Az LMP bebizonyította: nem lehet más a politika. Számukra a Parlamentbe vezető út az SZDSZ és az MDF kiesésével nyílt meg, és Richard Field lökdöste őket ezen az úton. Misztikus körülmények között megszerzett kopogtatócéduláikról ne essen most szó, de az tisztán látszik: az LMP kezd eleszdészesedni. De nem azért mert ideológiailag, hanem mert politikai prostituált – és ezt szebben nem, csak csúnyábban tudom mondani. Hanem azért, mert annak az oldalnak fekszik le, ahonnan épp támogatást remélhet.

 Közhelyesen: nehéz az ellenzéki pártok helyzete ma a Parlamentben, de közelebbről: még nehezebb annak a pártnak a helyzete, amelyik nem csak saját jogon és erőből, hanem mások után ül ott. Helyüket a politikai palettán nem igazán találják, keljfeljancsiznak egyik oldalról a másikra.

Újabban Schiffer szerint: „nonszensz, hogy egy demokráciában politikai döntésekért bárkinek is jogi felelősséget kelljen viselnie.” De kérdem én: nem épp Schiffer jelentette fel Gyurcsányt, még 2009 októberében, hivatali visszaélés gyanújával? Vagyis: Gyurcsány egyik politikai döntését (ami lehet, hogy hibás volt, egyelőre nem tudhatjuk) jogi, büntetőjogi útra kívánta terelni, de pártja nem vett részt azon az albizottsági ülésen, ahol a Medgyessy- Gyurcsány- és Bajnai-kormány államadósság-növelését vizsgálták, vizsgálják, mert az szerinte „a parlamentáris hagyomány félreértére, ha egy bizottság jogi felelősséget vizsgál.” Ezekből talán az is következhet, hogy önös érdek vezette az LMP-t Schiffer Andrást, amikor feljelentette Gyurcsányt az Ügyészségen. Ítéljék el a volt miniszterelnököt! Börtönbe vele! Eszem ágában sincs védeni őt. De politikusok nyomják már fel egymást – az olyan átlátszó. A – reményeim szerint pártpolitikailag független – Ügyészség járjon el az ügyben, ne politikai megbízásokat teljesítsen.

Az LMP egy – ideiglenes? – menekülés volt az emberek számára a 2010-es választásokon. Többnyire azok szavaztak a zöldekre, akik ugyan el akartak és el is mentek szavazni, de pártpolitikailag bizonytalanok voltak, kizárásos alapon az LMP-re húzták az X-et. Azóta az LMP saját maga próbál tenni arról, hogy 2014-ben saját jogon hulljon ki a Házból, mindazzal együtt, hogy a készülő választási törvény a kis pártokat nagyon nehéz helyzetbe fogja hozni.

És még ők beszélnek/beszéltek nagyonnagy koalícióról. A Karácsony-i elképzelés Schiffer-i vonala eleve kizár minden együttműködést Gyurcsánnyal és körével, így marad az impotens MSZP és a szélsőjobboldali Jobbik. Erre a hármasra nincs az a választó, aki odavetné a szavazatát. Főleg, hogy nyilvánvaló vált: óriási a javasolt Fidesz-ellenes koalíció hitelességhiánya.

Így bizonyosodik be az, hogy nem lehet más a politika. A politológia képzés első félévének kulcsmondata ugrik be: „Mi a politika és a politikusok célja? A szavazatmaximalizálás.” Ennek hű példája az LMP mai működése. Egy kis zöld, egy kis Fidesz, egy kis ellenzékeskedés, még egy kis Fidesz, meg még egy kicsi.

"Góg és Magóg fia vagyok én, Hiába döngetek kaput, falat S mégis megkérdem tőletek: Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?" Mi Gőg és Magőg fattyai vagyunk, kaput nem döngetünk, s hiába kérdezzünk, választ úgysem kapunk.

Nem csak dajcstomi twitterezik, a kormányzat is rendelkezik egy saját profillal, amin megoszthatják legújabb intézkedésieket. Az egyik legutolsó tweetjük az volt, hogy Országvédelmi költségvetéssel az euróválság ellen, és és egy link, ami a kormány.hu-ra vezetett el.

2008-ban a Fidesz-KDNP népszavazási kezdeményezése után arról fejezhettük ki a véleményünket többek között, hogy nem szeretnénk fizetni a felsőoktatási képzésért. Ma úgy néz ki, hogy a Fidesz mégis költségtérítésessé szeretné tenni a felsőoktatást, még akkor is, ha azt önköltségnek vagy tanulmányi hozzájárulásnak fogják hívni.

