Mindig a politika körül képzelte el a jövőjét?
Gyakorlatilag kamaszkorom óta politológus akartam lenni; amikor megjelent a rendszerváltás után a politikatudomány, mint műfaj – a szüleim pedig állandóan újságot olvastak, amiket aztán én is elolvastam –, jött egy természetes érdeklődés is a politológia iránt. A rendszerváltás éveiben fiatal voltam, a gimnáziumba való szóbeli felvételin pedig a román parlamenti választásokról beszéltem a Piarista Gimnázium igazgatójának. Ezt már akkor is tudtam – és nem azért, mert a szüleim bemagoltatták velem előtte a Magyar Nemzetet és a Népszabadságot.
Parlamenten kívüliként vezeti az Együttet. Nem okoz ez semmilyen nehézséget?
Egyáltalán nem; egy kis párt vagyunk, amely meg kíván erősödni, és úgy tudunk szélesebb felületet kínálni a médiának, ha több különböző székben több különböző ember ül. Én – úgy, hogy nem vagyok országgyűlési képviselő –, egyáltalán nem mondhatom, hogy ha a nyilvánosság felé mondanivalón van, az ne tudna megjelenni, és szerintem a szintén nem képviselő Juhász Péter kollégám sem panaszkodhat. Egyszerűen több beszélő felépítését teszi lehetővé, ha ezt a frontot széthúzzuk. Akkor lenne okom ezen érdemben elgondolkodni, ha frakciója is lehetne a pártnak; akkor nyilvánvalóan a napirend előtti felszólalásokban vagy az azonnali kérdésekben több lehetőségünk lenne, azokban a vitákban valószínűleg volna helyem megjelenni.
Az 1 százalékos támogatottság, amit mostanában mértek, mennyire reális?
Úgy gondolom, a mi reális társadalmi támogatottságunk 3-4 százalék körül van, ugyanakkor mi gyakorlatilag mindent elvesztettünk abból, amire a politikai identitásunkat építettük a 2014-es választást megelőző szakaszban: Bajnai Gordont és az Összefogás gondolatát is – és közben mégis létrejött egy politikai közösség, amely az ország kétharmadán jelen van, van párezer szimpatizánsa aki aktívan dolgozik. Ez a négyéves parlamenti ciklus jelölte ki a feladatot arra, hogy Juhász Péterrel és másokkal együtt egy bizonyos dolgokban karakteres politikai közösséget mutassunk be. Félévről-félévre kell előrébb lépnünk, akár a szervezet megerősítésében, akár a karakterünkben. Nagyon határozottan hiszek abban, hogy nekünk a legnagyobb az ellenzéki oldalon a növekedési potenciálunk.
Bajnai figyelemmel kíséri még a magyar belpolitikát, tartja a kapcsolatot az Együttel?
Bajnai Gordon nem várja el a tájékoztatást, de beszélünk. Nem vesz részt a politikánk formálásában, de amiről kell, arról tud. Nem is szól bele, mert tudja, hogy visszás is volna, ha bele akarna szólni. Az a kormányzás, amelyet Bajnai Gordon megvalósított, szerintem a rendszerváltás legnyugodtabb szűk egy éve volt kormányzati szempontból. Én büszke vagyok, hogy ebben részt vettem, és innentől jön a probléma is: ezért kell kellően körültekintően kritizálni mindazt, ami 2010 előtt történt, mert biztos, hogy a Bajnai kormány gyakorlatában is van mit kritizálni, de kormányzati minőség szempontjából, a nemzeti érdek követése szempontjából nincs oka panasza annak, aki a Bajnai-kormányban találja meg a legjobb kormányt az elmúlt évtizedekben. Az Együtt e tekintetben a Bajnai Gordon által alapított párt marad mindig.
Egy részben liberális párt hogyan tudja megszólítani a vidéki szavazókat, a Fidesszel és a Jobbikkal szemben?
Az Együtt részben liberális, részben modern szociáldemokrata párt, bár az értékrendi kérdések Magyarországon nagyon bonyolulttá váltak már jó pár éve. A szó angolszász értelmében fiskális ügyekben elég konzervatívok vagyunk; nem értékkonzervatívok, hanem egyszerűen szeretünk csak arra pénzt költeni az adófizetők pénzéből, amire van, vagy ami fenntarthatóan finanszírozható államadósságból. Ez másokra nem feltétlen jellemző.
Pontosan tudjuk, hogy a kis falvaknak a vidéke nem az, amelyik a mi politikánkért – mondjuk így – rajong. Ez teljesen természetes. Viszont ahol gyengülő középosztály vagy magyar értelemben vett, még magát valamennyire tartó középosztály van, ott igenis vannak olyan emberek, akik értékrendi értelemben erre a valamennyire liberális, valamennyire polgári, valamennyire modern szociáldemokrata világra nyitottak. Azt, hogy ők esetleg ma nem találják meg akár bennünk a megfelelő alternatívát, annak az oka részben bennünk keresendő, részben a 2014-es összefogás kudarcában, és részben pedig abban, hogy az elmúlt másfél évtizedben annyi minden történt ezekkel a választókkal, hiszen ők szavaztak valószínűleg Fideszre többször, Gyurcsány Ferencre is (még ha nem is vallják be), az LMP-re, és legyünk őszinték, egyes csoportok még akár a Jobbikra is szavazgathattak az utóbbi időben.
