Humán csúcsminiszter lehet Lázár János mostani Fidesz-frakcióvezetőből, ha elvállalja. De miért is ne vállalná el? Ambiciózus, sikerorientált – törtető és számító. Mert „akinek nincs semmije, aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér”.

Mi lehet egy humán csúcsminiszter feladata? Vagy másképp: mi a mostani humán miniszter, Réthelyi Miklós feladata? Nem akarom, nem lehet, nem illik leírni, hogy: semmi. De az nyilvánvaló, hogy a protokoll-feladatok elvégzése mellett nem sok. A NEFMI zászlóvivői inkább annak államtitkárai. Akiket – a hírek szerint – Lázár azonnal menesztene, ha elvállalná a tisztséget. Good bye, Hoffmann Rózsa! De az oktatási törvénnyel járó balhét még biztosan ő viszi el, a közhangulat már most magyarbálinti szinten emlegeti Hoffmannt.

Oktatás, kultúra, szociális ügyek, egészségügy, önkormányzatok. Ezek azok a feladatok, amik elviekben egy humán csúcsminiszterre vannak bízva.

Oktatás. Ez az a terület, ami illene Lázár profiljához. Az elitizált, elitista felsőoktatás abszolút illik ahhoz az elképzeléshez, hogy „akinek nincs semmije, az annyit is ér.” Ezek után már nem is lehet sok mindene például a hódmezővásárhelyi munkáscsaládok gyerekeinek – diplomájuk legkevésbé. De számukra is van egy Lázár-i gondolat: „Én soha nem szégyelltem, hogy mim van, dolgozom keményen. Abban a miliőben nőttem fel, hogy a munka nem szégyen.” Irány szakmunkásnak!

Kultúra. A mára már teljesen Fideszesre formált kulturális élettel nem lenne sok gondja Lázárnak és egy leendő báb-államtitkárnak. Néha egy-egy Csurka-dráma, még megteszik színházigazgatónak mondjuk Borókai Gábort, kötelező olvasmány lesz a Magyar Nemzet, esetleg a Magyar Hírlap – és teljessé válik a kulturális élet.

Szociális ügyek. Minősíthetetlen lenne az az állapot és szituáció, ha Lázár János kezébe kerülne a szociális ügyek intézése. Saját városában, Hódmezővásárhelyen sem tudta (vagy akarta) rendezni a szociális ügyeket, nem hogy ez ország szinten! Nem idézek a Lázár-beszédből most, de ismerjük. Van a kecske, vagy van a káposzta.

Egészségügy. Ehhez nem ért Lázár János, ehhez kivételesen nem ért; vagy nem tudunk róla. De azt lehet tudni, hogy Szócska Miklós távozna.

Önkormányzatok. Átszervezés alatt/előtt áll az önkormányzati rendszer, és a miniszterelnök pont azért szemelte ki Lázárt, mert „hozzá hasonlóan az erő nyelvén beszél”. Ha a legeladósodottabb önkormányzatok listáját böngésszük, akkor azon Hódmezővásárhely nagyon „előkelő” helyen szerepel, együtt Debrecennel, Péccsel és az V. kerülettel. Ezek után alakítsa át az önkormányzati rendszert Lázár János.

Egy humán csúcsminiszter – persze: egyik miniszter sem önjáró, Lázár a legkevésbé. De egy humán csúcsminiszter legalább legyen humánus és empatikus. Vagy ha nem az, akkor legalább ne hirdesse, hogy nem az. Mert az, amit kiszivárogattak, köszönő viszonyban sincs a kálvini munkakultúrával, az egy ars poetica, nem is akármilyen: ambiciózus, sikerorientált – törtető és számító.

Viszont: lehet új frakcióvezetője a Fidesznek, a hírek szerint Szíjjártó Péter...

Gyurcsány Ferenc koncepciós per elé néz. Vagy: Gyurcsány Ferenc bűnös. Lényegtelen. A parlamenti kétharmad elvette a mentelmi jogát, Polt Péter pedig a Legfőbb Ügyész. Ez a lényeges. De Gyurcsány van akkora bűvész, hogy ebből előnyt fog kovácsolni magának. De mi lesz Bajnaival?

