Bár előbbiről már korábban is tudtuk, hogy nem indul a 2014-es választásokon, az okok most váltak szélesebb körben ismertté, s mind Ertsey, mind Vágó ATV-ben elhangzó szavaiból az tükröződött, hogy ugyan homlokegyenest eltérő okból, de nem látják teljesíthetőnek a „lehet más” misszióját.

Ertsey Katalin távozásának okait firtatva az LMP-ből Bajnai Gordon és immár Gyurcsány Ferenc társaságába távozó társai elvtelenségét (vagy más fogalmazás szerint „komoly kompromisszumát”) említette. Illetve arról beszélt, hogy a parlamentből hiányzik a tudás, a tehetség és a teljesítmény tisztelete. Azt fájlalta, hogy komoly felkészültségű embereknek is le kell butítaniuk a mondanivalójukat az Országgyűlésben. Pedig egyszerű fogalmazás nélkül nem igazán ragadhatók meg a szavazók kevésbé képzett tömegei. Lehet ennek kapcsán fintorogni, de ez egyben az egyszerűbb szavazók kirekesztését is jelenti, ami a jelenlegi politikai rendszerben az eredménytelenséget is magával vonja, s ez meg is látszik az LMP teljesítményén. Nem véletlen, hogy a választóik között felülreprezentáltak a magasan kvalifikált városi rétegekből érkezők, míg például a kevéssé képzett választók között sokkal mérsékeltebben szerepelnek.

Pedig vannak olyan üzeneteik, amelyekkel el lehetne jutni hozzájuk is, sőt alapvetően az az érzése az embernek, hogy az egész „lehet más” projektben több van. Sokat sejtet, hogy Vágó Gábor egyenesen „politikai impotenciáról” és „politikai analfabetizmusról” beszélt. Szerinte az LMP kongresszusainak fókuszában az áll, hogy „szavazzunk–e arról, hogy hogyan szavazzunk arról, hogy később hogyan szavazzunk”.

Az utóbbi hónapokban a sajtó gyakorlatilag a baloldali pártok ügyetlenkedéseitől volt hangos, minden a belső pozícióharcról szólt, ráadásul Bajnaiék Gyurcsánnyal kapcsolatos pálfordulása is negatív keretezést kapott még a baloldali orgánumokban is. Eközben az LMP lényegében a babérjain üldögélt, ha meg is szólalt, csak alkalmilag tette, és nem valami hangosan. Igazából erőteljes hozzászólás csak a baloldali összefogás legújabb verziójának bejelentése kapcsán hangzott el a részükről. Márpedig ez így a politikai nyilvánosság mai feltételei között nem elég. Ahhoz, hogy valaki eljuttassa az üzeneteit a választókhoz, sokkal többre van szükség. Az utóbbi hetekben az LMP-nek naponta legalább egyszer ki kellett volna állítania egy épkézláb politikust, akinek tájékoztatnia kellett volna a választókat, hogy az ő szavaikkal élve: az „álbaloldali pártok” éppen hogyan próbálnak osztozkodni a koncon. A sikeresebb fellépéshez mindezt természetesen néhány közleménnyel is megtoldhatták volna, és persze a másik oldal felé is lehetett volna néhány szavuk. De nem.

A dolog mindenesetre úgy fest, hogy nagyjából csak akkor mondanak valamit, ha egy médium meghívja, megkérdezi őket, ezenfelül viszont eléggé halovány a kommunikációjuk.

Egy újabb probléma is felmerült a párttal kapcsolatban. Vágó Gábor távozásának okaként megemlítette a belső hatalmi harcokat is, amit alátámasztottak a baranyai lobbiról szóló híradások, ezenfelül pedig az Állami Számvevőszék vizsgálata is említést érdemel. Ezek az ügyek összességükben a párt „tisztaságának” imázsát veszélyeztetik.

