Azt hittem, a mai nap is csak olyan, mint a többi: felkeltem, kávéztam, megmostam a fogamat, aztán leültem tanulni... Hamar kiderült: a mai nap más, a mai nap sorsfordító. A mai napon ugyanis megértettem, hogy az Alaptörvény olyan, mint a szerelem: akkor jön, amikor (már) nem is számítasz rá! És elkap, magával ragad, elakad a lélegzeted, és másra már nem is tudsz gondolni – sajnos a tanulásra sem… A mai napom az Alaptörvény bűvöletében telt.

Na de hogyan is volt az, hogy én már nem is számítottam a szerelemre? 

Október első szerdáján, ötödikén, odajárultam a II. Kerületi Önkormányzati Hivatalban található Alaptörvény Asztalához, és lehetőségeim pontos mérlegelése után igényeltem egy saját, névre szóló, dedikált Alaptörvényt. Tisztában voltam vele, hogy ezzel önkéntesen hozzájárulok ahhoz, hogy személyes adataimat kezelje az illetékes állami szerv (értsd: Kubatov Gábor), de itt most többről volt szó. Hogy miről?

Az első (épp az új alkotmányról szóló!) nemzeti konzultációs levél kézhez kapásakor döntöttem úgy, hogy gyűjteni fogom a jelenkor lenyomatait. Nem szeretném, hogy unokáim csak a történelemkönyvekből tanulják, milyen volt a XXI. század elején nemzetileg együttműködni: magam fogom megmutatni nekik. Ennek a „mutatásnak” pedig elengedhetetlen kelléke a dedikált Alaptörvény. Így hát: igényeltem egyet. 

Azért volt benne egy kis fricska, pici kihívás a hivataloknak: az utasításokkal ellentétben nem csupa nagy és nyomtatott betűvel töltöttem ki a név- és lakcímrovatot (muhaha)! Na, igen, ezt nem kellett volna… Merthogy nem jött az Alaptörvény. Vártam egy hetet, vártam kettőt – semmi. Vártam egy hónapot és nem bírtam tovább: bementem az Önkormányzati Hivatalba, és rákérdeztem, kérjek-e újat, mert nem jön. „Nem-nem, nem kell aggódni, maximum egy hónap és megérkezik. Ó, hogy letelt? Nem baj, nem kell aggódni, jönni fog, nekünk is megjött.” Hát jó (hmm, szóval hogy más is rendelt, értem. Gondolom az enyémhez hasonló okból – mi másért tette volna?)…  

Eltelt két hónap, és csak nem jött az Alaptörvény… (Aztán már nem is gondoltam rá.) 

2011. december 9., ez az a nap. Ez az a nap, amikor váratlanul belépett az életembe. Édesapám nagy borítékkal érkezett haza, mondta nekem szól… „Nekem??? Ugye nem megint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal???” „Nem.” (mosolyog) Kezembe veszem. Csak nem..? És, de! Magyarország Alaptörvénye. Finom kartonkötésű, a lapjai csillognak, színes ahol kell. Gyönyörű!

Gyorsan megmostam a kezem, nehogy összemocskoljam. Aztán elkezdtem lapozgatni. Tényleg névre szól! És tényleg aláírta Kövér László! (Picit aggaszt, hogy nagyon ugyanolyan a színe Kövér László tolla nyomának meg a körülötte lévő, egyértelműen nyomtatott szövegnek… De szerintem saját-kezűleg írta alá, úgy ígérte.) És… és… és tényleg az áll benne, amiről eddig is szó volt…  

„Isten, áldd meg a magyart! …” – kezdődik, s én olvasom…

Végigolvastam. „… Legyen béke, szabadság és egyetértés.”

Szívemből szól, és boldog vagyok. Hogy miért? Mert jó úton haladunk: bár éppenséggel béke(sség) nincs, és a szabadságról is megoszlanak a vélemények – de legalább egyetértés… na, az van.
 

Méghozzá: kétharmados.

Kellemes meleg van a Házban, olyan, mint amikor a hosszú téli estéken kötögetni támad kedve minden nagymamának.

Vitányi Iván ma karosszékként használta a képviselői széket, néha elszenderedett, megpiszkálta az orrát, felnézett, felriasztotta őt Tóbiás hangos „igen”-je vagy „nem”-je, szavazott (vagy nem), aztán újra álomba merült. Szép álmokat, jó munkát, képviselő úr!

Két hete Révész Máriusz pedig azért fáradt, mert nemrég bocsájtott meg a 2006-os események miatt, elfáradt benne.

Számot is küldenék a két képviselőnek. Vitányi Ivánnak József Attillától az Altatót.

Révész Máriusznak nem mertem József Attillát küldeni, neki Charlie-tól a Könnyű álmot hozzon az éjt választottam.

Már csak egy kérdés maradt megválaszolatlan, ki lesz a következő hétalvó a Házban? Kommentben várom a tippeket!