Borítékolható, hogy előbb-utóbb őt is utoléri a Fidesz aberrált és indokolatlan, legtöbbször minden alapot nélkülöző felelősségre vonása. A hétfőn elfogadott zárszámadási törvény már ennek egyik első lépése, mert abban az szerepel, hogy a nemzeti ügyek kormánya majd’ 900 milliárdos államháztartási hiányt örökölt, illetve a szocialistáktól és Bajnai Gordontól egy hamis adatokat tartalmazó költségvetést. Bajnai és titkársága erre úgy reagált, hogy „a hazugság akkor is hazugság marad, ha törvénybe foglalják.” Az MTI-nek eljuttatott kommüniké zárása pedig egy Bajnaitól szokatlan, ámde ebben a helyzetben indokolt és szükséges pofon visszakézből: „A kormány gazdaságpolitikája zsákutcába jutott, és most az ország a fal előtt áll. Logikus lenne visszatolatni, igaz, akkor a vezetőnek válaszolnia kellene arra a kérdésre, hogy a hozzá nem értés vagy a hazugság vitt-e minket tévútra. Ezt elkerülendő az, aki a kormánynál ül, inkább teljes gázzal a falnak hajtana. Pedig a zsákutcából visszafordulni kell, ameddig lehet, nem pedig padlógázzal a továbbhajtani a frontális ütközésig.”

Pedig emlékszünk arra, amikor Gyurcsány Ferenc bemutatta Magyarország következő kormányfőjét, Bajnai Gordont. Hát, meglepődtünk. Először Bajnain, majd azon, amit és ahogyan mondott. Egy kölyökképű fiatalember olyan őszintén mondta azt, hogy „Fájni fog, minden családtól áldozatot és lemondást kíván a válságkezelés.”, amit magyar politikustól nem hallottunk. Igaz, politikai értelemben nem volt vesztenivalója Bajnainak (egy évre vállalta csak a tisztséget), ellenben minden más értelemben annál nagyobb; válságkezelésével, gazdasági intézkedéseivel az államcsőd elkerülése volt a feladata. Lássuk be, mondjuk ki: sikerült neki. És távozott a közéletből. Sokáig nem hallatta hangját, szó volt róla, hogy Amerikába megy tanítani, aztán nagy ritkán zártkörű előadásokat tartott a Corvinus Egyetemen, aztán a tavalyi év végén megalapította a Haza és Haladás Közpolitikai Alapítványt.

A válságkezelő kormány után a nemzeti ügyek kormánya nem folytatta a megkezdett intézkedéseket, mert politikai szemellenzője és Matolcsy Györgye nem engedhette meg azt. Inkább hajtóvadászatot hirdetett az előző kormányok meghatározó politikai szereplői után.

Ha holnap Bajnait is meggyanúsítják és perbe fogják, a Zichy utcában biztos nem jelenne meg több ezer ember, tüntetvén a demokratikus jogok semmibevevése ellen, és a meggyanúsított mellett. Azonban ez nem Bajnai hibája és politikai értelembe vett fogyatékossága. Gyurcsánynak ennyivel jobb az önmenedzselése.

Bajnai sokáig borzasztóan unalmas és egysíkú volt. Számok, gazdasági mutatók, pénzügyi szakkifejezések. Ő ezt tudja, ő ehhez ért. Viszont: amennyivel jobb Gyurcsány csomagolása, Bajnai annyival többet tud. A megoldás az, ami Bajnai birtokában van, és azt nem kell, azt nem lehet szépen eladni. Azt végig kell csinálni.

2009 márciusa után ma, 2011. október 4-én újra 300 forint fölött, annak közvetlen közelében járt az euró. A második Gyurcsány-kormány ideje alatt, illetve a második Orbán-kormány ideje alatt.

Azt, hogy a Nemzeti Kulturális Alap mennyire nem független intézmény, jól példázza, hogy a még hatálytalan Nemzeti Hitvallás egy mondata a vezérfonal az NKA honlapján. De az, hogy L. Simon László kerül a szervezet élére – pofonvágás a független magyar kultúrának.

