A második Orbán-kormány közel két év alatt számtalan és jobbnál jobb megoldást talált már arra a problémára, hogy csökkentsék az államadósságot, ezek közül egyik sem vált be igazán, de legalább akadt közöttük vicces ugyanúgy, mint elszomorító.

(Forrás: gabor-music.com)

Államadósság fronton a kormány legsikeresebb (és egyben legantidemokratikusabb) húzása kétségtelenül a manyup-pénzek lenyúlása volt, amikor több mint 3000 milliárd forint került az államkasszába hirtelen. Lett belőle folyó költségvetési kiadás és egy kis MÁV-megsegítés

Rédly Elemér katolikus plébános tavaly áprilisban „látott álmot”, az álomból valóság lett, a kormány létrehozta az Összefogás az Államadósság Ellen Alapot, ahová idén februárig 1335 befizető kicsivel több mint 197 millió forintot fizetett be. A Policity blog is harcol az „álomadósság” ellen, így ideírjuk az Alap számlaszámát, hátha valaki most kap kedvet az utaláshoz. 11707000-22222222-00000000

A Nemzetgazdasági Minisztérium közleménye szerint „adóbevalásában (igen, így írták, egy l-lel) lehetősége van adója 1%-nak felajánlására az alap számára is, hogy így közvetlenül segíthessen az államadósság csökkentésében.” Matolcsy, Selmeczi és Schmitt is utalt már az Alapba – többek között. Mondjuk, ez az Alap tartozzék a vicces kategóriába, olyan helyes kezdeményezés, de akkor is: február végén 20 583 milliárd forint volt a központ költségvetés adóssága, 1:0 neki.

Az Alap után koncerttel is meg kellett ünnepelni, hogy nem megy nekünk ez az államadósság-csökkentés, ilyen-olyan sztárok és sztárocsokák mutatták meg, hogy tudnak pár száz ember előtt is jópofizni – és talán énekelni is. A Trója tömegjeleneteit talán nem sikerült volna leforgatni a koncerthelyszíneken, de mondjuk Bayer Zsolt igazán összeszedhette volna Békemenetes fiait és lányait és rázhatták volna együtt Király Lindára, na meg a Himnuszra. Legyen az az ötlet is vicc-kategória, pillanatnyilag biztos jó ötletnek tűnt valakinek.

Akkor jöjjön az elszomorító kategória. Ahogy az FN24 már megírta a héten, "békekölcsön" jegyzésére bíztatja a kormány szolgálófiait és –lányait. A februári fizetési papírokon szerepel, hogy nagyon kedvező – de tényleg! – akár 9,3%-os kamatozású államkötvényt tudnak most vásárolni, ami legalább annyira megéri a köz szolgájának, mint a farhát a piacon.
A Policity blog megkeresett az ügyben egy kormánytisztviselőt, aki elmondta, hogy mint a Nemzeti Együttműködés Rendszerének fogaskereke, ő még elő is jegyezne állampapírra, de mégis inkább kenyeret vesz. De – tette hozzá – nincs ilyen irányú presszió a kormányhivatalban, egyelőre.

Megöl a disznófejű Nagyúr,
Éreztem, megöl, ha hagyom,
Vigyorgott rám és ült meredten:
Az aranyon ült, az aranyon,
Éreztem, megöl, ha hagyom.

Így harcolunk mi az államadósság ellen, mindent megteszünk, hogy elkerüljük az elkerülhetetlent, az IMF-hitelt. Orbán két hónapja ül a tárgyalóasztal mögött, csak épp nem annál, ahol az IMF ül a másik oldalon, és diktálná feltételeit, ugyanúgy, mint bármelyik más hitelintézet, amikor pénzügyi segítséget nyújt.

„A te szivedet serte védi,
Az én belsőm fekély, galád.
Az én szivem mégis az áldott:
Az Élet marta fel, a Vágy.
Arany kell. Mennem kell tovább.”

