Az államfőnek a törvényben meghatározott feltételek alapján joga és kötelessége kitűzni a országgyűlési képviselők általános választásának időpontját.
Ennek alapján Áder János (kisebb politikai huzavonát követően 1., 2.) április 6-át, a legközelebbi lehetséges időpontot nevezte meg a választások kiírására. Ezzel a lépéssel valóban lerövidítette a kampányidőszakot?
(forrás: nyugat.hu)
A köztársasági elnök négy, méltányolható indok mentén hozta meg álláspontját, amelyek így szólnak:
„1. Magyarország polgárainak jogos elvárása, hogy a választási kampány időszaka ne nyúljon a szükségesnél és indokoltnál hosszabbra. Ezt a szempontot tiszteletreméltó elődeim is fontosnak tartották, amikor kiírták a választások időpontját.
2. Magyarország érdeke – demokráciánk közel két és fél évtizedes történetének közös tapasztalata alapján –, hogy politikai nemzetünk tagjaitól a 2014-ben felhatalmazást kapó új Országgyűlés mielőbb megalakulhasson, és az új kormány mielőbb munkához láthasson.
3. Magyarország pillanatai drágák, ezért hazánk polgárai szempontjából kiemelten fontosnak tartom, hogy az Európai Unió új költségvetésében rendelkezésünkre álló, több ezer milliárd forintnyi fejlesztési forrás felhasználását semmi se hátráltassa. Minél előbb lesz új felhatalmazással bíró kormány, a vállalkozások, intézmények, önkormányzatok és családok annál előbb juthatnak hozzá az ország gyarapodását és polgárainak jólétét szolgáló forrásokhoz.
4. Egy ország élete azonban nemcsak a pénzről, a gazdasági lehetőségekről szól, hanem az itt élők békéjéről és nyugalmáról is. Ezért a választások időpontját meghatározó döntésemmel azt is elő kívánom segíteni, hogy – túljutva a politikai pártok versengésével szükségszerűen együtt járó zajos kampányidőszakon – a húsvéti ünnepek lehetőleg már olyan békés és nyugodt keretek között telhessenek, ami mindannyiunk személyes és közös reménye, jogos óhajtása – bármi legyen is a hitünk.” (keh.hu)
A köztársasági elnök szerint a választások minél hamarabbi kitűzését indokolják: a hagyományok, az új országgyűlés mielőbbi megalakulása, az Európai Uniós források zökkenőmentes felhasználása, végezetül a társadalmi béke és nyugalom helyreállítása. Mindegyik önmagában elfogadható, jogos elvárás. Azonban feltehető a kérdés: valóban rövidebb kampányidőszakot kapunk a korai országgyűlési választással, vagy a törvényi nem-szabályozás felülírja Áder János szándékát?
Ha az események mögé tekintünk két anomália rögtön feltárul:
-
Egy különös és új együttállás hatása
2014-ben először (és sokáig utoljára) választunk egy évben országgyűlési, európai parlamenti és helyi önkormányzati képviselőket. Ezek közül belpolitikai szempontból az európai parlamenti választások „kakukktojásnak” számítanak, mivel annak időpontját közvetlenül nem az államfő, hanem az Európai Unió határozza meg, ami idén május 22-25-re esik. Mivel Magyarországon a választásokat vasárnap tartják (munkaszüneti nap, ünnepek kivételével), a dátum adott, május 25-e lesz.
Ezen felül, a választási eljárásról szóló 2013. XXXVI. törvény XVI. fejezete rendelkezik az Európai Parlament tagjainak választásáról. A fejezet első bekezdése szerint:
„331. §170 (1) Az Európai Parlament tagjainak választásán e törvény I-XII. Fejezetét, a 245. §, a 247. § (1) és (3) bekezdése, a 250. §, a 251. §, a 256. § (2) bekezdése, a 257. § (3) bekezdése, a 259-264. §, a 269. §, a 270. §, a 271. § (2) bekezdése, a 272. §, a 273. §, a 284. §, a 285. §, a 297. §, valamint a 298. § rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.”