Egyetért-e Ön azzal, hogy az államilag támogatott felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetni?” 2008. március 9-én népszavazott az, aki, s az ott feltett három kérdés között ez is szerepelt. A Fidesz kampánya sikeres volt, eltörölték a tandíjat, a vizitdíjat és a korházi napidíjat is. Hurrá; a Fidesz akkor újra megvédte az embereket az MSZP-től, Gyurcsánytól és a többlet-kiadásoktól is. Arra nem éri meg kitérni, hogy az a 300 forint mennyire viselte meg a háztartások büdzséjét, és arra sem, hogy mennyire hiányzik az egészségügyből – ugyanígy a korházi napidíj.

Akkor, 2008-ban a többség három igent mondott, 2010-ben szintén igent a Fidesz-KDNP-re, és íme: csökkenek (vagy megszűnnek) az állami helyek a felsőoktatásban, röghöz kötnek minket, gátolják az EU-s alapelvek, a négy szabadság (tőke, áru, szolgáltatás, munkaerő) áramlásának megvalósulását. Annak a csekély állami helynek is meg van már a helye, és ez a Nemzeti Közszolgálati Egyetem lesz, amit ekképp ír le a kormány: „Az Országgyűlés olyan egyetemet alapít, amely az eljövendő generációk számára a haza szolgálatának, védelmének, szeretetének és a közjó iránti elkötelezettségnek emblematikus intézménye, a közszolgálat akadémiája lesz.”

És így már érthető egyik egyetemi oktatóm mai szabadkozása, hogy miért késett az óráról. Jövőre elviekben nulla politológus és nulla jogász, államilag finanszírozott hely indul az ELTE-ÁJK-n, a ma kormányzó politikai elit nem szándékozik kinevelni egy őt követő jogászgenerációt, ill. nincs szüksége szakmai véleményekre, politológusokra.

Balneológust képezzünk! Igaz, bálnából csekélyke populáció és csak hazánkban, de legalább aláíratnak majd a felsőoktatásba jelentkezőkkel egy itthon-maradási szerződést. Mindegy, a képzett bálnaszakértő (balneológus) vagy elmegy gyógyvizeket kutatni, vagy stadiont építeni. Egyikhez csak ért a kettő közül.

2008-ban vagy nem volt elég meggyőző az érvényes szavazatok 82,49%-a, ami a tandíj eltörlésére érkezett (a magyar annyira ragaszkodik szerzett jogaihoz, hogy igényli, követeli a paternális állam – sokszor túlzó – gondoskodását), vagy az akkori népszavazás csak a Fidesz-kampány része volt, semmi több. Ma meg – mint tudjuk – válság van, Gyurcsány-kormány volt, meg előző nyolc év is; megszorítás ugyan nincs, de mégis keresi az állam azokat a területeket, ahonnan kivonulhat, a gazdasági érdek meg be.

Ha az ellenzék valódi ellenzék lenne, akkor már gyűjtenék az aláírást a következő kérdéssel: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az államilag támogatott felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetni?”

A jogvédőknek még egy adalék: a felsőoktatásban vagyoni, cenzus alapú negatív diszkriminációnak ágyaznak meg ezzel.

És egyetért-e Ön azzal, hogy Hoffmann Rózsa nem ért az oktatáspolitikához, de még ez a kisebbik baj, mert legalább lesz kit elküldeni, miután bevezették az új felsőoktatási törvényt, tandíjjal együtt? A happy end pedig az, hogy Dux László felsőoktatási helyettes államtitkár elmondta, a tervek szerint a hónap végére elkészül a mindenki által átlátható, taxatív, minőségében más és jobb felsőoktatási törvény.

Erre is jöhet a három igen, csak ne az ó igen, igen, igen, mert az már nem menő.

Orbán Viktor ma újra üzent nekünk a Facebook-ról, mert újra ősz, újra parlamenti ülésszak és így újra Facebook. Az üzenet meghallgatása után emlékeimben felidéződött egy másik miniszterelnök és egy másik üzenet.

Gyurcsány Ferenc három éves késésben saját magához, 2009-ben jelentette be, hogy válság van. Válság van, így válaszlépéseket fog tenni kormánya.

Ma, az őszödi beszéd ötödik évfordulóján Orbán Viktor is üzent nekünk, sokkal kevesebb konkrétummal és sokkal kevesebb átéléssel – de lehet, hogy csak kevesebb színpadiassággal, nem tudom.

Gyurcsány üzenetében ismertette azokat az intézkedéseket, amiket a Parlamentben már bejelentett. Abban a Parlamentben, ahonnan az akkori ellenzék rendre kivonult, míg a mai legalább erőlködik. Gyurcsány 3%-os áfa-emelést jelentett be, Matolcsy professzor 2%-osat. Gyurcsány is elkötelezte magát a munkahelyek megvédése mellett; Orbán kijelentette: senkit nem hagynak az út szélén. Leparkolunk az út szélén? Gyurcsány nyugdíjkorhatár-emelést szellőztetett meg, utóda megcsinálja azt, Gyurcsány vagyonadót szeretett volna, ma lehetséges, hogy jön a luxusadó. Akkoriban is bajban volt az, akinek hitelét kellett törlesztenie, ma hitellel a nyakban szinte lehetetlen megélni.

