A baloldali teregetés a közösségi médiumokon nem új dolog. De nem a tiszta ruhát, hanem a szennyest teregetik. Eklatáns mintapéldája ennek Dániel Péter – többszörösen is.

Idén márciusban nagy port kavart a médiában, amikor a Policity és a Hír24 lehozta Dániel Péter és Török Zsolt „összeborulását” a Facebookon. Volt ott nácizás, egymás zsebében turkálás, spiclizés és gyurcsányajnározás.

Nem tudjuk, hogy hány tagja van a DK-nak, most nem is érdekel, de az ügyvéd (sic!) hivatalos keretek közti gyurcsányajnározást most ellehetetlenítette Molnár Csaba. „Az lenne a jó [...], azt tartanánk helyesnek, ha nem kérné felvételét az új pártba. Mert ha kérné, akkor el kellene utasítanunk” – így Molnár. A DK-t vádolták már azzal, hogy szavazót visz el az MSZP-től, mondták már, hogy az ex-liberális szavazókra hajt, de most önmagától mondott nemet egy szavazóra.

Vagyis: mínusz egy! Mily’ fájdalom! De Dániel nem lankad, meghirdette a saját civil forradalmát, Gyurcsány farvizét továbbra is Akhilleusz-i Sztüx vizének tartja. „Ott demonstráltam Feri mellett, az ügyészség előtt. Az előtt az ügyészség előtt, ahol az Ő és az én ellenem indított koncepciós, politikai eljárások is folynak.” „Van élet a DK-n kívül is és folytatom azért a küzdelmet. Civilként. Hiszen civil voltam, civil vagyok és könnyű szívvel az is maradok.” Igen, van élet – még számára is – a DK-n kívül. De távozásul azért belerúg a pártba is, a farvíztartályba is: „Molnár Csaba a DK képviseletében üzent nekem, a sajtón keresztül. Azt üzente, hogy az orbánista lakájmédiákból, a Wittner-ügyről szerzett értesülései alapján én nem lehetek már a DK tagja. Értem kedves Csaba, viszont úgyszintén az orbánista lakájmédiákból én meg úgy tudom, hogy a DK vezetője egy köztörvényes bűnöző.”

De a politikai komolytalanság folytatódik, Dániel nem adja fel, harcol tovább. Hogy mi ellen? A szívtelen tyúktartók ellen, akik nem adnak megfelelő mennyiségű és minőségű tápot a tyúkokból, így abból nem lehet szép, egészséges tojás. A kaszinók ellen (Sukorót leszámítva), mert ugyan rulett asztal, játékgép és póker van ott, de hol marad a tojás? Harcol még a spanyol La Tomatina szervezőivel, mert micsoda dolog az, hogy azt a sok érett paradicsomot egymáson, és nem a magyar alkotmányon kenik szét? És persze folytatja a harcot a papírgyárakkal, a kamerákkal, a szóalkotással, mindennel és mindenkivel.

Viszont van még egy párt, ahol meg kellene próbálni Ügyvéd Úr! És ez a Magyar Kommunista Munkáspárt.

„Don’t cry for me baloldal!” – sugallhatja Dániel. Nem fognak, nyugi.

A tegnapi plenáris ülés középpontjában a költségvetés állt. De mit jelent kormányoldalon és mit ellenzékben egy költségvetés? A „minek nevezzelek” tipikus esete ez, egy a biztos: a kormányt egyedül, de nagyon kitartóan csak Cséfalvay képviselte a Házban.

A sort Hiller István kezdte, már napirend előttijében is kritizálta a költségvetést, persze burkoltan, a felsőoktatási törvény szemszögéből. Mit kritizálta? Kijelentette, hogy vonják vissza a törvényjavaslatot.

És akkor jött Tasó! A Patkó legfényesebb szöge volt ő tegnap, demokratikusan választott képviselőként kijelentette, hogy a többi demokratikusan választott képviselőnek, aki tőle jobbra ül ugyan és MSZP-s, na nekik nem is adna szót a költségvetés vitája során. Volt idő, amikor ők (a Fidesz) kivonultak, nyilván akkor nem is szólaltak meg, most az MSZP se tegye, „ne pofázzanak bele a kisapák, kisanyák” – gondolta. De Tasó tegnap az LMP-t és a Jobbikot sem tudta hová tenni, elárulom: ők ellenzéki pártok.

