Tudjuk, van ez a KDNP. Ennek egyfelől van egy elnöke, Semjén Zsolt, akinek nincs humorérzéke. De van egy keltetője is, ez pedig az IKSZ, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség. Na, nekik van humorérzékük! Szemtelenül beszóltak főnöküknek.

Az újhullámos kereszténydemokraták két prominens személye, Stágel Bence és Törcsi Péter levelet juttatott el az MTI-hez nemrég, amelyben arra hívják fel a figyelmet, hogy az országos médiumokban kevés az eredeti nyelven megszólaló műsor. Mint írják: „Magyarországon az európai átlagot tekintve igen alacsony az idegen nyelvet beszélők aránya; míg az Európai Unió statisztikai hivatalának felmérése szerint a 27 tagállamot tekintve ez az átlag 36 százalék, addig Magyarországon a legalább egy idegen nyelvet beszélők aránya alig éri el a 20 százalékot.” Így üdvözlik a Médiahatóság azon döntését, hogy a jelentős befolyásoló erővel bíró médiaszolgáltatók kötelesek „19 és 23 óra között közzétett, eredetileg nem magyar nyelven készített filmalkotások és filmsorozatok legalább egynegyedét eredeti nyelven, magyar felirattal is elérhetővé tenni”.

Kedves ikszes testvéreim! Miért kellett alulról belerúgni egyet Hoffmann Rózsába? Van neki elég baja, biztos nem hiányzott neki egy ilyen knock out a keltetőből.

Mert a jelentős befolyásoló erővel bíró médiaszolgáltatók (ez tv-ben az RTL Klub meg a tv2) este hét és tizenegy között nyilván amerikai alkotást tűz műsorára, tovább szűkítve: háliwúdit. Ezekben a filmekben meg angolul beszélnek legtöbbször – jó, Arnold Schwarzenegger nem beszél sokat, de akkor is. Így hát az eredetileg nem magyar nyelven készített filmalkotások és filmsorozatok legalább egynegyede nyilván angol nyelvű.

De! De akkor senki nem fog érteni semmit a Kárpát-medence szívébe, hiába töltünk csaknem 300 percet naponta tévézéssel egyes felmérések szerint. A Bálám meg a szamara.
Mert hát ugye Hoffmann Rózsa szerint háttérbe kell szorítani az iskolai oktatásban, mert azt úgyis magától elsajátítja az együgyűje; latint neki, azt többen beszélik!

És igen, nó péjn, nó géjn!

Kontrát Károly rendészeti államtitkár megoldja a hajléktalan-problémát, de szakmázásra is jutott idő: az idén meghalt két hajléktalan nem megfagyott, hanem megölték őket. És ez sokkal jobb! A hajléktalan-statisztikák számára legalábbis.

Örüljetek, hajléktalanok! A T. Ház október 17-i ülésnapján este hattól tízig Ti voltatok a téma. Jó meleg volt, ha bárki feltette a kezét, illetve megvakarta a torkát, vagy Ronaldinho gólörömét imitálva hüvelyk- és kisujját a szájához emelte, már érkezett is a pohár víz, a mosdó tágas is meg szép, egyedül a Patkó padja kényelmetlenek, de bármelyik használaton kívüli kerti bútor ülőpárnája megteszi.

Azonban távozásomkor, olyan este kilenckor már elég hűvös volt kinn, megfordult a fejemben: vissza kellene mennem egy órácskát még – melegedni. A Kossuth téri metrómegállóban több, szintén melegedni vágyó emberrel találkoztak. A hajuk, szakálluk rumcájszosabb volt, mint az enyém, én már papucs helyett cipőt vettem volna fel a helyükben, de ajánlottam nekik a Parlamentet, menjenek oda melegedni, úgyis róluk van szó.

