A magyar médiapiac, illetve a blogoszféra pillanatok alatt lerágta az IMF segítséget nyújt Magyarországnak kezdetű történetet. Így a Policity blog – nem elvéve, nem is hozzárakva a témához – csak két idézetet elevenít fel.

Vikileaks
 

„Soha nem hazudtam a magyar embereknek.”

Mondta ezt Orbán Vikileaks Viktor, külföldi diplomaták előtt.

„Ha az IMF visszajön, én el.”

Mondta Orbán Szabadságharcos Viktor, Londonban, külföldi hallgatóág előtt.

A szabadságharcról csak annyit, hogy miután a magyar seregek Világosnál letették már a fegyvert, Klapka még másfél hétig kitartott. Mi is nagyjából másfél hétig bírtuk volna segítség nélkül...

Jól látszik: Orbán itthon csak szóképekben szeret beszélni, az igazán fontos beszédei külföldön, vagy külföldi hallgatóság előtt zajlanak. A szomszéd kertje...

Múlt héten a Parlamentben még mindenki Matolcsy menesztését szorgalmazta, ha Orbán tényleg „soha nem hazudott még”, akkor komoly döntéshelyzetbe került. Vagy meghasonlik saját magával.

Magyarország visszaszerezte a fővárosát, búcsút intettünk Demszkygrádnak, Tarlós Istvánt pedig másodjára sikerült kiemelni a III. kerületből. De ahogy ő mondta nemrég: „Áll a bál!”

Átállt a sötét oldalra

Kormányok jönnek-mennek, de a négyes metró örök. Ezen Tarlós sem akar (vagy nem tud) változtatni, de a pereskedés az megy, mert a főpolgármester jól megtanulta a leckét: szabadságharc idején háborúban állunk mindenkivel, harminc-negyven-ötven éves sínpárokra nem jó a francia metrókocsi. De emellett folyamatosan a kórházba jár Tarlós BKV-ügyben, (Tőke)injekció, (tőke)injekció és (tőke)injekció.

Egy lokálpatrióta egyesület (sic!) kijelentette a minap, hogy rendet kell tenni a budapesti hajléktalanügyben. Mint mondták: „a hajléktalanok által jelentett teher ide-oda tologatása nem megoldás.” De „tekintettel kell lenni többek között arra is, hogy sok budapesti fiatalnak ma is nehézséget jelent hozzájutnia első otthonához.” Likvidálni kellene őket, vagy mi? A főpolgármester nem szólal meg, hagyja, hadd tegye a dolgát az ex-MIÉP-es Kocsis, addig sem az ő népszerűségi indexe esik. Ő csak néha szólal meg az ügyben, szerinte igenis létezik olyan, hogy hajléktalanbűnözés, aztán megint elhallgat.

De nem a BKV, nem is a hajléktalanok Tarlós legnagyobb fejfájása, hanem a BÖSZ, ezek a böszme népség. Ők a Budapesti Önkormányzatok Szövetsége, és jól jelzi erejüket, hogy ők várják tárgyalni Tarlóst, nem ők mennek, nem meghívták – várják. A budapesti erős emberek és Tarlós között igen kellemes lehet a (v)iszony, kost épp arra kérik a főpolgármestert, hogy az számoljon be nekik a főváros fejlesztési elképzeléseiről, valamint a közösségi közlekedés finanszírozásának nehézségeiről – részletesen.

Beszámoltatnám Tarlós Istvánt az Új Színház következő évadjának premier előadásairól is, illetve a kedvezményesen igényelhető bérletek után is érdeklődnék szívem szerint – részletesen. De az már mégsem járja, hogy színházat adok a szélsőjobbnak a város szívében, majd rá pár hétre odaszólok – mit odaszólok, csak odasúgok – Csurkának, hogy „ejnye, Pistám, ne zsidózzunk már!” Hát, de ezt teszi húsz éve! Ezt a tarlósi manővert karakter-öngyilkosságnak nevezik; esetében posztumusz.