Persze 2010-ben sem volt acélos az LMP kommunikációs téren, egy új kispárt volt, amelynek kevesen adtak esélyt a parlamentbe jutásra. Ugyanakkor az EP-választáson elért eredményük után láthatóvá váltak a választók számára, feltörekvő szereplőként jelentek meg a porondon, és akkoriban igen nagy volt a fogékonyság a jelszavukra, a „lehet másra”. Ahhoz képest előny számukra, hogy beágyazottabbá váltak, viszont a pártszakadás meggyengítette a szavazótáborukat. A Nézőpont Intézet a legfrissebb kutatásában arra is rámutatott, hogy a Gyurcsánnyal kibővült balos összeborulás is hozhat a konyhájukra, de ahhoz, hogy az ilyen lehetőségeket kiaknázzák, szakítaniuk kellene a tutyimutyi kommunikációval, a „sült hal” politizálással.

Ami a számokat illeti, jelenleg egyedül a Nézőpont Intézet mérései mutatnak parlamenti küszöb fölötti eredményt az LMP-vel kapcsolatban. Természetesen nem kizárt, hogy így is sikerül ismét erős hajrát produkálniuk, és lendíthet az ügyükön az is, ha valamilyen formában összebútoroznak Ángyán Józseffel, mindazonáltal professzionálisabb politizálással mostanra kevesebb izgulnivalójuk lenne.

Két ismert név került elő - mint hitehagyottak – az újságok hasábjain: Ertsey Kataliné és Vágó Gáboré. Bár előbbiről már korábban is tudtuk, hogy nem indul a 2014-es választásokon, az okok most váltak szélesebb körben ismertté, s mind Ertsey, mind Vágó ATV-ben elhangzó szavaiból az tükröződött, hogy ugyan homlokegyenest eltérő okból, de nem látják teljesíthetőnek a „lehet más” misszióját.

Ertsey Katalin távozásának okait firtatva az LMP-ből Bajnai Gordon és immár Gyurcsány Ferenc társaságába távozó társai elvtelenségét (vagy más fogalmazás szerint „komoly kompromisszumát”) említette. Illetve arról beszélt, hogy a parlamentből hiányzik a tudás, a tehetség és a teljesítmény tisztelete. Azt fájlalta, hogy komoly felkészültségű embereknek is le kell butítaniuk a mondanivalójukat az Országgyűlésben. Pedig egyszerű fogalmazás nélkül nem igazán ragadhatók meg a szavazók kevésbé képzett tömegei. Lehet ennek kapcsán fintorogni, de ez egyben az egyszerűbb szavazók kirekesztését is jelenti, ami a jelenlegi politikai rendszerben az eredménytelenséget is magával vonja, s ez meg is látszik az LMP teljesítményén. Nem véletlen, hogy a választóik között felülreprezentáltak a magasan kvalifikált városi rétegekből érkezők, míg például a kevéssé képzett választók között sokkal mérsékeltebben szerepelnek.

Pedig vannak olyan üzeneteik, amelyekkel el lehetne jutni hozzájuk is, sőt alapvetően az az érzése az embernek, hogy az egész „lehet más” projektben több van. Sokat sejtet, hogy Vágó Gábor egyenesen „politikai impotenciáról” és „politikai analfabetizmusról” beszélt. Szerinte az LMP kongresszusainak fókuszában az áll, hogy „szavazzunk–e arról, hogy hogyan szavazzunk arról, hogy később hogyan szavazzunk”.

Az utóbbi hónapokban a sajtó gyakorlatilag a baloldali pártok ügyetlenkedéseitől volt hangos, minden a belső pozícióharcról szólt, ráadásul Bajnaiék Gyurcsánnyal kapcsolatos pálfordulása is negatív keretezést kapott még a baloldali orgánumokban is. Eközben az LMP lényegében a babérjain üldögélt, ha meg is szólalt, csak alkalmilag tette, és nem valami hangosan. Igazából erőteljes hozzászólás csak a baloldali összefogás legújabb verziójának bejelentése kapcsán hangzott el a részükről. Márpedig ez így a politikai nyilvánosság mai feltételei között nem elég. Ahhoz, hogy valaki eljuttassa az üzeneteit a választókhoz, sokkal többre van szükség. Az utóbbi hetekben az LMP-nek naponta legalább egyszer ki kellett volna állítania egy épkézláb politikust, akinek tájékoztatnia kellett volna a választókat, hogy az ő szavaikkal élve: az „álbaloldali pártok” éppen hogyan próbálnak osztozkodni a koncon. A sikeresebb fellépéshez mindezt természetesen néhány közleménnyel is megtoldhatták volna, és persze a másik oldal felé is lehetett volna néhány szavuk. De nem.