Az MSZP-s Sós Tamás tegezte le legelőször a költségvetést, ő a kormányét az elszegényedés, míg pártjáét a munkahelyteremtés költségvetésének hívta. Aki annyi meg annyi költségvetés megírásakor, megszavazásakor és elfogadásakor ott volt, az csak tudja milyen a jó költségvetés! Száz napos, meg száz lépés is.

Tarnai sem akart lemaradni a licitversenyben, igazi: óriási bakot lőtt. Ő ugyanis a 2012-es költségvetést a lehetőség költségvetésének, a 2012-es évet ezáltal a lehetőség évének nevezte. Kedves KDNP-s honatya! Pártszövetségük atyja és éltetője leadta már a leckét, Ön nem tanulta meg? 2010 az összefogás éve volt, 2011 a megújulás esztendeje, 2012 az elrugaszkodás, 2013 az emelkedés, 2014 pedig a gyarapodás éve lesz. Nincs a lehetőségnek éve, tisztelt Tarnai Richárd! Gyorsnaszád éve (négy éve van), lehetőség éve nincs!

A nagyon kompetens EP-képviselőknek is joguk, lehetőségük van felszólalni a Házban, nyilván a költségvetés általános vitájában is. Így tett Morvai Krisztina is. A humánus Jobbik európai képviselője emberközpontú költségvetés akar, csak ennyire ugrott be a Parlamentbe, mert épp országjáró körúton van (azt hittem, hogy Brüsszelben), de ötletét mára lenyúlta a Fidesz-KDNP, a Magyar Nemzet értesülése szerint ők is ródsózni mennek. Interaktív nemzeti konzultáció; de meg lehet simogatni Orbán arcát majd? Lázár János válasza Morvainak: „Sok igazság van képviselőtársam szavaiban.” Értsd: „Ez mit keres itt?”

A továbbiakban a büdzsé volt országmentő (by Gajda Róbert), volt a biztonságé (by Földi László), de volt a népirtásé is (by Gyenes Géza – ő nem épp kormánypárti).

Riz Leventét idézni kell, mert ő „nem a számokról fog beszélni, mert ez a költségvetés általános vitája”. Értjük mi, hogy a lónak is négy lába van, mégsem asztal. Az előző nyolc év önbecsapós költségvetéseit szerinte is egy országmentő büdzsé fogja felváltani.

Molnár Oszkárt is meg tudja lepni Matolcsy professzor (akiről elég előnytelen képek készültek a múlt heti Heti Válaszban...). Szóval: Molnár a tizennegyedik költségvetésnél van itt, de ilyet még nem látott. Mondjuk a leghátsó padsorból nem is lehet sokat.

Vigh László szerint ez egy tisztító költségvetés lesz, és ez retorikában passzol is Csurkához, színházához és gyehennájához.

„Ez a költségvetés, úgy, ahogy van – rendben van!” Dr. Nagy Andor, KDNP. Ez van, srácok!

Egy érdekes véleményt olvastam Seres Lászlótól a minap. Tézise szerint a magyar emberek – és itt nem tesz kivételt életkor, nem és foglalkozás között – csak akkor mennek az utcára, amikor ehhez anyagi érdekük fűzi. „Brutálisan szólva csak a pénztárcájuk érdekli” őket – állítja.