Friss hír, hogy kiszorították a Wall Street-ről az Occupay Wall Street mozgalom tüntetőit. És csak kicsit régebbi, hogy Tarlós István Michael Bloomberg-nél, New York polgármesterénél jár. „Mi ez a puhányság, Michael fiam? Nálatok tüntetnek az emberek? Odamész és hazazavarod őket úgy, hogy a kedvük is elmegy, még a sétálástól is, nem hogy a sátorozástól!” Tarlós hazajött – de előtte még elrendelt egy süket fülekre talált szmog riadót hétezer kilométerről – és a Wall Street megtisztult.

Tarlós hazajött, leült az irodájában – „Hú de jó, hogy nem az enyémet, hanem a szerencsétlen Kocsis Mátéét foglalták el” –, és kinyitotta a napi sajtót, amit évi harmincöt millióért rendeltek neki. Abból lehet válogatni, de akár ezt a posztot is átfuthatja – ingyen.

„A következő megálló az Elvis Persely tér Széll Kálmán tér.”

A budapestiek egy határozott polgármestert választottak maguknak. „Olyat én nem mondok ki, hogy biztosan nem fogok 2014-ben elindulni, olyat meg pláne nem, hogy biztosan el fogok.” Még most kéne, amíg nem késő. És nem a saját karrierje miatt, hanem Budapest miatt.

1873-ban ezen a napon egyesítették Pestet, Budát és Óbudát. A város már új, farkasfogas zászlójával ünnepelheti a 138. születésnapját.

Matolcsy Györgynek nem egyszerű mostanában. A görög óriáshoz, Atlaszhoz hasonlóan tartja a hátán a forintot, hogy le ne zuhanjon, de ha képviselőtársai csak a menesztéséről tudnak beszélni, Matolcsy nem tarthat ki.

Orbán és Matolcsy

Molnár Csaba, Mesterházy Attila, Tóbiás József, Z. Kárpát Dániel, Vágó Gábor, Burány Sándor. Ők felszólalásaikban mind azt ajánlották, hogy Matolcsy „monnyon le”, illetve a kormány vegyen új irányt a gazdaságpolitikában. (Vágó Gábor elfelejtette tegnap hozzátenni a „zöld fordulat” szót, szerintem ezért meg fogják büntetni.)

Matolcsy maradjon a helyén! Olyan ez, hogy Gyurcsány sem kívánja még Orbán bukását, mert nem tudná, mi tévő legyen utána. Ejtetné Sukoró ügyét, de lövése sincs, hogy mihez kezdjen. A Professzor esete is ilyen, a rengeteg rossz közül ő a legkevésbé rossz, mert egy új gazdasági miniszternek újra bele kellene magát tuszkolnia a porcelánboltba. Matolcsy már ott van, le is vert szinte mindent. De másik elefántot ne engedjünk be oda! Meg hát az ember(ek embere) nem szokott megválni a jobb kezétől csak úgy. A törzs és a jobb kéz egyszerre szokták elhagyni a süllyedő gyorsnaszádot – kéz a kézben.

Meg aztán ki lenne megfelelő Matolcsy-utód? Talán a rebellis Járai? Akkor már inkább valaki a távvezérelt Professzorok Batthyány Köréből.

Az Európai Bizottság megregulázná a hitelminősítőket. Beszámoltathatóság, átláthatóság és az élet-halál ura szerep megszüntetése. Ne szórakozzon velünk se a Fitch, se Szíjjártó Péter! Előbbi, miután júniusban felminősítette az országot, most, a negyedéves ellenőrzésnél rájött, hogy csak tévedésről lehet szó, és azonnal visszaminősítette az országot a negatív kategóriába. Utóbbinak meg – Giró-Szásszal karöltve – legalább egyszer az életben igaza lenne, a hitelminősítők nem végzik jól a dolgukat. És büszkeségtől dagadó mellel adná vissza hivatalát: „Igazam volt, távozom!”

Két fogadást is kötöttem a napokban.