A dolog mindenesetre úgy fest, hogy nagyjából csak akkor mondanak valamit, ha egy médium meghívja, megkérdezi őket, ezenfelül viszont eléggé halovány a kommunikációjuk.

Egy újabb probléma is felmerült a párttal kapcsolatban. Vágó Gábor távozásának okaként megemlítette a belső hatalmi harcokat is, amit alátámasztottak a baranyai lobbiról szóló híradások, ezenfelül pedig az Állami Számvevőszék vizsgálata is említést érdemel. Ezek az ügyek összességükben a párt „tisztaságának” imázsát veszélyeztetik.

Persze 2010-ben sem volt acélos az LMP kommunikációs téren, egy új kispárt volt, amelynek kevesen adtak esélyt a parlamentbe jutásra. Ugyanakkor az EP-választáson elért eredményük után láthatóvá váltak a választók számára, feltörekvő szereplőként jelentek meg a porondon, és akkoriban igen nagy volt a fogékonyság a jelszavukra, a „lehet másra”. Ahhoz képest előny számukra, hogy beágyazottabbá váltak, viszont a pártszakadás meggyengítette a szavazótáborukat. A Nézőpont Intézet a legfrissebb kutatásában arra is rámutatott, hogy a Gyurcsánnyal kibővült balos összeborulás is hozhat a konyhájukra, de ahhoz, hogy az ilyen lehetőségeket kiaknázzák, szakítaniuk kellene a tutyimutyi kommunikációval, a „sült hal” politizálással.

Ami a számokat illeti, jelenleg egyedül a Nézőpont Intézet mérései mutatnak parlamenti küszöb fölötti eredményt az LMP-vel kapcsolatban. Természetesen nem kizárt, hogy így is sikerül ismét erős hajrát produkálniuk, és lendíthet az ügyükön az is, ha valamilyen formában összebútoroznak Ángyán Józseffel, mindazonáltal professzionálisabb politizálással mostanra kevesebb izgulnivalójuk lenne.

Két ismert név került elő - mint hitehagyottak – az újságok hasábjain: Ertsey Kataliné és Vágó Gáboré. Bár előbbiről már korábban is tudtuk, hogy nem indul a 2014-es választásokon, az okok most váltak szélesebb körben ismertté, s mind Ertsey, mind Vágó ATV-ben elhangzó szavaiból az tükröződött, hogy ugyan homlokegyenest eltérő okból, de nem látják teljesíthetőnek a „lehet más” misszióját.

Ertsey Katalin távozásának okait firtatva az LMP-ből Bajnai Gordon és immár Gyurcsány Ferenc társaságába távozó társai elvtelenségét (vagy más fogalmazás szerint „komoly kompromisszumát”) említette. Illetve arról beszélt, hogy a parlamentből hiányzik a tudás, a tehetség és a teljesítmény tisztelete. Azt fájlalta, hogy komoly felkészültségű embereknek is le kell butítaniuk a mondanivalójukat az Országgyűlésben. Pedig egyszerű fogalmazás nélkül nem igazán ragadhatók meg a szavazók kevésbé képzett tömegei. Lehet ennek kapcsán fintorogni, de ez egyben az egyszerűbb szavazók kirekesztését is jelenti, ami a jelenlegi politikai rendszerben az eredménytelenséget is magával vonja, s ez meg is látszik az LMP teljesítményén. Nem véletlen, hogy a választóik között felülreprezentáltak a magasan kvalifikált városi rétegekből érkezők, míg például a kevéssé képzett választók között sokkal mérsékeltebben szerepelnek.

