Ha az MSZP-nél sokáig nem történik semmi, akkor nyugodtan lehet arra számítani, hogy Gyurcsány Ferenc csinál valamit, ami megbolygatja a szocialista pártot. Most is ez történt, amikor ma délben elindult a Demokratikus Koalíció Platform új oldala. Ez a lépés a Platform és Gyurcsány Ferenc még nagyobb önállóságát, önállósodását jelzi.

Míg Orbán Viktor az ország számára hozza el a harcos őszt, addig a volt kormányfő pártja számra – ami akár pártszakadással is végződhet.

S itt nem a honlap kinézetén van a hangsúly, nem azért lesz (ha lesz – de azért ez szinte borítékolható) pártviszály, mert Gyurcsány oldala, interaktívabb (mert az) és felhasználóbarátabb (mert az). Még csak nem is azért, mert nagyobb lesz a látogatottsága (mert az első hetekben, hónapokban biztosan). Hanem azért, mert az eltökélt ex-miniszterelnök versenyre kelt a baloldali-progresszív szavazók támogatásáért. Mindezekre pedig még rá is tesz egy lapáttal úgy, hogy a kapcsolat.hu-n ma reggel kijelentette, hogy az új honlapot tartja és tekinti a „tenni akaró demokraták találkozási és gyűjtőhelyének.”

Egyszerűen arról van szó, hogy a DKP túl át kívánja lépni az MSZP nyújtotta kereteket, legyen szó akár a virtuális térről, akár a politikairól; és Gyurcsány Ferenc – hiába mondta azt Mesterházy Attila, hogy „nem hagyhatjuk, hogy [Gyurcsány] újra hatalomra jusson” – kihívója kíván lenni Orbán Viktornak, erre a legjobb példa a beköszönő videó, majd maga a honlap is.

Az ideológia alapot és kiindulópontot Niedermüller Péter A progresszív baloldal: esélyek és alternatívák c. írása szolgáltatja, melyben kijelenti, hogy „amire szükség van, az egy progresszív és konstruktív baloldali politika, amely képes új témák megragadására, új megközelítések alkalmazására, új társadalmi rétegek megszólítására. Olyan politikára van szükség, amely nyitott új szövetségekre és új szintézisek megfogalmazására.” A tudományos-szakmai origó mellett megtalálhatóak elsősorban Gyurcsány Ferenc, Andrassew Iván és Gréczy Zsolt blog bejegyzései is, minekután a honlap külön topicot nyitott a blogoszféra olyan termékei számára, melyek tükrözik világlátásukat és politikai meggyőződésüket.

Személyes kedvencem a Balcsitalcsi topic, a Balatoni olvasói találkozó képei. A Balaton emlegetésének meg van a maga romantikája ebben az esetben. Persze itt csak fényképeket nézegethetünk az összejövetelről, de Gyurcsány mindig is magán fogja hordani Őszöd bélyegét. Azonban nem a „Gyurcsány takarodj!” verziót, mert az nem politológiai terminológia, hanem azt, hogy míg frakcióján belül helyesen tette, mikor mert őszinte lenni, addig ugyanezt a saját szavazópolgáraival nem merte megtenni. Ennek is meg van az oka, mert a beszéd megértéséhez elengedhetetlenül szükséges a politikai érettség magas foka.

A honlap alján a DKP még ajánl nekünk olvasni-, ill. hallgatnivalókat is. Ezek elsősorban baloldali-progresszív sajtótermékek, elvbarátok. Ezek között van a Táncsics Akadémia és a kapcsolat.hu természetesen, a 168 óra, a Klubrádió, a Népszabadság és a Népszava, az MSZP logója is feltűnik, mert létezik politikai humor is, de megtalálható az Eötvös Károly Intézet linkje is, azé az EKINT-é, akik eddig a HVG-vel karöltve készítettek rendszeresen jogállamiság-figyelőket.