Taktikai jellegű volt a szakítás a Párbeszéd Magyarországért párttal? Mindenképp újra összeállnak 2018-ra, vagy ez még nem lefutott kérdés?
A szétválás a PM döntése volt, az Együtt ezt nem kezdeményezte és nem támogatta, mi egy, a választásokra közös programot és közös jelölteket állító politikai pártszövetségnél lazább szövetséget javasoltunk a ciklus meghatározó idejére, amely mégis szövetségi forma, és amelyben – mint az Osztrák-Magyar Monarchiában – vannak területek, amelyeket közösen csinálunk, és vannak területek, amelyekben eltérően politizálunk. A PM – számomra tiszteletre méltó módon – messze elkerülve az irreálisan antikapitalista túlzásait az LMP-nek, egy tisztességes baloldali, kapitalizmuskritikus politikát képvisel, innovativitásra törekvő szociálpolitikai- és egyéb megoldásokkal, amelyekből személyesen én sokat tanultam – ezért hittem, hiszek az együttműködésünk fontosságában.
Vannak, amikben nem értettünk egyet, például Erőss Gábor a Demokratikus Kerekasztal (DEKA) alakuló ülésén azt mondta, hogy ők a NATO-tagságot is problematikusnak látják – mi ezt nyilván nem tudnánk elfogadni egy pártközösségen belül. De szerintem azok a fajta politikai véleménykülönbségek, amelyek ma megvannak a PM és az Együtt közt, egy pártszövetségben is képviselhetőek lettek volna. E tekintetben ennek a politikai közösségnek valamilyen szövetségi formában 2018-ban is együtt van a helye szerintem.
Rontott a két párt viszonyán, hogy Karácsony Gergely nem az Együttből választott alpolgármestert Zuglóban?
Ebből volt gond, de a kérdést a Magyar Nemzet kicsit túldimenzionálta – ezt azóta Karácsony Gergellyel rendeztük. Én minden szempontból abban vagyok érdekelt – személyesen is Karácsony Gergely barátjának mondom magam –, hogy sikeres zuglói polgármester legyen, mert Zugló egy évtizedes válsággal és politikai korrupcióval sújtott kerület, amely politikai korrupcióban a szocialista és a fideszes oldal is vastagon részt vállalt. Nehéz küzdelem, hiszen a testületben ezen két erőnek meghatározó szava van, de én bízom a sikerben, és minden (távolról követő) politikai támogatást megadok Karácsony Gergelynek ahhoz, hogy ez menjen. Szerintem jó irányba indult el a kerületben.
Milyen a viszony a Szolidaritással?
Ha jogi értelemben nézzük, ugye van egy Szolidaritás egyesület, amelynek tavaly nyár óta nincs együttműködési megállapodása az Együttel, mert tavaly nyáron Kónya Péter azt jelentette ki – egyébként a saját egyesületének tagságával szemben –, hogy önálló pártalakításra készülnek. Amikor én ez ellen, mint az Együtt akkor frissen megválasztott társelnöke a nyilvánosságban is és a párton belül is felléptem, az azért történt, mert tele volt a postaládám egy óra alatt azzal, hogy ezt tegyem meg – egyébként több mint fele részben a Szolidaritásból a pártunkba jövő emberektől.
Emellett, és ez a fontosabb része a válasznak, és ezt a nyilvánosság kevésbé érti, hogy az Együtt egy új párt, amely a semmiből jött létre. A rendszerváltás óta a semmiből, ennyi idő alatt talán egyedül az LMP jött létre, és hosszú ideig küzdött is azzal, hogy hogyan tud megmaradni. Az Együtt e tekintetben marad egy egységes párt, a tagjainak 30%-a a Szolidaritás mozgalomból jön. A Szolidaritás a nyilvánosságban mindig ez a leegyszerűsítetten a munkás-érdekképviselet felől jövő párt. Szerintem ez nagyon fontos dolog, mert a rendszerváltás óta nem szélsőjobboldali, és-viszont-sőt demokratikus politikai képviselete ezeknek a választóknak nem jelent meg.Ezt tartom a Szolidaritás mozgalom legnagyobb értékének, hogy egyszerű emberek, – a szó semennyire sem pejoratív értelmében – proli származású emberek is újra bejöttek a politikába.
Egy másik része a Szolidaritásnak a Fidesz által ostoba módon megalázott, szerzett jogaitól megfosztott rendőröknek az ügye, akiknek lehet, hogy vissza kellett volna venni a privilégiumaikból, de nem alkotmányellenes módon.
És van egy harmadik harmad, amit pedig el szoktak felejteni a Szolidaritás kapcsán: ők alapvetően értelmiségi bázisról jövő közösség. És ez a három csoport– leginkább a rendvédelmisek kivételével – ma már boldogan vannak bent a pártunkban, és vesznek részt a belső vitákban, testületekben. Azt, hogy a vezetőik elmentek, nem a szervezettel való szakítást jelentette, hanem Kónya Péter és Székely Sándor személyes ambícióját, amellyel szerintem a saját közösségükön belüli támogatóik érdekeivel szemben is cselekedtek. De a párton belül nincsen Szolidaritás-kérdés, mert rengeteg ember van tőlük is, aki nagyon megbecsült tagja a közösségnek.
Forrás: 
Forrás: 
Gesztusok (Habsburg Ottó a Lantos-házaspárral és Simonyi Andrással a Kapitóliumban Kossuth Lajos mellszobra előtt, fotó: Simonyi András)