A Republikon Intézet február 5-én szerdán, „Kampány 2014” címmel tartott konferenciát a Gödör Klubban. A 10 órakor kezdődő rendezvényre mintegy 100-150 vendég érkezett, a kihelyezett székek pillanatok alatt megteltek.
A konferencián két - a ’14-es választásokhoz szorosan illeszkedő - témában tartottak kerekasztal-beszélgetéseket:
-
Pártok és kampányok: Mire készülnek a pártok?
-
Politikai kommunikációs kulisszatitkok: kampányok és kormányzati kommunikáció.
Pártok és kampányok: Mire készülnek a pártok?
Hova tűnt Schiffer András?
Az első beszélgetés moderátora Tóth Csaba, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója volt - aki elmondta - a vendégek közötti baloldali túlsúly oka, hogy a Fidesztől nem fogadták megkeresésüket, a Jobbiktól pedig mint szélsőségtől, az intézet határolódik el.
A témában meghívott vendégek Karácsony Gergely (Együtt-PM, kampányfőnök), Molnár Zsolt (MSZP, kampányfőnök), Schiffer András (LMP társelnök) voltak.
A program kisebb csúszással kezdődött, mivel Schiffer Andrásnak nem sikerült időben megérkeznie, azonban mint később kiderült, mindenképpen megérte rá várni.
Megvan!
„Le lehet-e győzni a Fideszt 2014-ben?” - tette fel az első kérdést Tóth Csaba.
Molnár Zsolt ragadta magához a mikrofont és elmondta, magas részvétel mellett (2/3-os részvételt említett) le fogják győzni a Fideszt. Állítását azzal (a 2014-ben már igencsak kínosnak számító, és a szakmát ezért érzékenyen érintő) érvvel próbálta igazolni, hogy a közvélemény-kutatások megbízhatatlanok, a reprezentativitás egy nem létező fogalom. Mindezt az időközi választások eredményei mondatják vele; hiszen a közvélemény-kutatási adatok alapján nem érhettek volna el fele akkora eredményeket sem-mondta.
Schiffer András nyitott versenyről beszélt. Szerinte a kormányváltáshoz, Orbán Viktor leváltásához bő egy millió választópolgárra lenne szüksége az ellenzéknek. Azonban úgy látja, az elmúlt egy évben tapasztalható ellenzéki akciók a támogatottság növekedését nem szolgálták. Az ellenzéki huzavonát „összefogás hisztinek”, a listán szereplőket egy „panoptikum” tagjainak nevezte. Szerinte névtelen, fiatal képviselőkkel is többre lenne képes az MSZP.
Karácsony Gergely is csatlakozott kollégájához, Molnárhoz. Kettős valóságról beszélt: létezik a közvélemény-kutatások világa és ezzel párhuzamosan egy titkolózó valóság. Szerinte sem megbízhatóak a kutatási adatok az alacsony válaszadói hajlandóság miatt: 100 emberből 8 válaszol - állítja. Nem tudni, honnan származnak a számai.
(A „kettős valóság” klasszikus retorikája alapján most felsejlik előttünk a Mátrix című sikerfilm. Érthető, Neo-nak egyszer már bejött.)
A 2002-es helyzetet próbálja ’14-el összekapcsolni. (2002-ben az intézetek rosszul becsülték meg a végső győztest, amire több külső tényező és módszertani hiányosságok is hatással voltak. Ezeket a hiányosságokat mára orvosolták.)
Karácsony úgy látja, most sokkal több oka van elhallgatni véleményét a választónak, mint tette azt 2002-ben, ezért a két erő közötti verseny sokkal szorosabb, mint az az adatokból látható. Hozzáteszi, az emberek nem mernek őszintén beszélni, félnek a Fidesztől.
Karácsony Gergely az évek alatt fél-ügyes politikussá vált. Fél-, mert egyelőre hiányzik belőle az elhiszem effektus, úgy tűnik néha saját maga is kételkedik. Viszont ügyes, mert pár mondattal később már úgy fogalmaz: az ellenzéki szavazók kezdik elhinni, valós lehet a kormányváltás. Mire alapozza? Bizony, a közvélemény-kutatásokból olvasható ki ez a tendencia. Ugye, a politikai logika már csak ilyen.