Pár napja a Magyar Narancs még a miatt aggódott, arra kérte Szőcs Géza kulturális államtitkárt, hogy „monnyon le” – a magyar kultúra érdekében; erre Réthelyi Miklós (vagy Orbán Viktor?) meneszti Jankovics Marcellt az NKA éléről, és odateszi L. Simont. A sajtó szerint „Ő a legdinamikusabb fideszes kulturális politikus jelenleg. Sokan Szőcs Géza lehetséges utódaként is beszélnek róla.” Mert nem összeférhetetlenség az NKA élén lenni, illetve kulturális államtitkárnak lenni. A független magyar kultúra és a politikai-mentes támogatás odaítélése szempontjából miért is lenne az?

L. Simon eddig is közel állt a kultúrához és a politikához egyaránt. Semmi bajom azzal, ha egy költő politikusnak áll (Markó Béla költő is politizál RMDSZ-es politikusként), csak ez a kettő ne folyjon össze! Na, ez L. Simon esetében nem sikerül. A Parlament Kulturális Bizottságának elnökének versei egyfelől értelmezhetetlenek, másrészt: olvashatatlanok. Teszem hozzá: azok számára, akik a középiskolában többek között József Attilán és Ady Endrén nőttek fel. De a kultúra és az írás, a költészet legyen magánügy, rendben. De az mégsem lehet magánügy, hogy újabb pártkatona kerül egy állami intézet élére. A költő-író L. Simon Személyes történelem című könyvéről a Magyar Narancs kritikája azt írja, hogy „csak éppen L. Simonból hiányzik Mikszáth humora, politikai karcolatainak méltósága és éleslátása. Ja, és hát Mikszáth tudott írni.”

E gyenge politikai portré után talán tisztulhatott a kép, hogy ki kerül az NKA élére. De ha mégse, akkor szubjektív módon (értsd: az objektivitás maximális mellőzése mellett) itt a kedven L. Simon vers-részletem:

„vágyamat le akartam küzdeni
de maga a küzdés vált legnagyobb vágyammá
ezt gyengeségnek találtam
pirított jáde és higany keverékét vettem magamhoz
lebénultam
állandóan habzott a szám
halálom pillanatában is gázokat termeltem
de szerencsére még időben sikerült
kristálydugókkal lezárni a testnyílásaim

hirtelen újra világra jöttem
megfogadtam
soha többé nem eszem böfögést okozó gyökereket
valóságot akartam teremteni a mítoszokból
megszabadulni a terheimtől
fáradozásom nem volt hiábavaló
hiszen varázsló vagyok
jós és vallási vezető egy személyben

ondómban lévő életenergiám
azonban nem tudtam rendesen szabályozni
állandóan ejakulációm volt
mesterem megtagadott
a császár elé mentem
s hogy szégyenem eltakarjam
ágyasaim szoknyájába szárított halat rejtettem”

A mai nap folyamán a Bibó István Szakkollégium rendezésében sor kerülő vitaestről tudósít a Policity csapata. Az est házigazdája Törteli István, a megjelent vendégek Tóth Csaba (Republikon Intézet), Mráz Ágoston Sámuel (Nézőpont Intézet) és Török Gábor (Vision Politics) politikai elemzők. A helyszín az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara.

A politológusok helyzetével és jövőjével kapcsolatban. Mráz elmondta, hogy ez egy nehéz kérdés, hiszen újságinformációk szerint át fog alakulni a politológus képzés, a mostani hallgatók a szerencsések közé tartoznak. Ez egy tendencia, a 90-es években senki nem tudta, mi az a politológus, mára elismertségre tett szert a szakma. Tóth Csaba egyetértett Mrázzal, optimizmussal tekint a politológusok jövőjére. Véleménye szerint felkészült politológusokra nagyobb szükség van, mint valaha, de csak a jól felkészült, elméleti politológusokra. Aki a wikipedián túli tudást tud felmutatni, annak van jövője. Tudatosan kell készülni a pályára, tájékozódni kell. Török Gábor szerint, hogy jó, hogy tudják, hogy mi a politológus, de amit gondolnak róla, az nagyon rossz. Erről a szakma is tehet. Jó, hogy sokan tanulják, de rossz, hogy azt hiszik, hogy el is fognak tudni helyezkedni. Ennyi emberre nincs szükség. A munkaerő-piaci tapasztalatok alapján kifejtette, hogy jó politológust nehéz találni, pedig sokan vannak. Aki tudatosan készül a pályára, az egyetemi képzésen túlmutatóan, az el fog tudni helyezkedni. Aki komolyan veszi a dolgát, nagyon könnyen tud érvényesülni. "Sok Tóth Csabára van szükség!"