Az adományozás, a támogatás külön érdekessége, hogy azért kérik a támogatást, mert „egy erkölcsös, tiszta pártot szeretnének.” Nem MSZP-platform ez. De könyvet is lehet venni, aki az anyagi hozzájárulása mellett olvasgatni is szeretne: „Gyurcsány Ferenc személyes felajánlása alapján rendelkezésre áll egy színvonalas kiadvány. Ez tartalmazza a miniszterelnök úr korábban kereskedelmi forgalomba került könyvét, illetve a 2011. február 18-án tartott évértékelő beszéde teljes felvételét (DVD-n)” – ötezer forintért.

A mindenkori Gyurcsány-jelenségben nem maga Gyurcsány Ferenc a legelszomorítóbb, közel sem. Inkább a tény, a szomorú valóság, hogy jelen pillanatban csak ő van. A szisztematikus demokráciarombolás mellett egyedül ő kínálja magát alternatívának. És ez nem őrá nézve szomorú, hanem a láthatatlanokra. Mert Gyurcsány csinálja, hadd csinálja, hisz politikus. De csinálja már más is!

Régóta tudjuk, hogy a választási ígéreteknek kevés közük van a valósághoz, de a nagypolitika szereplői közül kevesen vallják be, mondják ki ezt nyíltan. Viszont Orbán már a 2006-os választások közben tette ugyanazt, amit Gyurcsány csak a győzelem után mondott el.

Azzal együtt, hogy Orbán Viktor a WikiLeaks dokumentumai szerint azt mondta a 2006-os választási ígéreteivel kapcsolatban, hogy hagyják figyelmen kívül azt, mégis érdekes és érdemes lehet eljátszani a szakmaiatlan (és történelmietlen) gondolattal: mi lett volna, ha 2006-ban Orbán nyeri az ígéretlicitet, megnyeri a választásokat?

A 2006-os választások után, márciusban – a biztos szavazók között – még három százalékponttal vezett az MSZP, májusban tovább nőtt a szocialisták előnye, de júniustól, a Konvergencia Program bejelntése után drasztikusan zsugorodni kezdett az MSZP-tábor, annyira, hogy 2006 szeptemberében már 20 százalékponttal nagyobb volt a Fidesz tábora – a Szonda Ipsos akkori mérései szerint. A táblázat érdekessége, hogy Őszöd még sehol, a beszéd nyilvánosságra kerülése után csak stagnál a tábor mérete, az emberek nem tudták – a pártszimpátia logikája szerint sem – hová tenni az utcán történteket. 

 
A választások alatti ígéret-hadjáratból győztesen kikerülő MSZP és Gyurcsány Ferenc ez idő tájt jelentette be (először egy titkos frakcióülésen, Őszödön, majd a nyilvánosság előtt finomabbra hangolva), hogy nagy bajban az ország – elsősorban gazdaságilag.

Ha mindezt Orbán jelenti be – az az Orbán, aki a kampányban még 14. havi nyugdíjról beszélt többek között – akkor minden bizonnyal ma nem ő lenne a miniszterelnök, mint ahogy – ma úgy néz ki – Gyurcsány Ferenc sem lesz még sokáig az. Orbánnak ugyanúgy frakciója elé kellett volna állnia, mint tette azt Gyurcsány. Az MSZP ott és akkor elvesztette képzelt Messiását, viszont képzeljük el, mekkora nihil és fejetlenség köszöntött volna a Fideszre, ha Orbán jelenti be azt, hogy „hazudtunk reggel, éjjel meg este”, és még azt is „hagyják figyelmen kívül, amit a kampányban mondott”, a lényeg, hogy megválasszák. „Pay no attention what I say to get elected.” Végülis akkor nem ő nyer, de mindent megtett érte.