Órákat,  napokat gondolkodtam ezen a mondaton. Seresnek igaza van, jogosan hiányolja/hiányolta az embereket az Ab kinyírásakor, a magánnyugdíj-pénztári vagyonok einstandolásakor vagy a pártalkotmány megalkotásakor. Halkan jegyzem meg, hogy a sajtótörvény elfogadásakor utcára vonultak az emberek, utcára vitte őket a Milla – de, a Seres-i gondolatot tovafűzve: biztos az irdatlan méretű pénzbírság szörnye miatt. Fentebb mondtam: Seresnek igaza van, de a tüntetők motivációja is megérthető, de ehhez a magyar néplélek sajátos vonásait is meg kell értenünk. Ma húsz éves a rendszerváltás gyermeke, de a szocializációját végző rétegnek még – ha nem is Marx, de – Aczél volt az anyanyelve. Kialakult az egy ideig működő hallgatólagos megegyezés. Az emberek viszonylag jól éltek; egy kis fusi (ma értsd: mutyi), egy kis háztáji, egy kis maszek – de cserébe apolitikusságot fogadtak. A demokrácia fényes bevonulásakor az embereket elkezdte érdekelni a politikai, mert szabad lett, de ragaszkodtak az adóspirált okozó jóléthez. A kettő együtt nem megy – vagy: mégis.

Antikapitalista, piacellenes a kormány, akkor mi ellen tüntetni? Igen: antikapitalista, piacellenes a kormány, de nem hülye. Azoktól vesz el, akiknek még van, és azért, hogy ilyen-olyan módon, de elkerülje az államcsődöt, megtartsa fizetőképességét. De a szerveződő új politikai mozgalmak is ilyen irányú (antikapitalista, piacellenes) hangokat ütnek meg, elég csak a 4K!-ra gondolni, amikor azt mondják, hogy „államilag koordinált gazdaságfejlesztésben” gondolkodnak. És ezért lehetnek sikeresek. Igény van a paternalizmusra, a gazdasági kézfogásra, arra, amit Orbánék csinálnak (csúfoljuk ezt matolcsyzmusnak), azt leszámítva, hogy Orbán a demokráciát, a jogállamot is mintha téglánként bontogatná lefelé. A Nézőpont egyik legfrissebb felmérése is azt bizonyítja, hogy az emberek már annyira elkeseredettek lettek, hogy egy kis gazdasági növekedésért odaadnák a demokráciát is.

Azonban arra rá kellene jönni, hogy a gazdaságpolitika-társadalompolitika viszonyában utóbbinak elsőbbséget kell élveznie, ahol a mára „veszteség” kategóriába sorolt demokráciának kellene lennie a fő értéknek. Így a gazdaságpolitika esetében használhatatlanná válna a paternalizmus, mindenáron történő ránk erőszakolása, az állami tévedhetetlenségének primátusa.

Mert az omnipotencia és az omnikompetencia már egyszer megbukott.

Eltelt úgy a megemlékezés, hogy a két legnagyobb parlamenti párt nem emlékezett meg. Az MSZP nem ünnepelt, és ez szexi. A Fidesz sem emlékezett meg – evvan. De hogy egy jó Schmitt Pál-beszéd sem volt? De az élet nem áll meg, ma a parlamenti ülésnap Orbán-felszólalással kezdődik.

Sokszor, sok helyen megkaptam már, hogy már nem is, hogy anti-orbánista, gyurcsányista vagyok, és ezzel együtt legalább a blog is. Tekintsünk el attól, hogy ennek a két szónak a tartalmát sem értem igazán, de a gyurcsányista kétes címet – igen, tudom, hogy soha nem leszek milliomos, sem így, sem úgy – hagyjuk meg Vágó Istvánnak. 

Divatos ma megkérdezni, de nem szoktak rajta elmélkedni: ki a demokrata?
Egy – nyilván a neve elhallgatásáért hálás, első ránézésre apolitikai vénával bőszen átszőtt – ismerősömtől megkérdeztem: szerinte Orbán Viktor demokrata? Szemernyi gondolkodási időt sem hagyva magának vágta rá, hogy nem. Fogjuk a közhangulatra ezt a gyors választ, fogjuk rá akkor, ha kételkedünk abban, hogy igaza lett volna. És Gyurcsány Ferenc demokrata? Megfogtam, éreztem, hogy megfogtam a kérdéssel, elgondolkodott, és nem is a magyarázatra szoruló akár igennel, akár nemmel válaszolt. Azt mondta, hogy nem tudja megítélni, csak azt tudja, hogy ő soha nem ment el idáig. „Igaz, nem is volt rá ideje.”

DKP ide, Fidesz oda - ez az igazság. Azt tudjuk, hogy Orbán nem az, de azt nem tudjuk, hogy Gyurcsány micsoda. 