Az egyiknek a tárgya Matolcsy távozásának az időpontja volt (szerintem: 2014), a másiknak pedig az, hogy leminősítenek-e minket a következő két hétben (szerintem nem, de rajtunk kívülálló okok miatt nem).

A tegnap este megrendezésre kerülő Policity-konferencián a bloggerek kérdezhettek egyet Gyurcsány Ferenctől. Kérdeztem, kikérte magának, aztán megbeszéltük.

Szemtelen kérdés volt, az tény, de egy blogger életében (még ha úgy is mutatkoztam be nagy fellengzősen, hogy: publicista) nem sokszor fordul elő, hogy face-to-face kérdezhet egy volt miniszterelnöktől.

„Miniszterelnök Úr! Magyar Kornélia előbb az előadásában azt mondta, hogy a baloldal számára nem lenne kifizetődő sok kis párt jelenléte. Ezek alapján a Demokratikus Koalíció mennyiben kíván a baloldal, vagy ahogy Ön szokta mondani: a demokratikus ellenzék vezető szereplője lenne, annak tudatában, hogy 1) tény és való, hogy a DK rendelkezik a legismertebb arcokkal a baloldal, 2) mindezekkel együtt a DK second-hand emberekből áll össze.”

A volt miniszterelnök először megdöbbent, majd személyes támadásnak vélte a second-hand szót, majd kikérte magának. De itt egy kis kitérő. Politikai vonatkozásban a second -hand kifejezés Borókai Gábortól származik, aki villamosokon, buszokon és ehhez hasonlókon akadt ki és fenn anno. De az idők során a ma politikusai is elhasználódtak és/vagy hitelüket vesztették, én erre értettem a second-handet. A válaszában Gyurcsány nem csak azt nem értette, hogy miért használtam a second-hand kifejezést (azért, mert ez volt a legszalonképesebb), hanem azt sem, hogy ők lennének a legismertebb figurák a baloldalon. De a válaszában kijelentette, hogy nem törekszenek vezető pozícióra, ő meg kifejezetten nem kandidál semmilyen elsővonalas szerepkörre.

Nem lennének használt politikusok a DK-sok? És nem lennének ismertek? Gyurcsány nem tör vezető pozícióra? Én ugyanúgy ledöbbentem Gyurcsány válaszán, mint ő az én kérdésemen. Magyar Kornélia rögtön meg is jegyezte, hogy „Feri, nem úgy ismerlek én Téged, mint aki a háttérben tudna maradni.” Ezzel ezt le is zárhatjuk szerintem. A DK-sokról meg az jutott eszembe, miközben hallgattam a választ, hogy nemrég beszélgettem Debreczeni Józseffel, aki elmondta, hogy „személy szerint úgy gondolom, hogy nem lesz belőlem politikus, nincsenek ilyen ambícióim.” De meghagyott saját maga számára egy kiskaput, amikor a bajsza alól hozzátette, hogy „alakulhat még úgy, hogy újra felveszem a konzervatív-liberális köpönyegemet.” De használt egy köpönyeg lehet ez!

A konferencia vége után még váltottam egy-két szót Gyurcsánnyal. Természetesen ez a second-hand dolog érdekelte, nem értette, hogy mire föl használom ezt a szót. Először is: nem a személye elleni támadásnak szántam, kettő: aki már egyszer rájuk szavazott, az nem hiszem, hogy még egyszer ezt megtenné, ha már egyszer csalódott, három: elég csak végignézni a DK-elnökségen, a tiszteletbeli elnököt is beleértve.

Megbeszéltük a dolgot, ő talán megértette, amit én akartam ezzel mondani, én meg elfogadom azt, hogy egy politikus – legyen bármilyen oldalú vagy múltú –: politizál.

A Deákné meg a vászna, és a Jobbik harca az előző rendszerrel, az államszocializmussal. De a nagy hadakozás közepette pont olyanná váltak, mint az egykori állampárt. Egy mai Novák Előd-féle sajtótájékoztató ennek eklatáns példája volt.

