A CIA rossz! - ez volt az egyetlen üzenete annak az egyébként kaotikus és értelmetlen előadásnak, amin felháborodva megfogalmazódott bennem ez a poszt. Én ugyanis inkább azokra a problémákra, témákra koncentrálnék „Titkosszolgálatok a mozivásznon” cím alatt, amik megjelennek a filmekben, de nem csak a titkosszolgálatok világához kötődnek. No meg teszek bele ide-oda némi konteo tartalmat, mert összeesküvés az kell.
Hogy jelennek meg a titkosszolgálatok a mozikban?
Három módon ábrázolják általában filmvásznon a különböző titkosszolgálatokat. Ellenségként, a világ megmentőjeként és ellenségként. Az általános ellenségkép kialakításában nagy szerepe van annak, hogy a hírszerző ügynökségek tevékenysége titkos. Emiatt főleg csak akkor derül ki a tevékenységük, ha elszúrtak valamit. Dicsőségükről senkinek sem beszélhetnek, kitüntetéseiket nem viselhetik.
Én személy szerint három megjelenési formát különítenék el a titkosszolgálatok mozis, tévés megjelenésében.
-
Titkosszolgálat, mint sztorieszköz
-
Titkosszolgálatok mint szervezet
-
Biztonságpolitikai problémák
Titkosszolgálat, mint sztorieszköz és Titkosszolgálat, mint szervezet
Ezeket a filmeket és sorozatokat nem vizsgálnám mélyebben. Az elsőre van talán a legtöbb példa. Legyen szó a Blacklist-ről, Criminal Minds-ról, Homeland-ről vagy Spygame-ről. Detektív történetek, a jó és a rossz küzdelmét elevenítik fel, a barátságról szólnak. A történetük szempontjából kvázi irreleváns, hogy titkosszolgálatokról van-e bennük szó. Csak így eladhatóbb. Ennek eklatáns példája az X-Files sorozat. 9 évadot és két mozifilmet ért. Az abból kiinduló (spin-off) The Lone Gunmen, pedig 13 részt. Pedig a felépítés nem változott, csak kivették belőle az „FBI titkos aktáit”.
A második csoport sem annyira érdekes a vizsgálatom szempontjából. Ide azokat a filmeket sorolom, amelyek vagy igaz történetek alapján készültek, vagy nyomokban azokat tartalmaznak. Ezek közül a leginkább népszerűek az Argo vagy a Charlie Wilson's War, amelyek a hidegháború mára már nem titkos történeteit dolgozzák fel. Vagy említhetnénk a The Good Shepherd vagy a Zero Dark Thirty című filmet, melyek valóságon alapuló karaktereket és eseményeket helyeznek egy kvázi fiktív történetbe. Ugyanúgy nem foglalkoznék Oliver Stone: JFK című filmjével sem. Persze logikus és jól felépített...és segített megbuktatni a 12 éve fennálló republikánus (és egyben idősebb Bush) vezetést.
Ezek a filmek és sorozatok nyíltan vagy kevésbé nyíltan, de propagandaként jöttek létre. Nem foglalkoznak a valóság kérdéseivel csak az emberek titok iránti vágyát kielégítve kívánnak drága reklámhelyeket eladni, esetleg az ügynökségek marketing költségvetéséből szép összeget leakasztva az ügynökségeket népszerűsíteni. Így vagy úgy.
Biztonságpolitikai témák, avagy lehet ezt jól is csinálni
A James Bond-széria az, ami kicsit mindig az aktuális problémákat feszegette. Ez a brand önállóan is megérne egy posztot, de most csak a „Konteo rovatba” fog bekerülni.
A Jack Ryan: Árnyékügynök Tom Clancy művein alapszik. A mester pedig mindig zseniálisan érez rá az aktuális kérdésekre. A művei bár futurisztikusak, nagyon jól reflektálnak a valóságra. A fent nevezett cím nem csak egy afganisztáni veterán/gazdasági elemző (és csinos orvos barátnője) terepen való helytállásáról szól. Az alap történet a gazdasági biztonság kérdéseit feszegeti. Főhősünk ugyanis épp bizonyítékokat próbál szerezni egy orosz oligarchától, aki feltételezhetően be akarja dönteni a dollárt és ezáltal az USA gazdaságát. A CIA persze próbál közbe lépni. A háttérben megbúvó, egyértelmű üzenet szerint, elég egyetlen ember és néhány jó időben indított tranzakció és letérdel a Egyesült Államok gazdasága. Maga a film sugallja, amire persze Jackék nem egészen jönnek rá, hogy valószínűleg az orosz kormány áll a háttérben. Amire ma közhelyként, de úgy tekintünk, mint egyetlen ember oligarchikus királysága.