Sokan Gyurcsány hibájaként róják fel, hogy felkészületlenül vágott bele a kormányzásba, Anthony Giddens Harmadik út című könyve és a panelnyi óriásplakátja mellett nem sok konkrét (és megvalósítható!) elképzelése volt. Ezek után felvetődik a kérdés: Orbánnak volt? Vagy ő is csak beszállt az ígéretlicitbe és győzzön az, aki magasabb nyugdíjat ígér? Mert a nyugdíjasokat mindegyikük kiemelten fontosnak tartotta – amíg zajlott a kampány. Nem, Orbánnak 2006-ban sem voltak konkrét elképzelései, ugyanúgy, mint 2010-ben sem. Ezek után joggal emlegeti Mesterházy Attila a Deáknét és annak vásznát.

A kiszivárgott dokumentumok szerint Orbán számára már 2008-ban világos volt, a 2010-es választásokat csak ő nyerheti meg. (Sokaknak már 2006-ban tiszta volt ez...) De a feladatot „talán túl könnyűnek” találta, a kormányzást pedig korainak. Látszik is, hogy nincs felkészülve, és lehet, hogy az a feladat „talán túl könnyű” volt, a mostani viszont piszok nehéz.

„Pay no attention what he says”, de „pay attention what we write”!

Egyre többször és több helyről hallani azt, hogy az egykulcsos adó eltörlésével többletbevételhez juthatna a kormány, ami a gazdasági szabadságharc közepette, és egy „harcos ősz” előtt nem jönne rosszul a költségvetésnek.

Az MSZP és Szanyi Tibor régóta hangoztatja a két kulcs (a gazdagabbak számára 25%-os) bevezetését, míg Vágó Gábor, az LMP szóvivője a szeptember eleji Orbán beszédre reagálva mondta azt, hogy a miniszterelnök „legyen olyan bátor és határozott, hogy belátja, a kormány gazdaságpolitikájának zászlóshajója, az egykulcsos adó zátonyra futott” – így azt vissza kellene vonni.

Matolcsy professzornak és csapatának egyik első intézkedése volt az egykulcsos adórendszer bevezetése, mert azzal több pénz marad az embereknél, nő a fogyasztás, beindul a gazdaság motorja. Ebből a három feltételezésből egyik sem jött be. Az emberek (de sok a zemberek közül is) kevesebb pénzből gazdálkodnak, a második negyedéves gazdasági növekedés az elsőhöz képest 0%-os volt, és nincs az a Szíjjártó Péter, aki ebből az adatból kormánya számára pozitív hírt generálna. Igaz, nincs az a Szíjjártó Péter sem, aki ebből az adatból ne azt hozná ki, hogy Medgyessy, Gyurcsány és Bajnai a hibás.

Vagyis: megbukni látszik megbukott a kormány gazdaságpolitikája. Naponta olvasni ezt a mondatot, de amíg Orbán csak hozzá hű közgazdászokkal egyeztet, addig esély sincs a változásra. Mert ki merné megmondani Orbánéknak, hogy bukta az egykulcsos adó? Járai Zsigmond, Bod Péter Ákos, vagy valaki az OTP-től? Örülnek, hogy közel lehetnek a fazékhoz, eszük ágában sincs ellentmondani. Az egyik ilyen találkozó után Matolcsy elmondta, hogy: „ritka egyetértés volt a jelenlévők között” és „Magyarországnak meg kell védeni az elmúlt egy év gazdaságpolitikai eredményeit”. Ezek között említette a professzor az államadósság-csökkentést és az egykulcsos adót. Egyfelől már nincs magánvagyon, amit einstandolni lehetne, másrészt jelentkezzen az, aki érzi a 16%-os szja pozitív hatásait. Csányi Sándor és Demján Sándor kérjük, ne jelentkezzen, nekik el hisszük. De: „a közgazdászok mind egyetértettek abban, hogy nem szabad megszorító csomagokkal sokkolni a lakosságot.” Biztos eredményes volt akkor a megbeszélés.