De van egy ember, aki, már amikor jött azt mondta – és itt lényegtelen, hogy előtte egyesek szerint hány céget vitt csődbe –, hogy: „E program végrehajtása fájni fog”. Az országot nem vitte csődbe, és fájt.

Matolcsy – miután ismertette a következő költségvetés bevételi és kiadási oldalát – azt mondta, hogy ez azért nem megszorítás, és így biztos nem is fog fájni, mert megszorítás akkor van, amikor minden a helyén van, mégis húzunk egyet a nadrágszíjon. Mivel ma semmi sincs a helyén – szerinte –, így jöhet az olyan nem-megszorítás, amikor a bevételi oldalon plusz 450 milliárd fog megjelenni, a kiadási oldalon meg plusz 300 milliárd marad benn.

„És lesznek még újabbak, mert a válság újabb és újabb hullámai nem állnak meg Magyarország határainál.”

És megszorítások is lesznek?

Orbán tegnap jött, látott és meggyőzött. Igaz, nem a tetteivel (terveivel), és nem is engem, hanem csak a kormánypárti frakciókat. Egy nappal a történtek után jobb nem arra koncentrálni, hogy mi történt, inkább azon érdemes elgondolkodni, hogy mi nem.

Mert azon kívül, hogy korábbi védőjét a portugál diktátorhoz, Salazarhoz hasonlította, hogy jót nevetett egy komcsizó MSZP-sen, és hogy a Jobbik frakcióvezetője számára is világossá tette: tovább csökkentik az államadósságot – semmi nem derült ki. Például az sem, hogy a magánnyugdíj-pénztári pénzek kiapadása után miből és hogyan csökken majd tovább az államadósság. De amíg van „talált pénz”, addig csökkentik az adósságot.

Nem csak az OTP és az FHB várta nagyon a bejelentéseket (igaz, ők a leglátványosabban), de a beszédes néven – Országvédelmi Terv – és egy bizonyos hajtóvadászaton kívül kevés konkrétum hangzott el. Viszont a kevés konkrétumok egyikekeként (30%-os THM-plafon) a kormány „kinyírta” a Providentet, ezzel 1) látszatra továbbra is tetszeleg az emberek megmentője szerepben, 2) a bankszektorban és a hitelezés terén helyzeti előnybe hozza, ill. új perspektívákat nyit a magyar bankok (OTP, FHB) előtt. Mert „a külföldi bankokat támogatják majd az anyabankjaik, a magyar bankokat pedig az állam.”. Nyilván, így megy ez a szabad versenyes kapitalizmusban, nem? De a támogatás milyensége és mértéke is titok még, csak az a biztos, hogy a nemzeti érdekeket szem előtt kell tartania a Nemzeti Kormánynak, ill. Csányi Sándor jó barát.

A szabad versenyes kapitalizmus újabb csodája, hogy a teljes közmű állami kontroll alá kerül, de a közgazdasági kategóriák elavultságára is meg volt a kormányfő válasza: azt a könyvet, amiből Matolcsy professzor és Orbán dolgozik, egyszerűen még nem írták meg.

A kormány tervezi egy, a luxuscikkekre vonatkozó, 35%-os áfakulcs bevezetését is, ez azonban még egyeztetésre szorul az Európai Unióval. Hol a kivívott szabadság, és hogy nekünk ne Brüsszelből mondják meg, mit hogyan csináljunk?

Orbán Viktor röviden kitért a közmunkaprogramra is. Tényleg röviden: aki nem vesz részt benne, az nem kap segélyt.

A beszéd alatt folyamatosan estek a részvények árai, a beszéd befejeztével azonban megállt a zuhanás. Ennél többet mondóbb információ nem kell, még akkor sem, ha rég láthattuk ennyire kipihentnek és agilisnak a miniszterelnököt.

De honnan lesz meg az a bizonyos 100 milliárd? Ez nem derült ki, erre az egyéni képviselői indítványok benyújtásáig várnunk kell még minden bizonnyal.

Erre mondta Török Gábor tegnap azt, hogy „szép színházat játszott [...] a politika napirend előtt.”

S erre mondta Shakespeare azt, hogy „színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében...”

Félő, hogy minket is sok szerep vár még, mert a kormány megszorítások nélkül persze, de megszorításokra készül. Tegnap óta tudjuk, hogy az a jó gazdaságpolitika, amelyik pénzt hagy az embereknél (de akkor hová tűnt az előtakarékoskodás és az öngondoskodás intézménye, a magánnyugdíjpénztár?), de ha már a bankokat, a nagyvállalatokat és az ételeket is megadóztatták, akkor már csak az emberek maradtak – hiába bizonyították már be 1998 és 2002 között, hogy a darázs is tud repülni. Meg csípni is.