És megoldási javaslatokból sem volt hiány.
Papcsák bevallása szerint egy falu létrehozását tervezik, „annak érdekében, hogy megoldják a fedél nélküliek helyzetét.” Vágó Gábor – tudjuk, aki atomesőt táncol, és egy kicsit hasonlít Kossuth Lajosra – szívesen vette volna a hajléktalanok parlamenti látogatását, mert akkor legalább a kormánypárti képviselők is szembe tudtak volna nézni azokkal, „akikbe belerúgtak”. De nem rúgnának ők olyan nagyot, meg olyan kellemetlent sem, csak olyan helyreigazítót. Csak úgy helyretennék azt a bitang csövest hajléktalant. Minek élsz te az utcán? Minek? Mennyé inkább dógozni! Legalább egy kis stadionépítéssel összekötött közmunkára. Mert olyan nincs, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerében, ahol munka alapú a társadalom, Ven Csia-pao látogatása óta meg főleg!

De ez az LMP is fel tud hozni olyan érvrendszert, hogy azután még Matuska Szilveszter is hagyta volna az egész vonatrobbanást a fenébe, és csak ő ugrott volna le a viaduktról. Azért nem szabadna elszeparálni a hajléktalanokat, mert azok közterületen kevésbé fertőzésveszélyesek, mint a Papcsák említett faluban. Nem inkább azért nem szabadna elszeparálni a hajléktalanokat, mert azt gettónak hívják, és eddig csak oly’ kevés nemzet tudta összeegyeztetni a gettósítást a jogállam normáival? Igaz, most biztos nem Új-Lipótvárosban képzeli el Papcsák a falut.

A kormánypárt egyik vezérszónoka (nyolc körül olyan 30-an volt a Házban, így könnyű vezérszónokoskodni), Csizi Péter (uh, ide kell egy hiperhivatkozás, hogy tudjuk, kiről van szó) megnyugtatott mindenkit – héjj Ti, akik a tablettással koccintotok az aluljáróban, nyugodjatok meg! –, hogy lesz a hajléktalanellátó-rendszer finanszírozására. Hát hogyne lenne, hajléktalanonként plusz 150 ezer forint. Héjj Ti, akik a tablettással koccintotok az aluljáróban, mégse nyugodjatok meg!

De tanultam is valamit tegnap a Parlamentben.
Rónaszékiné képviselőasszonytól megtanultam, hogy a hajléktalanok miatt sok a fertőzés a BKV-n. Nekem sikerült úgy hazajutnom a Kossuth tértől a Berzsenyi utcáig, hogy nem értem semmihez. Se a buszon, se a metrón. Elég NER volt a megoldásom, nem gondolja?

A parlamenti patkó jobb oldalán, ideológiailag a jobb szélén ül egy nő, egy hölgy, egy képviselőasszony. Ő VV Mária.

Ül egy nő, aki nem kémikus, mégis fejből tudja, hogy mi a tallium, az asztácium és a réz vegyjele. Ül egy nő, aki nem irodalomtörténész, mégis tudja, hogy ki írta a Tizenegy perc c. könyvet, hogy ki fordította Lev Tolsztojt magyarra és azt, hogy ki kapott irodalmi Nobel-díjat 2005-ben. Ül egy nő, aki nem filmesztéta, nem orvos és nem is biológus, mégis otthon van ezekben a témákban, sőt az összes római szám is a fejében van – de nem római jogi ismeretei miatt.

Ül egy nő, aki – míg párttársai iPadeket nyomkodnak, ő keresztrejtvényt fejt. Halló receptorai csak Lázár öblös hangjára, az ő igenjére, vagy nemjére reagálnak, de akkor sem néz fel az épp aktuális skandi-oldalról, csak megnyomja a gombot.

„Magyar király, hat betű. V-I-K-T-O-R.” És VV Mária beírja. Pedig a megfejtés András lett volna...

Büdös kommunisták! Kiálltja fennhangon, mert ő véresszájúbb a véresszájúknál, ’56-osabb magánál ’56-nál.