Előkerült már itt, ezen a blogon pofátlannál pofátlanabb megjegyzésekkel kereszttűz alá véve az a párt, amely visszaadta a reményt a Demokratáknak. Tóth Richi nevében én szégyellem magam, amiért e hányatott ország legnagyobb, legharcedzettebb demokratáit nem átallott „second handnek” nevezni! Hogy arra van–e bocsánat, hogy a Demokraták Demokratájának mindezt a szemébe is mondta…

Brand new second hand band

Csak egy kicsit szemezgessünk a meggyalázott Demokraták közül: Ott van Debreczeni József, a nemes lelkű konzervatív Demokrata, aki korábban az MDF éke volt. (Oh, de kár volt a gyöngyöt disznók elé vetni!) Örökös tiszteletbeli elnök: Vitányi Iván, a demokraták netovábbja, aki már a Magyar Dolgozók Pártjában is tisztán vallotta a demokrácia minden elvét. Ezt a sort folytatja Bauer Tamás, aki ugyebár szabad Demokrata volt. És még, ha szemezgetésről van is szó, hogy hagyhatnám ki Őt, a Demokratát: Ferencet?

Ennyi is elég ahhoz, hogy mindenki rájöjjön: míg az egyik oldalon két gyalázatos párt mindent megtesz a demokrácia lebontásáért, és már első törvényeivel demokráciadeficitet teremtett, addig a másik oldalon, de ha pontosabb akarok lenni, akkor egy oldalakon felüli pártban (hiszen van itt szocialista, liberális és konzervatív… Demokrata is) megcsillan a remény, sőt azt kell, mondjam, itt demokráciaszufficit alakult ki.

Oké. Eddig bírtam, most előbújik belőlem az elemző. Miért adok kevés esélyt annak, hogy amennyiben a DK ezt a stratégiát folytatja, nem lesz képes erős, közép (netán nagy) párttá válni? Éppen a kaméleon-jellege miatt. Aki egy kicsit is foglalkozott (politikai) marketinggel, az hallott már arról, hogy a csipegetés: ilyen is vagyok egy kicsit, meg olyan is, nem induló kispártoknak való stratégia, mert a sok Demokrata bába között elvész a gyerek. A választó nem fogja tudni, hogy akkor most ez a párt milyen is tulajdonképpen. Az ezermestereknek általában nem sok babér terem. Ja, hogy demokratikus? Na! Ez az, amit most nem lehet kisajátítani. Egyrészt azért, mert a jobboldali választók túlnyomó többsége kicsit másként értelmezi ezt a kérdést, másrészt azért, mert a demokratikus kifejezést az egész baloldali ellenzék sajátította ki, tehát ezzel nem lesz speciális a DK, még a baloldali pártok piacán sem. Egy kispárt nem érvelhet ugyanazzal, mint egy nála nagyobb, amelyhez a megszokás hagyomány (is?) fűzi választóit. Hogy igazából Gyurcsány jelképezi a pártot? Ok, de őt még mostanában sem az ország legnépszerűbb politikusai között jegyzik és bár láttunk már nagy visszatéréseket, de ezúttal talán minden eddiginél nagyobbak a kétségeink. Meg amúgy is: ő is csak egy „brand new second hand”.

Kuncze Gábor visszatérése először Hírcsárda, majd képtelenség, aztán lecsapódott a valóság: nem, ő tényleg úgy érezte, hogy vissza kell térnie.

Schwarzenegger nem vállalta a visszatérést, helyette jött Kuncze (forrás: szarvas.tumblr.com)

Ismerjük a dalt, hogy „Feri, segíteni kell, gyere vissza, segíteni kell”. Ezt nem csak Feri vette komolyan ezek szerint, hanem Gabi is. Az SZDSZ-t az agónia útján elindító korábbi pártelnök igazi second hand-ként (igen, használtam már ezt a kifejezést, speciel Gyurcsány Ferencre is, talán nem véletlen, hogy egy jelző – két politikus) újjászervezi a Szabadelvű Polgári Egyesületet, reaktiválja a korábbi ismerőseit és párttársait – és a DK, ill. az MSZP segítségére siet – tudta meg a Heti Válasz.

Mind a kettőnek egyszerre? A DK és az MSZP szakítottak, de igaz, a komplementer halmaz szerepre a régi jó koalíciós partner SZDSZ-nél nem kell jobb.

Ha én új generációs politikus (nem vagyok) vagy ifjú közpolitikai aktivista (nem vagyok) lennék, akkor egyfelől demoralizálna a tudat, hogy „ő megint próbálkozik, de miért?”, másrészt elgondolkodnék rajta: „ha ő is, akkor én miért?” Már csak az egy lapon való említés elkerülése végett is. Egy elhasznált (finomabban: kipróbált, de nem működött) politikus tábort szervez – nem titkolt céllal: Orbán Viktor és rendszere ellen –, ugyanakkor egy ismeretlen is, akkor sajnos a médiafelület is az ismert(ebb) kapja. De lehet, hogy a járt utat el kellene hagyni egy járatlanért cserébe, mert a járt, kipróbált már bizonyított, bizonyítottan nem vált be.