Leminősítették Magyarországot, bóvli kategóriába sorolták hazánkat. Sok politika iránt érdeklődő, sőt: az ellenzéki pártok prominensei is Orbán távozását követelik, pedig: most nem szabad.

Viharban a cirkáló, de a kormányos a helyén

Most nem szabad se megbukni, se megbuktatni, se lelépni. A nemzetgazdasági miniszter mehet, amerre lát, ennek még pozitív hozadéka is lenne. A külső piacok megnyugodnának, a belső „piac” örömujjongásba törne ki. De Orbán Viktornak a helyén kell maradnia, még a Policty blog szerint is. Mert Orbán Viktornak nincs alternatívája. Ez nem vélemény, ez tény.

Az ellenzék – ha bevallja, ha nem – romokban, de az egyszemélyi vezetésnek hála a Fideszen belül is elképzelhetetlen, hogy bárki is alkalmas lenne új miniszterelnöknek.

A – nem az Orbán hozta – gazdasági és pénzügyi válságot egy távozás után politikai válság követné, vagyis tetőzné, amire senkinek nincs szüksége. Semmilyen felelősen gondolkodó politikai vagy közéleti szereplő nem kívánhatja a mindenre kiterjedő válságot.

Szóba került az előrehozott választás lehetősége is. Ennek van, lehet létrelevanciája, a még nem százszázalékosan hitelvesztett kormány belemehetne ebbe, és ha nem is kétharmadosan, de nyerne. A kétharmadra már nincs szükség(ünk)!

Veled vagyunk, Viktor! Harsogta még a tömeg pár éve. Most is veled vagyunk, kényszerből...

Az Egyetem téren, az ELTE-ÁJK épülete előtt tartott – mert tartani – sajtótájékoztatót a Corvinus Egyetemhez köthető, Hallgatói Hálózatosból lett Új Korcsoportos Polgár Dóra. És a politikailag korrekt jogászoknál ez kiverte a biztosítékot.

Nem látja, nem hallja, nem beszél róla?

Egy huszonéves egyetemista fellázadt a rendszer ellen, gondolt egyet és elkezdte sütögetni a pecsenyéjét – a szó nem pejoratív értelmében. Jól csinálja. És: oda megy sajtótájékozatót tartani, ahová csak akar. Az emberek kíváncsiak arra, amit mond, több országos jelentőségű sajtó is jelen volt, konkrétan az index.hu interjút is készített vele.

Mindenki elhatárolódott, mindenki tiltakozását fejezte ki. De – ha magunkba nézünk, magatokba néztek – senki sem Polgár Dórától határolódott el. Hanem a beképzelt és démonizált gyurcsányizmustól – ami nem is létezik. Ami ellen volt ez a sajtótájékoztatót – „Hoffmann Rózsának mennie kell” –, azzal mi is egyetértünk, a felsőoktatási törvény-koncepció elleni tüntetés idején mi is ott voltunk, támogattuk a HÖOK kezdeményezését. A tüntetés előtt megjelent Jurátusban (az ELTE-ÁJK Hallgatói Önkormányzatának hetilapja) három-négy felhívás volt közzétéve, ott is voltunk szép számmal a tüntetésen. Most pedig jön egy lány az Egyetem térre, az Index videója meg bevág egy snittet az ÁJK-ról, és rögtön belerúgnak a méhkasba.

Kedves Polgár Dóra!

Mi, az ELTE ÁJK-ás egyetemistákból álló Együtt a Hallgatókért Egyesület tagjai felháborodva vettük tudomásul, hogy karunkat díszletnek használva azt a hamis benyomást kelted, hogy egyetemistáink törekvéseidben támogatnak. Kedves Dóra, nem tetszik nekünk ez a rendszer! Nem tetszik, hogy civil köntösben a gyurcsányista eszméket karunk környékén is terjeszteni akarod! Nem tetszik, hogy a 2006-os szemkilövetések és brutális rendőri túlkapások megítélése számodra nem tiszta! Nem tetszik, hogy a határon túli magyarokat megtagadó őszödi miniszterelnöknek szerinted helye van a politikában!

Kedves Dóra, tévedsz, amikor azt hiszed, hogy apátia van az egyetemünkön. Közéleti, politikai, felsőoktatási kérdésekkel rendszeresen foglalkozunk, egyszerűen Veled és az országot válságba taszító miniszterelnök eszméivel nem tudunk azonosulni!

Üdvözlettel:

Együtt a Hallgatókért Egyesület

Egy ELTE-s egyetemi szervezet, az EHA Egyesület nyilatkozata ez.

Lépjünk túl, lássunk túl a szemkilövetésen, a „hazaárulós” népszavazáson és az „elmúltnyolcév” hozta a válságot álparadigmán. Ennek semmi köze nincs, nem volt a mai sajtótájékoztatóhoz. Az ellen a felsőoktatási törvény-tervezet ellen emelte fel a hangját Polgár, ami ellen testületileg mi is tiltakoztunk, annak az oktatáspolitikusnak (sic!) a távozását követelte a DK-hoz nyílván húzódó Polgár, akinek távozását a nemgyurcsányista (mondom: ilyen kategória szerintem nincs) választók (és mi, egyetemisták) is szívesen vennék.