Ő az, aki kiráncigálja a sajtot a Jobbik szájából, és nem felsőbb pártutasításra, hanem saját, de támogatott elhatározásból. És ez nem jó vagy rossz, hanem felesleges, de számukra és VV Mária számára: hasznos. Posztra hajt VV Mária, mégpedig a szociális érzékenység és az emberi méltóság kormányzati referens posztjára. Ha már Kocsis Mátéból hajléktalanügyi referens, LMP-s javaslatra meg Semjén Zsoltból az állatvédelmi törvény kidolgozója lehet.

VV Mária nem rálépett a gázpedálra, ő ehhez ért. Ennyi.

Bizonyos időközönként ráébred küldetésére. Olyan ez, mint amikor a Terminátornak csak egy cél lebeg a szeme előtt: Sarah Connor. VV Mária küldetése pedig az, hogy kiirtson és ellehetetlenítsen mindent és mindenkit, aki és ami összefüggésbe hozható az államszocializmussal.

És hogy akkor miért nem a Jobbik padsoraiban ül? Mert akkor közelebb lenne az utódpárthoz.

Hétfőn újra parlamenti ülésnap, de VV Máriát nem lehet kiszavazni a Házból, mert ő védett – halálraítélt.

A magyar közélet egyik legelcsépeltebb, sőt: mára legkiüresedettebb szava, kifejezése az értelmiség, az értelmiségi. Sokan az öndefiníció szövevényes mocsarába menekülvén már akkor értelmiséginek tekintik és hirdetik magukat, ha humán diplomával rendelkeznek, vagy csak szellemi pályán dolgoznak, ne adj’ Isten: újságírók. A politikai értelmiségnek tegezett réget viszont épp a túlzó politikai hovatartozása miatt nem tudja ellátni a feladatát.

A baloldali értelmietlenség

A baloldal szellemi ereje, bázisa és termőföldje Appel Henrik óta jóformán változatlan. A hellerek, tégéemek és bauertamások nem hoztak változást a baloldal szellemi életébe, a tipikus, örökérvényűnek hitt jellemzőkön csak a fülkeforradalom és a kétharmad tudott változtatni. 2010 előtt a baloldali megmondók uralták és formálták a közgondolkodást, azóta viszont egyszerre rettegnek és kergetik magukat álomvilágba. Rettegnek (és terjesztik), hogy visszatért a diktatúra – és azért tudják ezt oly’ hatásos művelni, mert személyes élményük van az előző korszakból –, illetve ringatják magukat (és másokat) abba a tévképzetbe, hogy az Orbán-kormány napjai meg vannak számlálva, a rendszer össze fog dőlni. Ezzel együtt – hirdetik ők – a baloldal újra készen áll a kormányzásra, megerősödött, vagy legalábbis rendezte a sorait. Ugyan! Vagyis: lárifári! A baloldal nem hogy rendezte volna a sorait, a mai napig húzza-halasztja kimosdását kommunista elődpártja vétkeiből. Persze, ehhez generációváltásra is szükség lenne, ami egyesek számára kénytelen-kelletelen hatalom- és pozícióvesztéssel is járna...

A baloldali értelmietlenség legújabb rettegője Kertész Ákos, aki önmagát sem kímélve adott helyzetjelentést a baloldali szellemi elit jelenlegi állapotáról.

A jobboldali értelmietlenség

Jobboldalon a helyzet változatlan. Meg nyugat helyett itt, keleten is. Az előző nyolc év az íróasztalfiókok legmélyebb zugába száműzte a jobboldali értelmiséget, onnan máig nem találják a kiutat. Pedig idekinn már nem harapna senki. Sőt: a kormányzati hátszél már rég felsorakozott az ideológiagyártóknak. Vagy fordítva. Ők, a jobboldali véleményformálók sehol sincsenek ma, hiába keressük őket. Ha kinyitunk egy jobboldali hetilapot – amiben általában szokott lenni publicisztika is –, akkor vagy nyíltan kormányzati pozíciót vállalók írásaival találkozunk, vagy a szerkesztőség transzformálódik át értelmiségivé, próbálja meg tematizálni a kétharmad apadó nyáját. Például a Heti Válasz szeptember 29-én megjelent számába írt Navracsics miniszter úr az önkormányzatiság átalakításáról, Matolcsy miniszter úr az európai euróválságról, de a legpublicisztikább publicisztikákat a főszerkesztő, Borókai Gábor írja. Jókat, azonban ha Mózes olvasott volna Borókait, akkor már a Sínai-hegyről való lejövetele előtt összetöri a kőtáblákat.