Viszont ha már Csányi és Demján urak szóba kerültek, nem lehet szó nélkül elmenni az egyik legújabb gazdasági ötlet, a szolidaritási adó mellett. Tiszta sor, hogy amíg Fidesz-kormány van, addig marad az egy kulcs, mert a változtatás szerintük meghátrálás és óriási öngól lenne, de pénz az meg nincs. Így attól kellene elvenni, akinek még van – gondolhatják a Fidesznél. Soros György egyből jelezte, jó ötletnek tartja a kezdeményezést, mert „most az alacsony keresetűek terheit kell csökkenteni, és a jómódúakat kell erőteljesebben adóztatni.” S Amerikában is jó ötletnek találta, amikor Warren Buffet előállt ezzel. Mert ami Amerikában működik, az biztos itthon is. Az ötlet egyébként Pálffy Istvántól származik (aki kijelentette, hogy semmilyen egyeztetést nem tart szükségesnek az ügyben...), de szolidaritási adó volt már Magyarországon, 2007 és 2009 között a leggazdagabbak 4%-os különadót fizettek, évente összesen 20-25 milliárdot az államkasszába. Most 100 milliárdos a lyuk.

Viszont a szolidaritási adó is egyfajta progresszív adózás, amit hónapok óta szorgalmaz(na) az ellenzék, csak az sokkal jobban hangzik és a harcos őszhöz sokkal jobban illik, hogy fizessenek a gazdagok.

Bankadó, chipsadó, szolidaritási adó – de: nem lesznek megszorítások!

A fülkeforradalom legújabb – egyelőre, a szöveg elején jelzős szerkezet nélküli – intézkedése az Alaptörvény Asztala és a „rendelj dedikált Alaptörvényt Kövér László Házelnöktől”.

A legtöbb helyen még ketchup-mentes Alaptörvény Asztala „2011. szeptember 1-jétől kezdődően az ország összes önkormányzati ügyfélszolgálatán, körjegyzőségén és a kormányablakoknál látogatható.” Szerencsétlen az időpontválasztás, mert szeptemberben már nincs olyan meleg, hogy bárki is Alaptörvény-olvasásnak álcázza a hűsölést egy-egy közintézményben, viszont még olyan hideg sincs, hogy melegedjünk ugyanott. A fővárosból kitoloncolt és közveszélyes elemnek beállított hajléktalanoknak viszont – remélem – túl magas a labda, és a tél végére mindegyikük profi lesz „alkotmánytanból”.

Nem akarok ötleteket adni a közmunkát felügyelő Pintér Sándornak, de sokkal nemzetibb lenne az összkép, ha az asztalok asztala mellett – közmunkában persze – ott pózolna; mit pózolna: strázsálna egy volt nyugdíjas katona, talpig díszmagyarban. Így ketchupozza össze bárki is az Alaptörvényünket!

Viszont az olvasgatás, a tanulás, a magolás (?) mellett még egy kormányzati kvázi-nyereményjátékon is részt vehet a pártos honfivér. Ugyanis az odakészített paksamétából egyet (vagy akár többet is) kitöltve bárki dedikált Alaptörvényt igényelhet az Országgyűlés elnökétől.

Az alkotmányozási kérdőív és a szociális konzultáció után itt az újabb pénzkidobás.

Előbbi 900 milliós tétele mellett az utóbbi sem lehetett olcsóbb. S akkor az csak kétoldalnyi dokumentum volt; igaz azt az összes választópolgár megkapta. De az Alaptörvény is sok millió ember számára csábító lehet, illik odatenni a Kincses Kalendárium és a házi NENYI mellé. Így azonban apránként ugyan, de tovább hízik a Matolcsy professzor által is már 100 milliárdosra saccolt lyuk a költségvetésen. Nem is olyan rég egyébként Eric Cantonának, a franciák korábbi futball-zsenijének volt egy olyan ötlete, hogy mindenki vegye ki a pénzét a bankokból, így kivéreztetve azokat. Nos, kíváncsi lennék rá, hogy mi történne a magyar költségvetéssel akkor, ha mind a tíz millióan rendelnénk Alaptörvényt.