Pedig vannak olyan üzeneteik, amelyekkel el lehetne jutni hozzájuk is, sőt alapvetően az az érzése az embernek, hogy az egész „lehet más” projektben több van. Sokat sejtet, hogy Vágó Gábor egyenesen „politikai impotenciáról” és „politikai analfabetizmusról” beszélt. Szerinte az LMP kongresszusainak fókuszában az áll, hogy „szavazzunk–e arról, hogy hogyan szavazzunk arról, hogy később hogyan szavazzunk”.

Az utóbbi hónapokban a sajtó gyakorlatilag a baloldali pártok ügyetlenkedéseitől volt hangos, minden a belső pozícióharcról szólt, ráadásul Bajnaiék Gyurcsánnyal kapcsolatos pálfordulása is negatív keretezést kapott még a baloldali orgánumokban is. Eközben az LMP lényegében a babérjain üldögélt, ha meg is szólalt, csak alkalmilag tette, és nem valami hangosan. Igazából erőteljes hozzászólás csak a baloldali összefogás legújabb verziójának bejelentése kapcsán hangzott el a részükről. Márpedig ez így a politikai nyilvánosság mai feltételei között nem elég. Ahhoz, hogy valaki eljuttassa az üzeneteit a választókhoz, sokkal többre van szükség. Az utóbbi hetekben az LMP-nek naponta legalább egyszer ki kellett volna állítania egy épkézláb politikust, akinek tájékoztatnia kellett volna a választókat, hogy az ő szavaikkal élve: az „álbaloldali pártok” éppen hogyan próbálnak osztozkodni a koncon. A sikeresebb fellépéshez mindezt természetesen néhány közleménnyel is megtoldhatták volna, és persze a másik oldal felé is lehetett volna néhány szavuk. De nem.

A dolog mindenesetre úgy fest, hogy nagyjából csak akkor mondanak valamit, ha egy médium meghívja, megkérdezi őket, ezenfelül viszont eléggé halovány a kommunikációjuk.

Egy újabb probléma is felmerült a párttal kapcsolatban. Vágó Gábor távozásának okaként megemlítette a belső hatalmi harcokat is, amit alátámasztottak a baranyai lobbiról szóló híradások, ezenfelül pedig az Állami Számvevőszék vizsgálata is említést érdemel. Ezek az ügyek összességükben a párt „tisztaságának” imázsát veszélyeztetik.

Persze 2010-ben sem volt acélos az LMP kommunikációs téren, egy új kispárt volt, amelynek kevesen adtak esélyt a parlamentbe jutásra. Ugyanakkor az EP-választáson elért eredményük után láthatóvá váltak a választók számára, feltörekvő szereplőként jelentek meg a porondon, és akkoriban igen nagy volt a fogékonyság a jelszavukra, a „lehet másra”. Ahhoz képest előny számukra, hogy beágyazottabbá váltak, viszont a pártszakadás meggyengítette a szavazótáborukat. A Nézőpont Intézet a legfrissebb kutatásában arra is rámutatott, hogy a Gyurcsánnyal kibővült balos összeborulás is hozhat a konyhájukra, de ahhoz, hogy az ilyen lehetőségeket kiaknázzák, szakítaniuk kellene a tutyimutyi kommunikációval, a „sült hal” politizálással.

Ami a számokat illeti, jelenleg egyedül a Nézőpont Intézet mérései mutatnak parlamenti küszöb fölötti eredményt az LMP-vel kapcsolatban. Természetesen nem kizárt, hogy így is sikerül ismét erős hajrát produkálniuk, és lendíthet az ügyükön az is, ha valamilyen formában összebútoroznak Ángyán Józseffel, mindazonáltal professzionálisabb politizálással mostanra kevesebb izgulnivalójuk lenne.