Orbán tegnap jött, látott és meggyőzött. Igaz, nem a tetteivel (terveivel), és nem is engem, hanem csak a kormánypárti frakciókat. Egy nappal a történtek után jobb nem arra koncentrálni, hogy mi történt, inkább azon érdemes elgondolkodni, hogy mi nem.

Mert azon kívül, hogy korábbi védőjét a portugál diktátorhoz, Salazarhoz hasonlította, hogy jót nevetett egy komcsizó MSZP-sen, és hogy a Jobbik frakcióvezetője számára is világossá tette: tovább csökkentik az államadósságot – semmi nem derült ki. Például az sem, hogy a magánnyugdíj-pénztári pénzek kiapadása után miből és hogyan csökken majd tovább az államadósság. De amíg van „talált pénz”, addig csökkentik az adósságot.

Nem csak az OTP és az FHB várta nagyon a bejelentéseket (igaz, ők a leglátványosabban), de a beszédes néven – Országvédelmi Terv – és egy bizonyos hajtóvadászaton kívül kevés konkrétum hangzott el. Viszont a kevés konkrétumok egyikekeként (30%-os THM-plafon) a kormány „kinyírta” a Providentet, ezzel 1) látszatra továbbra is tetszeleg az emberek megmentője szerepben, 2) a bankszektorban és a hitelezés terén helyzeti előnybe hozza, ill. új perspektívákat nyit a magyar bankok (OTP, FHB) előtt. Mert „a külföldi bankokat támogatják majd az anyabankjaik, a magyar bankokat pedig az állam.”. Nyilván, így megy ez a szabad versenyes kapitalizmusban, nem? De a támogatás milyensége és mértéke is titok még, csak az a biztos, hogy a nemzeti érdekeket szem előtt kell tartania a Nemzeti Kormánynak, ill. Csányi Sándor jó barát.

A szabad versenyes kapitalizmus újabb csodája, hogy a teljes közmű állami kontroll alá kerül, de a közgazdasági kategóriák elavultságára is meg volt a kormányfő válasza: azt a könyvet, amiből Matolcsy professzor és Orbán dolgozik, egyszerűen még nem írták meg.

A kormány tervezi egy, a luxuscikkekre vonatkozó, 35%-os áfakulcs bevezetését is, ez azonban még egyeztetésre szorul az Európai Unióval. Hol a kivívott szabadság, és hogy nekünk ne Brüsszelből mondják meg, mit hogyan csináljunk?

Orbán Viktor röviden kitért a közmunkaprogramra is. Tényleg röviden: aki nem vesz részt benne, az nem kap segélyt.

A beszéd alatt folyamatosan estek a részvények árai, a beszéd befejeztével azonban megállt a zuhanás. Ennél többet mondóbb információ nem kell, még akkor sem, ha rég láthattuk ennyire kipihentnek és agilisnak a miniszterelnököt.

De honnan lesz meg az a bizonyos 100 milliárd? Ez nem derült ki, erre az egyéni képviselői indítványok benyújtásáig várnunk kell még minden bizonnyal.

Erre mondta Török Gábor tegnap azt, hogy „szép színházat játszott [...] a politika napirend előtt.”

S erre mondta Shakespeare azt, hogy „színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében...”

Félő, hogy minket is sok szerep vár még, mert a kormány megszorítások nélkül persze, de megszorításokra készül. Tegnap óta tudjuk, hogy az a jó gazdaságpolitika, amelyik pénzt hagy az embereknél (de akkor hová tűnt az előtakarékoskodás és az öngondoskodás intézménye, a magánnyugdíjpénztár?), de ha már a bankokat, a nagyvállalatokat és az ételeket is megadóztatták, akkor már csak az emberek maradtak – hiába bizonyították már be 1998 és 2002 között, hogy a darázs is tud repülni. Meg csípni is.