Milyen stratégia, üzenet az, amivel az Összefogás szavazókat próbál szerezni? Milyen üzenetet, kampánystratégiát várhatunk az LMP-től? Hogyan akar nyerni az Összefogás, jó eredményt elérni az LMP? – kérdezte Tóth Csaba.
Molnár először is Schiffer András megjegyzéseire reagált, s egyben meghívta őket az Összefogásba. („...sosem késő András...Örülnék neked, ha te is csatlakoznál ehhez.”)
Elmondta, a fő céljuk a mozgósítás. Arra törekednek, hogy az emberek a választásra népszavazásként tekintsenek, és azon mindenképpen részt is vegyenek. A fő üzenet ebben az esetben az lesz: „Akarja-e a magyar társadalom, hogy abba az irányba menjen az ország, amit az elmúlt 4 évben láttunk, akarnak-e jövőkép nélkül élni, vagy pedig, ahogy szokták mondani, a másik lehetőséggel élnek”. A másik – az Összefogás - egy sokszínű, értékkel telített oldal. Tudatosítani kívánják majd: aki otthon marad, az kimarad a jövője formálásából, passzívan tehát a Fideszre szavaz.
Rámutatott, a panoptikum tagjai a Fidesz táborában találhatóak, mivel Orbán Viktor és baráti köre koptatja 24 éve megszakítás nélkül az ülésterem székeit.
Karácsony válaszában tartalmi és marketing szempontokat különített el.
Tartalom szempontjából a paksi ügynek központi szerepet szán. A választókat érdekli a téma a Medián közvélemény-kutatása szerint (már megint azok a közvélemény-kutatók, sicc!). Bízik abban, hogy Paks képes lesz a Fidesz politikai pozicionálását összeroppantani, mivel a témában tapasztalható állásfoglalás szembemegy az államadósság ellen vívott háborúval, a nem leszünk gyarmat, a rezsicsökkentés kommunikációjával.
Karácsony szerint a marketingfelülethez való hozzájutás is korlátozott lesz az ellenzék számára. Köszönhető ez a Simicska-Nyerges kezében összepontosuló óriásplakát-piacnak, valamint a kormány hátrányos törvénykezésének - utalt a plakátok utak mellől, villanypóznákról való kitiltására.
A megoldást – mutatott rá - az internet, valamint a vírusként terjedő kampány jelentheti. „A tömegkultúra nyelvén kell megszólalnunk”, valamilyen dal vagy klip formájába.
„Van, ami nem eladó” - válaszolt Schiffer Molnárnak. „Nem szoktunk irányt váltani” - utasította vissza az ajánlatot.
Hangsúlyozta, túl nagy filozófiai különbség van az LMP és az Összefogás között. Az LMP-nek nem létkérdés a Parlament. Úgy fogalmaz, nem szeretnének minden áron bejutni, számukra nem tét a biztos, befutó hely. Elfogadja: „Van olyan, ha az ember nem parlamenti képviselő.” Nem kívánják feladni szuverenitásukat csak azért, hogy biztosan ott legyenek a következő ciklusban is. Ha a választók szerint helyük van az országgyűlésben, akkor ott lesznek.
„Ha valaki nem vonja le a tanulságait a 2010-es évnek, akkor az nem fog nyerni 2014-ben” - tért rá a kormánypolitika kritikájára. Az LMP szeretné feltenni azokat a kérdéseket, hogy hol siklott félre a magyar újkapitalizmus, hogyan jutottunk odáig, hogy a demokráciát csorbító lépéseket véghez lehet vinni? Az LMP-elnök szerint azért léphette meg Orbán ezeket, mert tudta, az emberek megcsömörlöttek az ál-jogállamtól, mert biztos volt abban, hogy nem fognak kivonulni az utcára. „A tanulságokat le kell vonni.” - ismételte többször.
Végezetül elmondta: „számunkra a tét, fennmarad e a remény, a lehetőség a kétműszakos politikai elit lecserélésére” valamint „megszabadulunk-e attól a szégyenletes pártszínháztól, amikor egyik oldal a másik oldalra mutogat és a másik szennyesével próbálja a sajátját tisztára mosni.” (lásd: Paks)
Karácsony Gergely, Molnár Zsolt, Schiffer András, Tóth Csaba
A harmadik és egyben utolsó kérdés: „mire számítanak a Fidesz részéről és mit lehet tenni a CÖF kampánya ellen? Kell-e egyáltalán foglalkozni a Fidesznek ezzel a fajta negatív kampányával, vagy a választók immunisak rá? Pozitív vagy negatív kampányra készülnek?”