Az aktuális moszkvai vezetőknél ugyanakkor „veszélyesebbek” a régi szovjet patronáltak. A NCIS: Los Angeles sorozatban rendszeresen kerülnek elő volt KGB-ügynökök. Az aktualitásuk bemutatása kettős. Ahogy a Salt ügynök című filmben is, bemutatkozik a hosszú távra berendezkedett orosz ügynökök utóélete. Az előbbiben feltűnnek bűnözőkként, utóbbiban pedig megmaradnak potenciális merénylőként. Ugyanakkora problémát jelentenek az elfeledett és elhagyott ügynökök, akik a korábbi kapcsolataik révén hozzájutottak sugárzó és biológiai fegyverekhez és ezeket szeretnék eladni. A non-proliferáció, azaz a tömegpusztító fegyverek és előállításukhoz szükséges eszközök kereskedelmének megakadályozása, komoly feladatot ró a titkosszolgálatokra. A technológia fejlődésével és a tudás globalizációjával egyre nehezebb ellenőrizni ezt a területet. Továbbá az is nehezíti a titkosszolgálatok dolgát, hogy az egyre kaotikusabbnak ható nemzetközi viszonyrendszerben megnőtt azon állami szereplőknek a száma, melyeknek szándékában áll tömegpusztító fegyverek beszerzése vagy fejlesztése.
Mikor napi szinten hallunk híreket az orosz gázvezeték elzárásáról, akkor a közbeszédbe is bekerül az energiabiztonság kérdésköre. Ez a téma akkor kapott igazi nagyszabású mozit, amikor itthon főleg a délszláv háborúval voltunk elfoglalva. A James Bond-széria A világ nem elég című része már pedzegette a keleti irányból érkező olajfüggőség és a korlátozott szállítási lehetőségek okozta problémákat. Ott az egyik (!) olajvezeték tulajdonosa akarta meghiúsítani a másik olajvezeték megépülését. A film három évvel előzte meg a Nabucco nyugati bővítésének bejelentését és a Déli Áramlat szerződésének aláírását. A fő problémát már akkor is abban látták, hogy egyetlen, nem állami szereplő kezébe kerül a fő energiahordó transzportja.
Egy apró megjegyzést tennék itt. Az nem teljesen reális scenario, hogy egyszer csak elzárják a gázcsapot az oroszok és onnantól jól a markukba nevetnek, a nyugati vég iparai pedig leállnak. Persze a kiesés számunkra komoly veszteségeket okozna, de nem szabad elfelejtenünk, hogy ez hatalmas kieső bevétel lenne az orosz fél számára is. Ráadásul a kőolaj és a földgáz mezőket a feltárást követően nem igazán lehet lezárni. Maximum a nyomás miatt kiáramló nyersanyagot lehet „hagyni elégni a...”. Amellett az orosz-kínai nyersanyag megállapodás is kései, ha azzal akarják fenyegetni a nyugatot, hogy majd ők belapátolják a pénzt az európaiak helyett. Ugyanis jelenleg egyetlen tranzit vezeték működik a két ország között és lehet bármekkora potenciál is a kínai munkásokban, nehéz újabbat építeni.
Aktualitása van, illetve volt, még az NSA lehallgatási botrányának. Úgy gondolom, hogy az Amerika Kapitány – A tél katonája erre a kérdéskörre reflektál. A globális megfigyelés és az adatok kiértékelése gyakorlatilag már végbe ment. Erről szólt a botrány. A filmben, a Hydra, azonban a megszerzett adatok alapján le akarta vadászni a szervezetére veszélyt jelentő személyeket. Persze a jó győz és az ördögi terv nem valósult meg. Ugyanakkor felmerül egy morális kérdés. Ha a „jófiúk” előre be tudják azonosítani a terrorcselekményre való hajlamot valakiben bármilyen életkorban, akkor eliminálhatják-e ezzel megelőzve a feltételezhető gyilkos cselekményét vagy emberileg nem megalapozott egy ilyesfajta prevenció?