Ha a rendszerváltás húsz éve, azon belül az elmúltnyolcév, közelebbről az elmúlt kettő képtelen volt kitermelni egy olyan új politikai generációt, amelyik nem betagozódik a régibe (pl.: Lázár János a Fideszbe), akkor nem csak a demokráciával mint intézményrendszerrel, hanem az egész demokratikus mentalitással baj van.

Miféle segítséget nyújthat Kuncze a DK-nak (Gyurcsánynak) és az MSZP-nek, amit ez előző kormányok ideje alatt már nem adott meg? A poszt írása óta ezen gondolkodom, bevallom: eddig semmi használható nem jutott eszembe. Az olajfa gyökere nem ereszkedik mélyebbre, lombkoronája nem lesz dúsabb, termése nem lesz több és jobb.

A sajtó hangos azoktól a hangoktól, akik Bajnai Gordon visszatérését várják. Ez eddig nem történt meg; de a félmegoldás ide kevés. Ebben az esetben, amikor nincs ló, a szamár kevés lesz. 

Orbán Viktor eddig mindig azt hangoztatta, hogy a választásokat a középosztály, korábban ez polgárság volt, segítségével nyerte meg. Ez a réteg azóta is a Fidesz-támogatók gerincét képezi a kétharmad szerint. Csak egy baj van: ma Magyarországon nincs középosztály.

Középből csak a B-közép maradt

Erich Kästner A repülő osztály című regénye arról szól, hogy egy osztály a földrajzórákon mindig elrepül az adott országba, és ott sajátítja el a tanagyagot. Magyarországon a repülő osztály a középosztály, az emberek, akikkel elhitették, hogy egyáltalán léteznek.

„Széles, alulról nyitott, a felzárkózás lehetőségét megteremteni képes középosztályra van szükség.”

Mondta Orbán Viktor még 2011. december 14-én.

„A kormány nem csinál titkot abból, hogy a középosztályt Magyarország vezető társadalmi erejévé kívánja tenni.”

Nyilatkozta a miniszterelnök idén januárban a távirati irodának.

„Saját céljaink felé haladunk, a középosztályt Magyarország vezető társadalmi erejévé fogjuk tenni, mindenkinek lesz munkája, lesz biztonság és kiszámítható élet, ebből nem szabad engedni.”

Ez pedig az MR1 180 perc c. műsorában hangzott el január 13-án.

Olyan ez a középosztályosdi, mintha Nero császár keresné a tündöklő Rómát, és megtámadná Spártát, amiért felgyújtották azt. Miniszterelnök úr, ma annyira vékony a magyar középosztályi réteg, hogy lassan el kell hinnünk: nincs is. És nem felfelé szublimál el a néha középosztály, hanem lefelé szivárog.

Ennek több (de inkább két fő) oka is van, eltekintve a mindent ütő adu, az elmúltnyolcév-től.

Egyrészt az egykulcsos adó. Hadd idézzem korábbi önmagam: „Matolcsy professzornak és csapatának egyik első intézkedése volt az egykulcsos adórendszer bevezetése, mert azzal több pénz marad az embereknél, nő a fogyasztás, beindul a gazdaság motorja. Ebből a három feltételezésből egyik sem jött be. Az emberek (de sok a zemberek közül is) kevesebb pénzből gazdálkodnak, a második negyedéves gazdasági növekedés az elsőhöz képest 0%-os volt”. 2011 szeptemberében írtam ezt.

Az egykulcsos adó bevezetésekor rögtön 100 milliárdos lyukat ütött a gazdaságban, azóta ez a lyuk amolyan fekete lyukként csak tovább nőtt. Brüsszel az egykulcsos adó ellen, Orbán mellette harcol ma. A Magyar Narancs e heti A szerk. c. publicisztikája is azt írja az egykulcsos adóról, hogy „az egykulcsos adó, ez a színtiszta ideológiai konstrukció, Orbán fixa ideája először tönkrevágta a (tavalyi) költségvetést. A kormányfő ahelyett, hogy időben feladta volna, újabb és mind képtelenebb tornagyakorlatokat eszelt ki a megmentésére. Tévedhetetlenségének az ára nemcsak a szegények (az egykori középosztály? – Tóth Richi) újabb, aránytalan sanyargatása, hanem a rendszer működésképtelenné válása is.”