Schiffer elmondta, ők pozitív kampányra készülnek, de megjegyezte: képmutatás lenne azt állítani, hogy egy kampányban nem fognak a másik fél hibájára rámutatni. Erről szól a versengő többpártrendszer. „Minden fél szeretné megkülönböztetni magát a másiktól”, a kérdés szerinte, hogy min van a hangsúly.
Az ellenzéki pártok legfőbb felelőssége, hogy bemutassák milyen világot szeretnének. Az elmúlt másfél év pedig nem erről szólt, hanem arról, Orbán takarodj. „Ebben az LMP is benne volt.” - gyakorolt önkritikát.
„Ez édeskevés. Elsődleges célunk lesz tehát, hogy bemutassuk milyen Magyarországot szeretnénk, hogyan lesz több munkahely, miért vagyunk jobb ajánlat, mint a többiek. Mocskolódó kampányban nem akarunk részt venni.” -fejtette ki álláspontját.
Azzal számol, hogy a Fidesz kerülni fogja a nyiltszíni vitákat. Kerülni fogja, hogy érvekben megmérettetődjenek. „Lássuk be egy papagáj-kommandó nehezen is tud érvelni. Arra gyúrnak, hogy egy papagáj-kommandóval vívják meg ezt a küzdelmet, akik egy szuszra háromszor el tudják mondani egymás után, hogy rezsicsökkentés.”
A CÖF-ről és a kormányzati pénzen való kampányolásról elmondta: „Ez egész egyszerűen kampányfinanszírozási csalás. Mi szükség van erre?” „Ciklusokon átívelő aljas gyakorlatról van szó”.
Molnár Zsolt visszatér Schiffer gondolataihoz: az LMP-s politikus által felvázolt ország szerinte nagyon jó lesz, de utópisztikus.
Újra megismétli: „nem lehet kimaradni, ez nem az a történelmi, politikai helyzet amiből ki lehet maradni”. A politika kopogtatni fog mindenhol, akkor is ha nem akarunk részt venni, a politika mindenkit utol fog érni.
Leszögezte, nem lesz gyűlöletkampány az Összefogás részéről. Kritikai, szembesítő kampány lesz, amely megmutatja miért elfogadhatatlan a mai hatalom, de személyeskedő kampány nem lesz - biztosította a jelen levőket.
Rámutatott, a regnáló hatalomnak az az érdeke, hogy a biztos pártválasztókhoz érkezzen meg a kampány, azokhoz, akik a politika iránt ragaszkodnak, és minél gyorsabban essünk túl az egészen. Észak-Vietnámhoz hasonlította a mostani politikai rendszert, de kijavították, Észak-Koreát akart mondani.
Ez a kampány nem az elmúlt évekről, rendszerről szól, hanem arról: „14-től lesz-e újra négy éve a hatalomnak arra, hogy elűzzön diplomásokat, megfosszon magyarságérzetétől több millió embert. Nem a múlt választása, nem az elmúlt 8 év, nem a Kádár-rendszer, nem a 60-70-es évekről szavazunk.”
A jövőről fog szólni a választás - mondta végezetül.
Karácsony szerint a kérdés álkérdés. A Fidesztől teszi függővé azt, hogy negatív vagy pozitív kampányt fognak-e csinálni. Mennyiségi szempontból reaktív helyzetben vannak, annyit tehetnek, hogy leleplezik a manipulációt ahol csak lehet. Csak Karácsony Gergely állt ki egyértelműen a negatív kampány mellet: „Azt gondolom, inkább negatív kampányt kell csinálnunk... Azért, mert amit ígérni tudunk az az, hogy ez a borzalom véget ér.”
Schiffer reagált még Molnárra: kifejtette, elege van abból a gyakorlatból, hogy hol a baloldal, hol a jobboldal ördögszarvakat rajzol a másikra, kisajátítja a szimbólumokat és azt kommunikálja: ha nem mi győzünk, armageddon lesz, s vége van a világnak.