A hiba melyik készülékben van?

Ugyanaz a baj, mint a baloldalon. A jobboldali (és a baloldali is) pártpolitika lenyelte szellemi elitjét, majd néha felböfögi és kiköpi azt, hogy bértollnokosodjon neki. A jobboldal értelmietlenjeinél viszont érdemes megállni egy név erejéig. Lánczi András (akinek a fiát, a beszédíró Lánczi Tamást a minap rúgta ki a miniszterelnök) anno, még 2002-ben, a vesztes választások után megfogalmazott egy Konzervatív Kiáltványt. Ott és akkor Lánczi azt mondta, vagyis írta, hogy: „a 2002-es választások eldőltek, de a lélek nem nyugszik. Ha pedig a lélek politikai kérdésekben engesztelhetetlenül nyugtalan, akkor az igazságérzet háborog, és kiutat keres magának. A vesztes jobboldal úgy érzi, hogy 2002-ben nem egy választást veszített el, hanem hitét az igazságba és a politikai racionalitásban. Mert miféle demokrácia az, amelyben egy antidemokratikus rendszer volt vezetői oktatnak ki arról, mi a demokrácia. Igazságos és demokratikus-e az, amikor a régi, diktatórikus rendszer kiemelt haszonélvezői, privilegizált pártemberei az új rend legfőbb politikai szószólói és haszonélvezői közé tartoznak?” Azóta igaz, hogy a jobboldal még egy választást elvesztett, de nyert is egyet, kétharmaddal, 53%-kal. A lélek már biztos megnyugodott, de biztos nem függetlenedett. A – jobboldali szemmel – vérzivataros időszakot felszámolva, a fülkeforradalmi hatalomátvétel után újabb írás született a maroknyi jobbos szellemi elit egyik tagjától, G. Fodor Gábortól, Konzervatív zászlóbontás címmel. Az írás központi gondolatmenete egyfelől az, hogy „a baloldali hatalompolitikai rendszer összeomlásával a balliberális elit a szellemi életben is elvesztette értelmezési monopóliumát”, másrészt: „természetes ellenfelü[n]k a terméketlen posztromantika, a velünk élő marxizmus, és a jobbhíján-konzervativizmus, azaz liberalizmus.” Vagyis: a jobboldali értelmietlenek tisztában vannak azzal, hogy „szabad a pálya”, csak indokolatlan üldözési mániájuk, alaptalan félelmük a baloldal szellemeitől és szellemi elitjétől odáig vezetett, hogy a jobboldali politikai cet lenyelte őket. Egy bálna gyomrában meg nem lehet dolgozni.

Jónás megmenekülhet

Nem lehet úgy alkotó egy politikai-szellemi elit (értsd: értelmiség), ha a választott politikus kiszolgálásán, saját, egyéni politikai meggyőződésén kívül nem mer, nem tud vagy nem óhajt más egyebet csinálni. A szellemi elit emelkedjen felül saját (politikai jellegű) létproblémáin, váljék szenvtelenné az egyéni érdeksérelmein – váljon független szellemi iránytűvé. Idealista elképzelés, de van, lehet megoldás! Egyfelől: létre kell jönnie egy szellemi generációváltásnak, másfelől: hiányzik a kritikai értelmiség, amit meg kell teremteni.

Sokszor, nagyon sokszor a kritikai és az értelmiség nem jár egy kézben, csak azt hiszik. Kritizálni mindenki tud, nem hiába mondják, hogy Magyarországnak tízmillió szövetségi kapitánya és ugyanennyi miniszterelnöke van – egyszerre. Az értelmietlenkedéssel sincs nagy baj, ha összeszedjük magunkat, bárkinek megy. De a kettő együtt a legritkább esetben kerül össze egy személyben, pedig az igény meg van rá. A politikusok és az átlag magyar honpolgárok, az istenadta nép között hiányzik egy réteg, amely kettős feladatot látna el. Egyfelől fordítana, a politika felől érkező üzeneteket továbbítaná és értelmezné, másrészt az alulról jövő igényeket artikulálná a politikai rendszer felé. A szerep csak első olvasatra marionette.

