A múlt hét legtöbbet vitatott belpolitikai eseményének számít a magyar-orosz atomegyezmény. Ennek értelmében 3000 milliárd forintos kölcsönt hívhatunk le, amit várhatóan a Roszatom orosz atomerőmű-építő konzorcium számlájára fogunk visszajuttatni, ők pedig cserébe pedig kibővítik nekünk a paksi atomerőművet. Ez tök oké? Ha igen, miért az, ha nem, miért nem?

Minek nekünk atomerőmű?

Kezdjük egy kicsit messzebbről. Általános vélekedés a magyar vezető politikusokról, hogy a demokratikus váltógazdálkodás miatt, négy években gondolkodnak. Nem tudnak olyan hosszú távú terveket, irányelveket készíteni, amik kormányokon átívelőek. Pedig igenis tudnak. Ez nem fantazmagória, csak kevésbé látványos. Témáját tekintve, a nemzetközi viszonyokhoz képest késve ugyan, de született még a második Gyurcsány-kormány alatt egy kormányhatározat a Kritikus Infrastruktúra Védelem Nemzeti Programjáról címmel. Ebben első célként, az energiabiztonságot jelölték meg, azon belül pedig a villamos-energia termelés szerepel, mint védendő alágazat. A jelenlegi atomerőművünk blokkjainak üzemidejét ugyanakkor nem lehet tovább hosszabbítani. Atomerőmű nélkül pedig nincs termelés, amit védeni lehetne.

Miért nem megújuló energiaforrásokra támaszkodunk?

Folyamatosan felmerül, hogy miért nem napelemekben vagy szélerőművekben gondolkodunk. Valójában azért, mert nem gazdaságosak. Az új atomerőmű tervezett kapacitását lefedő szélfarmok nagysága meghaladná Komárom-Esztergom megye területét. És akkor még meg kell beszélni a széllel is, hogy az eddigi szokásaival ellentétben rendesen fújon. Ez pedig geológiai kérdés inkább, mint mérnöki és politikai.

Napfarmokból kevesebb kellene. Az Origón megjelent adatok szerint másfél Balatonnyi terület. Ez mondjuk termőföldeket venne el. A geotermikus hőforrások kiaknázása is felmerült. Ez az energiaforrás azonban megint csak a természet közvetlen kiszipolyozása és árthat a híres termál vizeinknek is.

A biomassza is lehetne-e alternatíva? - érkezik gyakran a kérdés. Természetesen. Amennyiben helyi szinten meg tudják oldani. Vannak ugyan „bio”-ra átállt vagy közvetlenül ilyen célra épült nagyobb kapacitású erőműveink. Ezek azonban főleg fafűtésűek. A fa pedig fogy a Mecsekből, Bükkből és csak lassan újul meg.

Miért ilyen hirtelen?!

Nem volt hirtelen döntés. Már 2007-ben elindult a Teller-projekt, aminek célja az atomerőmű-bővítés lehetőségeinek kiértékelése és a szükséges politikai döntéshozatalok előkészítése. Tevékenységük végeztével döntés született és 2009 március 30-án, 330 képviselő igen szavazatával, az Országgyűlés 'igent' mondott az új blokk, blokkok létesítésének előkészítéséhez. A Teller-projektet részletező tájékoztatóban is olvasható, hogy maga az előkészítés közel 11 éves folyamat.

De miért pont az oroszok?!

Ez már alapvetően politikai kérdés és személy szerint két összetevőt látok. Egy részről lehetett korábbi titkos záradék eredménye. Amikor a második Orbány-kormány visszavásárolta az orosz kézbe került MOL részvényeket, már többen cikkeztek arról, hogy cserébe a 4-es Metró építésébe vagy Paks bővítésébe vonnak be orosz érdekű vállalatokat.

Egy másik ok lehet, hogy nincs rá elég tőkénk. Bár több nemzetközi cég is érdeklődött az atomerőmű fejlesztési projektünk után, nem rendelkezünk a megfelelő fedezettel egy ekkora beruházáshoz. Az oroszok viszont adtak kedvezményes hitelkeretet.

Most akkor jó nekünk vagy nem?

Erre a kérdésre, a magyar politikailag aktív közönség úgyis érzelmi alapon fog választ adni. Én amellett vagyok, hogy hosszú távú stratégiában kell gondolkozni. Az atomenergia környezetbarát és mástól nem kaptunk volna erre pénzt. A szándék régi, de a kérdéskör bizonyos aspektusaival - magával a kritikus infrastruktúra védelemmel és amúgy az energiabiztonsággal - még nem, vagy csak rosszul kommunikálva foglalkozunk. Pedig ezzel is érdemes lenne.