A másik ok, ami inkább a jövőbe mutat eddig, de merőben hozzá fog járulni a középosztály eltűnéséhez, az nem más, mint az új felsőoktatási törvény, a keretszámok többek között. A félévenkénti több százezer forintos képzés (közgazdászok esetében ez akár félévenként félmillió forint is lehet) luxuscikké – ha nem is élvezeti cikké – teszi az oktatást. Ezzel a húzással nem tud megvalósulni a fentebb idézett orbáni álom, hogy a középosztály legyen Magyarország vezető társadalmi ereje.

Még egy érdekes adat. A pár évvel ezelőtti tudásalapú társadalomból két év alatt munkaalapú társadalom lett a nemzeti együttműködés berkein belül. Ebbe beleillik az új felsőoktatási törvény – de még inkább a közmunkaprogram; Pintérestől, egymillióújmunkahelyestől, na meg a középosztály, amiről nem tudni, hogy van e vagy nincs.
De Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog. Erről csak ez jut eszembe.

u.i.: ki fogja megnyerni a Fidesznek a következő választást?

Pelikán József: Kérem szépen, én igazán nem értek ehhez és ideológiailag is kezdő vagyok, de az mégiscsak marhaság, hogy Dániel elvtárs fémdobozokat dobált bele a Dunába, amiben kémjelentések voltak.
Tusinger elvtárs: Miért, maga szerint mit dobált, húsvéti tojásokat?
(...)
Pelikán József: Aztán az se stimmel, hogy Dániel elvtárs beugrott a Dunába és a víz alatt beszélgetett az ellenséges békaemberekkel a mi nagy vezérünk és a többi elvtárs meggyilkolásáról. Mivel Dániel elvtárs egy harcsa után szaladt és úgy esett bele a Dunába.
Tusinger elvtárs: Látta maga azt a harcsát?
Pelikán József: Nem láttam.
Tusinger elvtárs: Na látja! Akkor mit kritizál?


A mai kormánymelletti tüntetésen az index szerint százezren, a BM szerint 400 ezren, Bencsik András szerint egy millióan voltak – ő az új Rákay Philip! A protüntetés (na nem a professzionalizmusa miatt, hanem azért, mert a kontratüntetés a Schmitt Pál elleni diploma(f)osztó volt) nem is annyira kormánymelletti, sokkal inkább EU-ellenes volt, ami azért is érdekes, mert a támogatandó kormány egyik minisztere épp az EU-nál kilincsel (meg az IMF-nél) egy kis pénzért, Orbán Viktor, a támogatandó kormány legtámogatandóbbika pedig kedden találkozik Barrosoval, hogy meghallgassa, miken kellene változtatni azon, hogy megérkezzen az a kis pénz. (Remény a teljesen értelmetlen egykulcsos szja megváltozására.)

Egy kormány teljesítményét leginkább az minősíti, ha tüntetést szerveznek – de mellette. Az, hogy tüntetnek ellene, az teljesen normális megszokott. A II. Orbán-kormány ellen másfél év alatt már rengetegszer utcára vonultak, de kormány mellett még nem igazán az újkori demokráciák történetében; az államszocializmusban igen, minden szülinapkor és minden május 1-jén is. Azonban a Fideszes médiabirodalom (szócső) úgy gondolta, hogy nem tudni kinek, de meg kell mutatni, hogy van az a pénz – nem átvitt értelemben, hanem konkrétan –, amiért utcára lehet vinni az embereket – meg hát a januári tavasz, fel lehet jönni Budapestre „világot látni”, be lehet kerülni a tv-híradóba, és lehet erősíteni a horda-szellemt.

Bayer Zsolt mindent vitt: zászlót, transzparenst, embereket az utcára – és majdnem Orbánt is felszólalni. Egy valamit nem sikerült elérnie, nem övé a nap megszólalása, az Bencsiké (esetleg a BM sajtóosztályáé), ő meg rettegjen, majd róla is ír valami hasonlót Bayer.

Pelikán József: 1942-ben ismertem meg Dániel Zoltánt. Egy ismerősöm, név szerint Galván Tivadar mutatott be neki, aki az autógyárban dolgozott. Akkor még nem sejtettem...
Bíró: Mit nem sejtett?
Pelikán József: Hogy békaemberekkel fogok találkozni.
Bíró: Álljunk meg egy pillanatra! Az később volt.
Pelikán József: Később.