A bekezdés alapján az EP–kampányra is a választási eljárási törvény VIII. fejezetének (A választási kampány) szabályozásai vonatkoznak, vagyis a pártok számára újabb 50 nap áll majd rendelkezésre. Így fordulhat elő az, hogy az EP-kampány április 5-én, egy nappal az országgyűlési választások előtt fog rajtolni, mintegy átvéve a stafétát.
Áder János azzal, hogy április 6-ára tűzte ki az országgyűlési képviselők általános választását direkt vagy véletlenül, de szembement valós szándékával, hiszen ezzel a lépésével 2 x 50 napos kampányidőszak zúdul a választók nyakába.
(forrás: vastagbor.blog.hu)
-
A kampányfinanszírozási törvény szabályozatlansága
Elérkeztünk az új kampányfinanszírozási törvényhez, melyről egy későbbi bejegyzésben kívánok részletesebben foglalkozni. A témához kapcsolódva annyi elmondható, hogy a törvény ugyan sok, korábbi visszaélést rendezett, viszont új anomáliákat teremtett és visszaélésre alkalmas területeket hagyott szabályozás nélkül.
A választási törvény alapján, kampánytevékenység csak kampányidőszakban folytatható. Ennek ellenére a teljes ciklus folyamán találkozhattunk az utcákon politikai tartalmú plakátokkal, hirdetésekkel. A törvény az úgynevezett „harmadik fél” kampányáról / támogatásáról egyáltalán nem rendelkezik. Így fordulhatott és fordul elő, hogy civil szervezetek, magánemberek nevében jelennek meg az egyértelmű politikai állásfoglalásokat tartalmazó hirdetések kampányidőszakon kívül is.
Mit tehetett volna az államfő annak érdekében, hogy valóban lerövidítse a kampányhadjáratot?
Nem sokat. A leírtak tükrében kijelenthető, a köztársasági elnök nem képes befolyásolni a kampány tényleges hosszát. Látható, hogy a problémát törvényi hiányosságok is okozzák, amelyre nincsen közvetlen ráhatása. Elvi lehetőségként ugyan felhívhatja az országgyűlés és a kormány figyelmét a problémára, ennél többet azonban nem igen tehet. Annak ellenére, hogy erős jogosítványokkal rendelkezik, nem élhet népszavazási kezdeményezési jogával sem, mivel „az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők választásáról szóló törvények tartalmáról” az nem tartható.
A kampányra és a kampányidőszakra komoly hatást tehát nem tud gyakorolni, az így nem lesz rövidebb, nem lesz „tisztább”, átláthatóbb. Hiába kívánja, nem tudja felülírni a pártpolitikai érdekeket, arra csak a szigorú törvényi szabályozás lenne képes, amelyre viszont (egyelőre legalább is) nincsen politikai akarat.
Címkék: kampány választások áder jános köztársasági elnök 2014 államfő ep-választás
1 komment · 1 trackback
Érdekes nyilatkozatok hangzottak el az utóbbi hetekben LMP-s politikusoktól. Úgy tűnik, hogy néhányan feladták, elvesztették a hitüket az előző országgyűlési választások előtt indított közös projektjükkel kapcsolatban. A választáshoz közeledve érdemes azon is elgondolkodni, van-e esélye a kis pártnak a parlamentbe jutásra.
(forrás)
Két ismert név került elő - mint hitehagyottak – az újságok hasábjain: Ertsey Kataliné és Vágó Gáboré. Bár előbbiről már korábban is tudtuk, hogy nem indul a 2014-es választásokon, az okok most váltak szélesebb körben ismertté, s mind Ertsey, mind Vágó ATV-ben elhangzó szavaiból az tükröződött, hogy ugyan homlokegyenest eltérő okból, de nem látják teljesíthetőnek a „lehet más" misszióját.