Molnár Zsolt, Schiffer beszéde alatt saját névtáblája hátoldalára ráírta: „Álbaloldal”. Egy 6 évestől ez még viccesen is hat, de egy kormányzásra készülő politikustól inkább ciki. Szerencsére tudta hol a határ és nem sütötte el ugyan ezt a viccet másodjára („igazi baloldal”), majd harmadjára („nemzeti baloldal”). Várjunk csak, de igen, kínos volt.
A közönség kérdései nem voltak számottevőek, csak egyre térnénk ki, amin Schiffer András annyira felhúzta magát, hogy komolyan az volt az ember érzése, felképeli a kérdezőt. (nem tette végül) Azt kérdezték az LMP társelnökétől, hogy ’14-ben össze tudják-e majd gyűjteni az ajánlásokat, hiszen 2010-ben csak gyanúsan sikerült. A válasz röviden: - Igen!
Ahogy az összefoglalóból is kitűnik, egyedül Schiffer András vette komolyan a beszélgetést, egyben kiemelkedett a három meghívott közül. Képes volt mondandóját mind stílusban, mind tartalomban megfelelően teríteni. A retorika szintjén már kormányzásra készülő Összefogás-politikusoktól ez egyelőre kevés volt. De szerencsére van még két hónapjuk.
A második részről S.D. kolléga által írt tartalmasabb beszámolót lentebb találjátok.
H.p.
Munka után a megérdemelt pihenés (a szervezők)
A második beszélgetés témája: Politikai kommunikációs kulisszatitkok: kampányok és kormányzati kommunikáció.
A második rész a politikai kommunikációs kulisszatitkokkal foglalkozott. A vita résztvevői Borókai Gábor (főszerkesztő, Heti Válasz), Bruck Gábor (Sawyer Miller Group elnöke), Horn Gábor (Republikon Alapítvány elnöke) és Gál J. Zoltán (főszerkesztő, Vasárnapi Hírek) voltak. A beszélgetés két főbb kérdés mentén zajlott nevezetesen: 1) Mi múlhat, múlik a kampányon? 2) A negatív kampány a nyerő?
1) Mi múlik a kampányon?
Gál J. Zoltán szerint a kampány összefoglalója annak, amit a pártok az előbbi években képviseltek, ha ezeket jól használják, sikerre juthatnak. A választóknak van egy olyan csoportja, ami a választások előtt közvetlenül kezd el jobban odafigyelni a politikára. Négy körülmény van, ami eddig nem volt igaz: 1) választási szabályok átírása (a kormánypárt felé lejt a rendszer), 2) Médiaviszonyokban beállt változás (átalakult teljesen a médiavilág ,ahol a Fidesznek elképesztő túlsúlya van) 3) Ez lesz az elő olyan választás, amit nem lehet a közvélemény-kutatások alapján megbecsülni (ezt azért mondta, mert szerinte a választók többsége, akiket megkérdeznek, nem mondja meg a konkrét véleményét, nem válaszol vagy mást mond). A végén fel kell tenni „A” kérdést. Nem tesz jót az ellenzéki oldalon mikor x kampányfőnök és x párt irányítja a dolgokat (utalva ezzel arra, hogy egy vezetőség kellene). Szerinte, ha ez utóbbi káoszt okoz a választók fejében, akkor biztosan a Fidesz fog nyerni.
Borókai Gábor szerint a 2002-es kampány jól sikerült a Fidesznek, mert sikerült egy nagyon szoros helyzetet előidéznie. Jelen helyzetben sok információnak kellene felszínre kerülnie az ellenzék által. Ameddig nem számolták össze a szavazatokat bármi lehet, nem érdemes hátradőlni. Egyik oldalon van egy vízió, amivel szemben a szétesett ellenzék víziójának hitelessége megkérdőjelezhető. Érdemes lenne szembenézni, hogy miért született meg a 2/3-os többsége a Fidesznek, ezzel kéne szembenézni, hogy miért és hogyan fajult idáig a helyzet.
Bruck Gábor szerint a normális kampánynak fontos hatása van, mert eldönti a választás kivitelét. Az emberek többsége kampánytól függetlenül tudja, hogy kire fog szavazni és nem mozognak. Ma már nehezebb kampányt csinálni, mert a hagyományos PR meghalt. Mozgósítás szempontjából fontos kampányolni, de nem több mint 3-4 %, ami ezen múlhat. A mostani kampány unikális abból a szempontból, hogy azt feltételezi a népről, hogy fogyatékos.