Akad még egy, nem egészen, de részben kapcsolódó film, azaz inkább filmrészlet. Nagyon kell figyelni és talán belemagyarázni, de a Z világháború című filmben, a bebörtönzött ex-CIA ügynök levezeti a különböző nemzetek reakcióit, legalábbis azokét akiket nem látunk egyébként a vásznon. Az USA visszavonul és ellentámadásra készül. A britek bezárkóznak és kivárnak. Az indiaik nem bántanak senkit. Izrael falat épít. Észak-Koreában mindenkinek kihúzzák a fogát, akiét nem tudták időben, azt legéppuskázzák. Erősen sarkított, de szerintem találóan jellemzi az egyes országok hozzáállását a nemzetközi fenyegetésekhez.
Nem minden „szolgálati tevékenység” ami annak tűnik
Napjainkban, a költséghatékonyság nevében, egyre gyakoribbak a „kiszervezések”, nem csak az üzleti szférában, de az állami területeken is. Ez alól nem képeznek kivételt a titkosszolgálati tevékenységek sem. Ahogy léteznek katonai (rész)feladatokra szakosodott magáncégek mint mondjuk a Blackwater volt, ugyanúgy léteznek ilyen vállalkozások, kémkedésre szakosodva. A filmekben ezek általában szorosan együttműködnek aktív vagy volt titkosszolgákkal, gyakran állami szereplőkhöz közeli személyekkel. Ezért gyakran összemossuk őket az állami titkosszolgálatokkal. Az NCIS című sorozatban is előkerül az erre szakosodott magánvállalat. Nem kap ekkora hangsúlyt, de az Orvlövész című filmben pont egy ilyen cég emberei borítják fel Mark Wahlberg (a.k.a. Marky Mark életét. Mondhatjuk, hogy „klasszikus CIA módszerekkel” dolgoznak, de valójában nem azok. Csak egy szenátor által szerződtetett vállalkozó alkalmazottjai. Már-már konteo, de még nem!
És még mindig nem konteo, de már közeledünk hozzá. Van még egy film, amit mindenképpen meg kell említenünk. Az Amikor a farok csóválja című alkotás azt mutatja be, hogy egy elképzelt helyzetben, hogyan terelik el a közvélemény figyelmét az elnök szexbotrányáról a választásokat megelőzően. A megoldást egy Délszláv-konfliktus jelenti, ami nem történik meg, de a média attól lesz hangos. A terv sok zökkenővel ugyan, de működőképesnek bizonyul. Gyakran esünk abba a hibába, hogy azt hisszük, a titkosszolgálatok irányítanak egy-egy ilyen komolyabb elterelő kampányt. A film viszont pont azt mutatja meg, hogy az amerikai politikai struktúrában ezt kvázi civilek is véghez tudják vinni, kisebb fajta állami segítséggel.
A film érdekessége, hogy a „nagy premier” 1998 január 9-én volt, Bill Clinton amerikai elnök Lewinsky-ügye '98 január 21-én robbant, a Délszláv háborúba az USA légiereje pedig ugyanezen év márciusában avatkozott be.
Konteótájm
Csak azért, hogy ne menjünk el összeesküvés nélkül egy ilyen témakörnél. Bár az elején azt mondtam, hogy nem részletezem őket, de újra James Bond következik, méghozzá a Quantum of Solace. A filmből ugyanis hiányzik öt perc, ahol a főgonosz elmagyarázza Bond parancsnoknak, hogy hogyan is akarják megszerezni Bolívia vízkészletét. Az összeesküvésbe belekeverednek a nagy nemzetek háttéremberei...
...és jött a Skyfall ahol eltűnt a sztori. Nem folytatták. Vajon a titkosszolgálatok vagy egyéb állami szereplők szóltak a producereknek, hogy ne feszegessék a vízkészletek cseles megszerzésének lehetőségeit és témáját?...talán sose nem tudjuk meg. TÁDÁDÁDÁÁÁÁÁM!
This is the end
Próbáltam összeszedni azokat a biztonságpolitikai kérdéseket, amelyek igazán relevánsak lehetnek a titkosszolgálatok szempontjából és jól kiolvashatóak az egyes filmekből. A gyűjtés nem teljes, illetve egyes példákhoz még több filmet lehetett volna csatolni. Úgy is, hogy jobban kidomborítom a „gonosz” USA szerepét. Azonban a cél nem ez, sőt én naivan azt feltételezem, hogy olykor a forgatókönyv írók is inkább elgondolkodtatni, figyelem felhívni akarnak és nem elborzasztani. Ezzel párhuzamban zárnám a poszt érdemi részét, a honi hírszerzés weboldaláról származó idézettel: "Nem minden zajlik titokban, ami törvénytelen, és nem minden törvénytelen, ami titkos."
Mennyi 3 betűs!?