A folytatásért kattints ide.

Diszkriminatív, hogy Kerényi Imre csak a festőművészekre gondolt az Alaptörvény dicsőítése végett. Egy író, egy költő nem tudná szívből dicsőíteni azt? Dehogynem. Az underground művészvilág már meg is mozdult, megszereztünk az egyik ilyen dicshimnuszt.

Azonban előtte nem árt elgondolkodni a következőn: miért kell az új Alaptörvényt dicsőíteni? Kerényi elvtárs szerint (MSZMP-tagként állami ünnepségeket koreografált Moszkvában és Budapesten egyaránt, van tapasztalata a személyi kultusz terén) „a Fidesz Isten ajándéka”. Az isteni Fidesz Alaptörvényének tehát több mint jónak, tökéletesnek kell lennie. Így érthetetlen a dicsőítés szükségessége, hacsak nem ezzel is a munkahelyteremtés a cél. De miért csak a festők? Az, hogy a rendezők miért nem, az érthető. Kerényi rendezi a húsvéti alkotmány színpadi változatát, nem kell neki a konkurencia. De én biztos felkértem volna az építészeket is, a szobrászokkal karöltve. Azzal egyfelől sok a munka, a közmunkások is sokan vannak, másrészt egy építménynél, egy monumentumnál jobban semmi sem tudja visszaadni egy rendszer, egy vezető nagyságát.

A földalatti mozgalmárok egyik alkotását sikerült megszerezni. A partvonalon kívülre tessékelt írók és költők kicsit túllihegték a feladatot, minekután ők nem csak az Alaptörvényt, hanem az egész rendszert magasztalták. Ez még Kerényinek sem tetszene szerintem...

A költségvetésed vagyok, amelyik nem tartalmaz számokat. Se megszorításokat.

A frankhiteled vagyok, amelyet vagy Te törlesztesz és belegebedsz, vagy a dédunokád, miközben neved oly’ sokszor a szájára veszi.

A közmunkaprogramod vagyok, melynek keretein belül stadiont építesz Debrecenben és Pesten. Mert a foci összeköt minket. Irány a pálya.

Az instant levesed vagyok, amelyeket már otthagysz a polcon, vigyázol az egészségedre és a pénztárcádra.

Az Alaptörvényed vagyok, amelyik viszont ott van a polcodon – kövéren aláírva, vastagon kihúzva a lényeg.

Az elnöki aláírásra váró törvényed vagyok, ami már nem is vár. Mert mindenki Pali bácsija elintézi.

A magyar Suzukid vagyok, amelyre nem kérhetted a végtörlesztést, és amelyikkel még mész egy kört, mielőtt vinné a bank

Az Ócsai otthonod vagyok, amelyiknek Te sem örülsz, de ez lett a három szobából, a három gyerekből és a négy kerékből.

A Nagykörúti villamosod vagyok, amelyik mind a mai napig a Moszkva térig megy, nincs megállója a Corvin negyednél, se a Harminckettesek terénél. Hiába fúj másfajta Szél(l).

Az új Munka törvénykönyved vagyok, amely ellen hiába tiltakozol a Parlament előtt.

Az új oktatási törvényed vagyok, amely röghöz köt, de legalább minőségi tudást ad át – ha a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet választod!

Orbán Viktor vagyok, Matolcsy György vagyok, választópolgár vagyok, marionette bábu vagyok.

Kinek tetszik az ilyen? Ugyan már!