Ezek után én inkább üvöltöm teli torokból – bár közel sem oly’ nagy meggyőződéssel és átéléssel, mert a Star Wars óta tudom, hogy „mindig jön egy nagyobb hal” – azt, hogy nem tetszik a rendszer, mint fújom el teli tüdőből Gyurcsány első gyertyáját a DKP-tortán.

A Fidesz, kétharmados parlamenti felhatalmazásának tudatában a kormányzás lehető legegyszerűbb módját választotta: a kétharmad hajdan 53%-ának a kedvében kíván járni. S ez nem más, mint a szimbolikus politizálás. Ennek egy-egy stációjára néha rá is harap a jobboldal írni-olvasni tudó szelete.

A Mandiner egyik szerzője, lelkylola ujjong, tapsol, térdre borul, ajnároz és tömjénez. „Amikor meghallottam, hogy Gyurcsány Ferencet feljelentették terrorizmus vádjával, olyan felszabadító élmény volt, mintha tényleg történne valami.” – írja. Majd írását azzal zárja: „Végre eljöhet a rendszerváltás.” A jobboldal huszonkét éve várja a rendszerváltás, csak arról feledkezik el, hogy ő ott volt, csak elk....ta. Mármint a rendszerváltást. De azért várjátok csak, Ti, jobboldali véleménytovábbítók – egyszer biztosan lesz olyan, aki elhozza. Vagy eljön Ő saját maga. (De félő, hogy akár Nyugatról, akár Keletről jön, vagy Hegyeshalomnál vagy Záhonynál fogja magát és visszafordul.)

lelkylola! Végre van egy bűnbakotok, ráadásul még terrorista is! A Fidesznek ez kellett, egy ember, akire rá lehet kenni azelőzőnyolcév-et, de akár az előző húszat is. Legyen bűnös Gyurcsány, nem érdekel, de lássuk be: a telekcsere meghiúsult, a King’s City megvalósítatlan, és az is marad, a volt miniszterelnöknek meg csak két száma maradt: egymilliárd, meg kétezer-ötszáz.

Aki meg terrorista, az Budaházy György. Csak így kettőnk között. Tudjuk; pokolgép, bomba meg ilyenek. Ja, és házi őrizetbe került a hun(nia) Budaházy.

„Végre eljöhet a rendszerváltás.”
A rendszerváltással kapcsolatban van egy kedvenc tézisem. Ralph Dahrendorftól származik. Szerinte egy politikai rendszert hat hónap alatt le lehet váltani, egy gazdasági rendszert hat év alatt át lehet alakítani, a társadalmihoz hatvan év kell. Nálunk, Európa szívében kétlem, hogy elkezdődött volna a politikai rendszerváltás, de legyen. Megtörtént, a fideszfiúk politikai rendszert váltottak 1989-90-ben. A gazdasági rendszerváltás is megtörtént – ámen. A kapitalista piacgazdaság ugyan önállósította magát, de legalább nem szocialista a piac berendezkedése. Azonban a társadalminak biológiai akadályai vannak, amit humánus módszerekkel nem lehet befolyásolni – ezt lássuk be.

De igazad van – remélem, tegezhetlek – lelkylola! Eljöhet, sőt már el is jött egyfajta rendszerváltás. Csak a már említett fideszfiúk alig több mint húsz évvel ezelőtt pont azt akarták megváltoztatni, ami felé most elkezdtek közelíteni. Lehet, hogy rájöttek: a rendszer megváltoztathatatlan, így inkább ők (mi) változnak?

Dübörög a gazdaság – helyett az elszámoltatás. Reménykedjünk, Te is, én is, hogy a kommunista, népsanyargató (milyen jelzőt kell még itt használni?) Biszku Béla nyugdíja csökkenni fog. De mi van Pozsgay Imrével? Ő nem kommunista? Attól, hogy most segített alkotmányozni a Fidesznek, attól még ne felejtsük el, hogy a farkas a szőrét szokta változtatni, nem erkölcsét.

Nem most váltódik a rendszer, legfeljebb most múlik pontosan.