Gyurcsány Ferenc „el a kezekkel az evától” sajtótájékoztatója után meredek váltás volt Novák Előd. Főleg akkor, amikor a Jobbik képviselője kijelentette, hogy egy olyan alkotmánymódosítást terjesztettek be, ami után Novák szerint „az ilyen Gyurcsány Ferenceket ki kellene zárni nem csak a Parlamentből, hanem a közéletből is”. Nemrég távozott, szaladt volna utána, az arcába is üvölthette volna. Novákék alkotmánymódosítása – egy olyan alkotmányhoz, ami még nem is hatályos – az Alaptörvény XXIII. cikkéhez toldana plusz egy bekezdést. Eszerint:

„A Magyar Köztársaságban nem folytathat politikai tevékenységet, nem lehet állami vezető, társadalmi szervezet vezető tisztségviselője, vezető beosztású kormánytisztviselő, vezető beosztású köztisztviselő, vezető beosztású közalkalmazott, a rendvédelmi szervek illetve a Magyar Honvédség vezető beosztású tagja, bírósági, illetve ügyészségi vezető, állami, illetve önkormányzati többségi vagy résztulajdonban álló gazdasági társaság vezető tisztségviselője vagy ezen gazdasági társaság ellenőrző szervének tagja, aki az 1949. augusztus 20-át követő és 1990. május 2-át megelőző pártállami időszakban állami vezető, az egykori állampárt vezető tisztségviselője, vagy bármely erőszakszervezet vezető beosztású tisztje volt.”

Ez már nem Biszkuról szól. Novák Előd szerint sem; ez a módosító javaslat a magyar közélet megtisztítását szolgálja a Jobbik prominense szerint. Vagy mégsem. Novák a megtisztítást elsősorban az MSZP képviselőivel kezdené, ki is emelte Gyurcsány Ferenc, Lendvai Ildikó és Kovács László nevét. Vitányit kihagytad, Novák elvtárs! Ez a módosító javaslat (ami mondjuk azért is furcsa, mert a Jobbik is ostorozta a kormánypártokat, hogy hányszor módosította a jelenleg is hatályos alkotmányt, de ők egy olyanhoz nyújtanak be módosítót, ami még nem is hatályos) pozícionálást, helyezkedést és szavazatra hajtást takar, nem megtisztítást. A Jobbik tudja, hogy a kormánypártok hajlanak az ilyenféle tisztításokra, az előzőnyolcév, az előző húsz, meg az előző hatvan logikája alapján. A Jobbiknál tudják, hogy ezzel nem csak az a Fidesz járna jól, amelyik oly’ sok sajtot kiénekelt már a szájukból, hanem végre a másik demokratikus párt is, a Jobbik is. Plusz szavazat! És a Jobbiknak is csak ez számít. Ha megtizedelődnek a szocialista politikusok, akkor már csak matematikai alapon is, több ember szavazhat rájuk.

De ez ősi, jól bevált, az egypárti diktatúra idején tökélyre fejlesztett módszer. Ha nem tudod legyőzni demokratikus versengésben az ellenségedet, mint ahogy a kommunisták sem tudták legyőzni anno a kisgazdákat, akkor szabadulj meg tőle. A Jobbik a maga 46 képviselőjével ehhez nagyon kevés, így az ideológiailag hozzájuk legközelebb pártokhoz, a kormánypártokhoz fordultak segítségért. Ősi, jól bevált módszer ez, csak épp a kommunisták Moszkvába mentek segítségért.

Tisztel Jobbik Magyarországért Mozgalom!

A módosító javaslattal kapcsolatban lenne egy kérdésem. A „vagy bármely erőszakszervezet vezető beosztású tisztje” résznél mi a helyzet a Magyar Gárdával? Kiss Róbertből lehet még képviselő?

És: Tisztelt Jobbik Magyarországért Mozgalom!

A kommunisták felé fordulásukban segítségükre sietett Strasbourg. Szabad a vörös csillag viselése, hát hordják!