Az MSZP a szakadás után, Gyurcsányék balközépre tolódásával a balszélen találhatja, találja magát. Onnan is lehet sikeresen politizálni?

Huszonkettedik születésnap ide, huszonkettedik születésnap oda, nem lehetett felhőtlen a tortaszelés Mesterházyéknak. A legújabb híresztelések szerint Gyurcsány október 22-én, a DKP születésnapján jelenti be az új irányvonalat. Mert ők úgy számolnak, hogy megvan a frakcióalakításhoz szükséges létszám.

Ha szakad az MSZP, mi lesz a maradékokkal? Gyurcsány olajfáskodásba kezd, amiben partnere lehet akár Bajnai, akár a Schiffer-nélküli LMP.

Azonban az MSZP ott marad a politikai paletta bal szélén, azonban szinte biztos, hogy nem kerül karanténba, mint anno a Demokratikus Charta megalakulása előtt. Nem, mert a Gyurcsány és elvtársai nélküli MSZP a mai gazdasági kérdések helyes megválaszolásával eredményesen politizálhat a szélbalról.

A szélsőséges politikai pártoknál egy rövid kitérő erejéig említsük meg a másik szélt, a Jobbikor. Egyes közvélemény-kutatások a legnagyobb ellenzéki pártként emlegetik a Jobbikot, váltópárti pozícióban helyezik a radikálisokat. Ehhez a magas százalékhoz csak annyit, hogy a kormányzás félidejéhez közeledve egyértelmű és törvényszerű, hogy a kormány népszerűsége csökken, az ellenzéké pedig növekszik. A Jobbik ráadásul meglovagolja az etnikai és társadalmi feszültségeket is, kommunikációjában pedig segítséget nyújtást hirdet a pénzügyi gondokkal küszködőknek is – mondom: csak szóban.

Az Gyurcsány-nélküli MSZP, visszatalálhatna a szakadás után az európai baloldal, a szocializmus nagy családjához. Szürkeállományában ez az MSZP képes lenne érdemi, használható válaszokat adni a pénzügyi válságra, az ideológiai háttér megteremetésével sem lenne nagy gond, évtizedes tapasztalatuk van benne. Mindazonáltal a szocdem-liberális, balközépre evezett Gyurcsánytól is megszabadulnának a szocialisták, így nem mondom, hogy visszaszereznék talán sohasem létezett hitelességüket, de kevésbé lennének deficitesek szavahihetőség terén.

Ez a két párt, a Gyurcsány vezette balközép és a biztos, hogy nem Mesterházy által, de még nem tudni, hogy ki által vezetett MSZP akkora tábort lenne képes megszólítani a magyar választóközönségből, hogy onnan csak a kő-fideszesek és a radikális jobboldaliak lógnának ki. Hogy ez a megszólítás mennyire érhet el a választókhoz, az más kérdés, azonban az biztos: az MSZP teljesen új pozícióba kerülhet Gyurcsány kiválása/kizárása után. (A kizárása Gyurcsány játszik, a kiválást az MSZP szeretné elérni.)

Vagyis: lehetséges sikeresen politizálni a szélbalról, főleg egy gazdasági világválság közepén, ahol a klasszikus baloldali gazdaságpolitikai jelszavak sok százezer szavazatot hozhatnak egy szín-szocialista pártnak. És nem csak a biológiailag balos (értsd: hetven fölötti) szavazók szavazatát, hanem a Fidesz által megrövidített középosztály szavazatát, illetve a pénzügyi légüres térben lévő fiatalok voksát is. Oly’ sok minden volt már ez az MSZP a rendszerváltoztatás óta, miért ne lehetne végre tényleg baloldali párt?