Ertsey Katalin távozásának okait firtatva az LMP-ből Bajnai Gordon és immár Gyurcsány Ferenc társaságába távozó társai elvtelenségét (vagy más fogalmazás szerint „komoly kompromisszumát") említette. Illetve arról beszélt, hogy a parlamentből hiányzik a tudás, a tehetség és a teljesítmény tisztelete. Azt fájlalta, hogy komoly felkészültségű embereknek is le kell butítaniuk a mondanivalójukat az Országgyűlésben. Pedig egyszerű fogalmazás nélkül nem igazán ragadhatók meg a szavazók kevésbé képzett tömegei. Lehet ennek kapcsán fintorogni, de ez egyben az egyszerűbb szavazók kirekesztését is jelenti, ami a jelenlegi politikai rendszerben az eredménytelenséget is magával vonja, s ez meg is látszik az LMP teljesítményén. Nem véletlen, hogy a választóik között felülreprezentáltak a magasan kvalifikált városi rétegekből érkezők, míg például a kevéssé képzett választók között sokkal mérsékeltebben szerepelnek.
Pedig vannak olyan üzeneteik, amelyekkel el lehetne jutni hozzájuk is, sőt alapvetően az az érzése az embernek, hogy az egész „lehet más" projektben több van. Sokat sejtet, hogy Vágó Gábor egyenesen „politikai impotenciáról" és „politikai analfabetizmusról" beszélt. Szerinte az LMP kongresszusainak fókuszában az áll, hogy „szavazzunk–e arról, hogy hogyan szavazzunk arról, hogy később hogyan szavazzunk".
Az utóbbi hónapokban a sajtó gyakorlatilag a baloldali pártok ügyetlenkedéseitől volt hangos, minden a belső pozícióharcról szólt, ráadásul Bajnaiék Gyurcsánnyal kapcsolatos pálfordulása is negatív keretezést kapott még a baloldali orgánumokban is. Eközben az LMP lényegében a babérjain üldögélt, ha meg is szólalt, csak alkalmilag tette, és nem valami hangosan. Igazából erőteljes hozzászólás csak a baloldali összefogás legújabb verziójának bejelentése kapcsán hangzott el a részükről. Márpedig ez így a politikai nyilvánosság mai feltételei között nem elég. Ahhoz, hogy valaki eljuttassa az üzeneteit a választókhoz, sokkal többre van szükség. Az utóbbi hetekben az LMP-nek naponta legalább egyszer ki kellett volna állítania egy épkézláb politikust, akinek tájékoztatnia kellett volna a választókat, hogy az ő szavaikkal élve: az „álbaloldali pártok" éppen hogyan próbálnak osztozkodni a koncon. A sikeresebb fellépéshez mindezt természetesen néhány közleménnyel is megtoldhatták volna, és persze a másik oldal felé is lehetett volna néhány szavuk. De nem.
A dolog mindenesetre úgy fest, hogy nagyjából csak akkor mondanak valamit, ha egy médium meghívja, megkérdezi őket, ezenfelül viszont eléggé halovány a kommunikációjuk.
Egy újabb probléma is felmerült a párttal kapcsolatban. Vágó Gábor távozásának okaként megemlítette a belső hatalmi harcokat is, amit alátámasztottak a baranyai lobbiról szóló híradások, ezenfelül pedig az Állami Számvevőszék vizsgálata is említést érdemel. Ezek az ügyek összességükben a párt „tisztaságának" imázsát veszélyeztetik.
Persze 2010-ben sem volt acélos az LMP kommunikációs téren, egy új kispárt volt, amelynek kevesen adtak esélyt a parlamentbe jutásra. Ugyanakkor az EP-választáson elért eredményük után láthatóvá váltak a választók számára, feltörekvő szereplőként jelentek meg a porondon, és akkoriban igen nagy volt a fogékonyság a jelszavukra, a „lehet másra". Ahhoz képest előny számukra, hogy beágyazottabbá váltak, viszont a pártszakadás meggyengítette a szavazótáborukat. A Nézőpont Intézet a legfrissebb kutatásában arra is rámutatott, hogy a Gyurcsánnyal kibővült balos összeborulás is hozhat a konyhájukra, de ahhoz, hogy az ilyen lehetőségeket kiaknázzák, szakítaniuk kellene a tutyimutyi kommunikációval, a „sült hal" politizálással.