Horn Gábor szerint a ‘94-es és 2010-es választást kivéve mindig volt kb. 800 ezer szavazó, aki az utolsó pillanatban döntötte el kire szavaz. Az irányt (a politikai palettán) a tömegek nem változtatják, csak azon belül megkeresik a pártjukat. A választásokat tehát ez a 800 ezer ember dönti el, döntötte el az összes választást. Sok-sok elemzés alapján mondható el hogy ezek az emberek alsó középosztálybeliek, akik a győzteshez szeretnek tartozni. Aki elhiteti magáról, hogy győzni tud, az magához húzhatja ezt a csoportot. A győzelemben való hit visszaadása az embereknek lényeges. Azok felé hajlik, akik szerint a média világa nagyon megváltozott. A média a baloldal kezében volt kezdetben, ami egy igazságtalan helyzet volt, ez később azonban rendkívül áttolódott a másik oldalra. Az a baj, hogy nincs egy független közszolgálati média és ebben mindenkinek megvan a maga felelőssége. 2002-2010 között 670 ezer volt a nézettsége a közmédiának most pedig csak 370 ezer (arra utalva, hogy a számok annak minőségbeli változásáról árulkodnak). A túlzott jelenlét improduktív lehet a Fidesz részéről. Közvetlenül el kell érni a választókat, oda kell menni hozzájuk (a Fidesz részéről nem látja ezt a törekvést). Az MSZP szerint a legjobb pedig az lenne, ha nem is lenne kampány.
2) A negatív kampány a nyerő?
Gál J. Zoltán szerint a kampány középpontjában az lehetne, hogy egész Európa egy irányba halad csak a Fidesz megy szembe (arra utalva, hogy végig azért küzdöttünk a történelem folyamán, hogy nyugathoz tartozzunk) Ha ezt sikerül eljuttatni az emberekhez az működhet. „Ha az egyik oldal nem mond igazat, akkor nem kellene köntörfalazni, hanem mondjuk ki, hogy hazudtak.”
Borókai Gábor szerint 2002-ben Ron Werber hozott ide egy világszínvonalú módszert. Ma már a két oldalon nincs nagy különbség a kampánytechnológiák színvonalában, így nem gondolja, hogy az ezek közötti különbség döntene végül, hanem sokkal inkább a tartalom. „Mesterházy „Ernő”… Attila” az egyedüli baloldali a legnépszerűbb tíz politikus között. Nincs szembenézés a problémákban, a baloldalon nincs vízió csak az, hogy Orbán, a nagy Gonosz, ezen kívül semmi új mondandó nincs. Azt jelzik a közvélemény-kutatások, hogy Orbán felvetéseivel a többség egyetért.
Bruck Gábor szerin egy negatív kampány lehet sokkal őszintébb, mint egy másféle kampány. Negatív kampány nélkül nem tudja a politikát elképzelni. A kampányok nem fognak semmi másról szólni, minthogy ki a nagyobb gonosz. Az SZDSZ gondja mindig az volt, hogy túl sok mindent akart mondani, így ott mindig azon vitatkoztak mi fér még be a kampányba és mi nem.
Horn Gábor szerint a negatív kampány csak akkor működik, ha valóságos. Most azt mondani, hogy „hogy mi is a szöveg … ja igen - Magyarország jobban teljesít -” éppen az ellenkezője. Ezt azért állítja, mert az emberek többsége nem azt érzi, hogy jó, hanem azt, hogy egyre rosszabb minden (gyerekeink menekülnek, lecsúszás érzése: ez az alapélmény). Ha az a csoport, mely ezt érzi, elmegy szavazni, változhat minden. Egyenesen meg kell fogalmazni a kérdést „akarjátok-e, hogy ilyen irányba menjenek a dolgok vagy sem”. Nem Ron Werber csinálta a 2002-es kampányt, hanem az MSZP kampánystábja (a marketingtechnikák legszélesebb tárházát használták). Ugyanúgy ahogy nem Flinkelstein az irányítója a Fidesz kampányának. Ő is csak besegít.
S.D.