Amerika imádja a 3 betűs szervezeteit. Ezért jó sokat hoztak létre belőle. Ezek jelentős része használ titkosszolgálati módszereket (titkos adatgyűjtés, fedett tevékenység...) a tevékenységük során. De mindenki más is rövidíti a titkosszolgálataikat és azokat megnevezéseket, amelyek a popkultúra részévé váltak, szívesen használják fel marketing célokra az egyes ügynökségek.
A teljesség igénye nélkül:
AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK
CIA: Ez a „Központi Hírszerző Ügynökség”. A külföldre dolgozó szervezet, ami a patás ördög a demokrata gondolkodók és mindenki számára, ahol tevékenykednek. Elnököket merényelnek meg, titkos információkat lopnak és szakadárokat képeznek ki. Meg mindent csinál amivel érdeket érvényesít.
FBI: Ez a „Szövetségi Nyomozó Iroda”. A belföldön dolgozó titkosszolgálat. Már egy fokkal jobb fiú. Üldözi a kémeket, terroristákat, pedofilokat, szervezetbűnözői köröket és mindazokat, akiket más nem tud technikai vagy jogi okokból szövetségi szinten.
NSA/CSS: „Nemzeti Biztonsági Szolgálat/Központi Biztonsági Szolgálat”. Ők hallgatták le a fél világot. Ők gyűjtik be az elektronikus levelezéseket, a nemzetközi telefonhívásokat és úgy általában minden elérhető adatot. Ezen kívül elemezit is és felügyelik a nemzetbiztonsági szempontból fontos ügynökségek, hivatalok elektronikus védelmét, rejtjelezését. [Snowden is innen ment orosz nyugdíjba.]
USSS: Az „Egyesült Államok Titkos Szolgálatának” feladata elsősorban az USA elnökének és alelnökének, valamint a dollár [az állam pénzügyi rendszerének] védelme. Pénzhamisítókat fognak.
Homeland Security: Na, ez nem egy szervezet. Több mint egy tucat ügynökséget és szervezetet összefogó „ernyőszervezet”.
Persze van még pár szövetségi ügynökség (ATF, DEA), meg ezer meg egy helyi szervezet. De ezek most nem érdekesek.
EGYESÜLT KIRÁLYSÁG
MI6: Valójában „Titkos Hírszerző Ügynökség”, de ne bonyolítsuk meg túlságosan. Ők azok akik külföldön tevékenykednek. Például James Bond is a SIS kötelékébe tartozik. (Nem összekeverendő az ISIS-el, ahol Sterling Archer dolgozik. :)...és azzal a másik ISIS-el, akik meg épp városokat foglalnak el Irakban)
MI5: Valójában „A Titkos Szolgálat”. Na ők dolgoznak belföldi titkosszolgálatként.
OROSZ FÖDERÁCIÓ
KGB: „Állambiztonsági Bizottság” néven futott a Szovjetunió hírszerző ügynöksége, amely magába foglalta a hírszerzést és az elhárítást is.
FSB: Ez a nagyon rövid nevű, „Orosz Föderáció Szövetségi Biztonsági Szolgálata”. Ők hivatalosan belföldön tevékenykednek, de gyakran hivatkoznak rájuk filmekben, ha az orosz titkosszolgálat kerül szóba.
SVR: A „Külföldi Hírszerző Szolgálat” feladata kb az, mint az amerikai CIA-nak. Csak kevésbé ismert, mert még mindig KGB-ként tekint a közvélemény a két különvált titkosszolgálatra. Mondjuk ott, ahol egy ex-KGB alezredes az elnök, ezen meg sem lepődök.
MAGYAROSZÁG
AH: Az Alkotmányvédelmi Hivatal, feladata az országon belüli titkosszolgálati feladatok ellátása. Ezek annyira titkos feladatok, hogy pontosan le vannak írva az 1995. CXXV-ös törvényben.
IH: Nah, ők azok a külföldi „támadásoktól” védenek, nemzetközi szinten segítik a szövetséges hírszerzőket és feladataik szintén megtalálhatóak abban a bizonyos 1995-ös törvényben.
NBSZ: Nemzetbiztonsági Szakszolgálat. Tőlük rendelik meg a titkosszolgálati eszközöket, a hazai rendvédelmi és biztonsági szervek.
Nemzeti Hálózatbiztonsági Központ: Ők csak azért kerültek ide, mert szerepeltek a Hacktion című sorozatban. A valóságban kevésbé misztikusak, de tökre léteznek.