Két dolog lehetséges. Az elhatárolódók egy része (talán) ennyire apolitikus, a másik része pedig (talán) egy másik miniszterelnök –izmusát választotta sajátjának.

Még egyszer: Polgár Dóra gyurcsányista! De ez a sajtótájékoztató nem erről szólt. Hoffmann Rózsa viszont megbukott!

A Fidesz felgyorsítaná az időt, idejekorán, a jog szolgasorba állított eszközeivel számolna le vélt vagy valós legnagyobb ellenfelével, az MSZP-vel.

De melyiké?

„Megtanultam, hogy amikor esélyed van megölni riválisodat, akkor nem gondolkozol, hanem megteszed.” Mondta állítólag Orbán Viktor. Ennek jegyében született az alábbi törvényjavaslat. Leszámolás az MSZMP-vel.

Az Alaptörvény átmeneti
rendelkezéseiről
szóló törvényjavaslat.

4. A demokratikus átmenet során jogi elismerést nyert Magyar Szocialista Párt a Magyar Szocialista Munkáspárt jogutódaként, a törvénytelenül felhalmozott vagyon örököseként, a diktatúrában vagy az átmenet során megszerzett illegitim előnyök haszonélvezőjeként, valamint régi és az új pártot összefűző, a pártvezetést is jellemző személyi folytonosság okán osztozik mindazon felelősségben, mellyel az állampárt terhelhető.

De kell ez? Egyik oldalról: kell. A Fideszre szavazó, egy mára már erősen apadó tömeg egy része porba hulló fejeket akar látni, minél hamarabb. Őt nem érdeklik a vagyonelkobzások (lásd: magánnyugdíjpénztár), nem érdekli az ilyen-olyan árfolyam-ingadozás – pedig hitele biztos van, mert azért bedőlt az utódpárti Medgyessy fogyasztásra buzdító lózungjainak –, ő felnégyelné és a Buda várának négy sarkába tűzné ki, hogy M, hogy SZ, hogy M és P. Ennek az alulról felszivárgó igénynek dőlt be a Fidesz és gyorsítja meg azt a folyamatot, amit felesleges. Az MSZP eddig sem tudott kikecmeregni a választási vereség okozta sokkból, hétről-hétre szavazókat veszít, Gyurcsány is kiemelte a maga morzsáját a tortaszeletből.

Egy készülő választási törvény mellett ez a mostani belerúgás csak a düh szüleménye. A választókerületek átrajzolásával, az egyfordulós választással már így is ellehetetlenült az MSZP.

Achilleus ugyan csatában legyőzte Hektort, de nem elégedett meg ennyivel, harci szekere után kötötte Hektor testét és a tetemet háromszor körbevonszolta Trója falai körül.

Másrészt: ez az MSZP már nem az az MSZMP. Magam ugyan sokszor hangoztatom – és vallom is –, hogy a ’94-es koalíciókötés inkább hátrányára vált az MSZP-nek hosszú távon, de ez az ő dolguk, Lázárok ne akarják megváltoztatni a történelmet.

Az egykor rendszerváltó fideszfiúk biztos nem figyeltek oda azon az órán, amikor a dahrendorf-i rendszerváltás-elméletről volt szó. Ennek utolsó eleme a társadalmi (mentális) rendszerváltás. Csúnyán, de érthetően: ki kell halnia az előző rendszernek, nem véletlenül szán erre az állomásra Dahrendorf professzor 60 évet. A húsz éve rendszerváltó fiúk ezzel a törvényjavaslattal nem tudják befejezni azt, amit akkor elkezdtek. Inkább az látszik, hogy azt hagyják a fenébe, és egy új rendszerváltást terveznek végbevinni. Hátraarc!

Sarkalatos törvény a „csak egy maradhat jegyében”. És ez még az államháztartási hiányt is be tudja tömködni, csak Puch Laci bácsit kell vallatóra fogni az MSZP-vagyont illetően.

Nem sajnálom az MSZP-t, nem örülök a Fidesznek. Mindkét esetben a forradalom (egyikben a kommunista, másikban a sajátjuk) felfalta/felfalja saját gyermekét, és nekik még viaskodniuk kell a diktatúra árnyékával, a Fidesz sem tud szabadulni tőle.

Sokszor elgondolkodtam, hogy mi ennek a büdös nagy magyar demokráciának és a pártversengésnek a hozadéka. Az életben legalább egyszer szeretnék úgy elmenni szavazni, hogy ott nem történik forradalom, és én mégis megcsinálnám a magam belső forradalmát: a kizárásos logika nélkül szeretnék X-elni. Legalább egyszer.