Az igénylőlap aláírásával „önkéntesen hozzájárulok ahhoz, hogy [...] személyes adataimat [...] kezelje” az illetékes állami szerv. Ne nézzük már hülyének a másikat! Mindenki számára tiszta, hogy a Fidesznek kiterjedt és aprólékos címjegyzéke van a választópolgárokról már hosszú évek óta, nevezzük azt Kubatov-listának, vagy bármi másnak.

Csak azt nem tudom, hogy az Alaptörvényt miért a Házelnök és miért nem a Köztársasági Elnök küldi meg dedikálva az „ereklyevadászoknak”. Talán mert az előbbi tud írni. Pedig az Alaptörvény hibásan aláírva is hiánypótló lenne.

Azt hittük, hogy Robert Fico után már nincs „hova tovább”. Azt hittük, hogy a Robert Fico utáni Iveta Radičová kevésbé lesz magyar-ellenes és inkább fog az alkotmányosság pártján állni.

A Rehab Online blogja a múlt hét végén számolt be arról, hogy Gubík László, a Magyar Koalíció Pártja mellett működő Via Nova Ifjúsági Csoport elnökségi tagja elveszítette szlovák állampolgárságát a szlovák Belügyminisztérium közlése szerint. Gubík szerint alkotmányellenesen, mert „a szlovák alkotmány 5. cikk (2) bekezdése leszögezi, hogy saját akaratán kívül senki nem fosztható meg állampolgárságától”, így ő kettős, szlovák-magyar állampolgárnak tekinti magát, szlovák állampolgárságáról nem kíván lemondani.

Lehet Magyarországot európai szinten támadni az adórendszere és szokatlan gazdasági intézkedései miatt, de azok az intézkedések, amiket Szlovákia alkalmaz a magyar kisebbség ellen – már-már emberjogi támadás. Elég csak a szlovák nyelvtörvényre és a kettős (szlovák-magyar) állampolgárság intézményének el nem ismerésére gondolni.

Egyébként Gubík az egyetlen magyar nemzetiségű szlovákiai politikus, aki nyíltan vállalta, hogy felvette a magyar állampolgárságot, s ez a hatalom és a Fico-i törvények szerint elég ok arra, hogy valakit „megfosszanak” állampolgárságától. A Radičová-féle kormányszövetség már fél évvel ezelőtt megpróbálta módosítani a magyar-ellenes törvényt, de szándékuk mindannyiszor megbukott.

A világhálón eközben két esemény is szerveződik ezzel kapcsolatban. Gubíkék szeptember elsejére – a szlovák alkotmány 19. évfordulójára – szimpátiatüntetést hirdettek meg Rév-Komáromba. Kérdés, hogy Sólyom László, ha el szeretne menni a tüntetésre, beengednék-e. Esetleg Schmitt Pált. A Nagygyűlés Alkotmányos Jogainkért fő célja és mottója „Kettős állampolgárságot újra szabadon!”

A másik esemény szintén egy szimpátiatüntetés, egy szolidaritás-vállalás a legnagyobb közösségi portálon, amit az ELTE jogi karának egyik szervezete, az EHA – Együtt a Hallgatókért Egyesülete kezdeményezett és Gubík sok egyetemi társa kifejezte már így (is) szolidaritását.

Az ügynek biztosan lesz folytatása, maga Gubík is azt ígéri, hogy jogi úton próbál érvényt szerezni igazának, kész akár az Emberi Jogok Európai Bíróságára is elmenni, a szlovák alkotmánybíróság nem ad neki és ügyének igazat.

Szlovákia szeptember elsején ünnepli alkotmányának 19. évfordulóját, viszont ilyen intézkedések mellett nem nevezheti azt XXI. századinak, és büszke sem igazán lehet rá.