Ami a számokat illeti, jelenleg egyedül a Nézőpont Intézet mérései mutatnak parlamenti küszöb fölötti eredményt az LMP-vel kapcsolatban. Természetesen nem kizárt, hogy így is sikerül ismét erős hajrát produkálniuk, és lendíthet az ügyükön az is, ha valamilyen formában összebútoroznak Ángyán Józseffel, mindazonáltal professzionálisabb politizálással mostanra kevesebb izgulnivalójuk lenne.
Hirdetés
Két ismert név került elő - mint hitehagyottak – az újságok hasábjain: Ertsey Kataliné és Vágó Gáboré. Bár előbbiről már korábban is tudtuk, hogy nem indul a 2014-es választásokon, az okok most váltak szélesebb körben ismertté, s mind Ertsey, mind Vágó ATV-ben elhangzó szavaiból az tükröződött, hogy ugyan homlokegyenest eltérő okból, de nem látják teljesíthetőnek a „lehet más” misszióját.
Ertsey Katalin távozásának okait firtatva az LMP-ből Bajnai Gordon és immár Gyurcsány Ferenc társaságába távozó társai elvtelenségét (vagy más fogalmazás szerint „komoly kompromisszumát”) említette. Illetve arról beszélt, hogy a parlamentből hiányzik a tudás, a tehetség és a teljesítmény tisztelete. Azt fájlalta, hogy komoly felkészültségű embereknek is le kell butítaniuk a mondanivalójukat az Országgyűlésben. Pedig egyszerű fogalmazás nélkül nem igazán ragadhatók meg a szavazók kevésbé képzett tömegei. Lehet ennek kapcsán fintorogni, de ez egyben az egyszerűbb szavazók kirekesztését is jelenti, ami a jelenlegi politikai rendszerben az eredménytelenséget is magával vonja, s ez meg is látszik az LMP teljesítményén. Nem véletlen, hogy a választóik között felülreprezentáltak a magasan kvalifikált városi rétegekből érkezők, míg például a kevéssé képzett választók között sokkal mérsékeltebben szerepelnek.
Pedig vannak olyan üzeneteik, amelyekkel el lehetne jutni hozzájuk is, sőt alapvetően az az érzése az embernek, hogy az egész „lehet más” projektben több van. Sokat sejtet, hogy Vágó Gábor egyenesen „politikai impotenciáról” és „politikai analfabetizmusról” beszélt. Szerinte az LMP kongresszusainak fókuszában az áll, hogy „szavazzunk–e arról, hogy hogyan szavazzunk arról, hogy később hogyan szavazzunk”.
Az utóbbi hónapokban a sajtó gyakorlatilag a baloldali pártok ügyetlenkedéseitől volt hangos, minden a belső pozícióharcról szólt, ráadásul Bajnaiék Gyurcsánnyal kapcsolatos pálfordulása is negatív keretezést kapott még a baloldali orgánumokban is. Eközben az LMP lényegében a babérjain üldögélt, ha meg is szólalt, csak alkalmilag tette, és nem valami hangosan. Igazából erőteljes hozzászólás csak a baloldali összefogás legújabb verziójának bejelentése kapcsán hangzott el a részükről. Márpedig ez így a politikai nyilvánosság mai feltételei között nem elég. Ahhoz, hogy valaki eljuttassa az üzeneteit a választókhoz, sokkal többre van szükség. Az utóbbi hetekben az LMP-nek naponta legalább egyszer ki kellett volna állítania egy épkézláb politikust, akinek tájékoztatnia kellett volna a választókat, hogy az ő szavaikkal élve: az „álbaloldali pártok” éppen hogyan próbálnak osztozkodni a koncon. A sikeresebb fellépéshez mindezt természetesen néhány közleménnyel is megtoldhatták volna, és persze a másik oldal felé is lehetett volna néhány szavuk. De nem.
A dolog mindenesetre úgy fest, hogy nagyjából csak akkor mondanak valamit, ha egy médium meghívja, megkérdezi őket, ezenfelül viszont eléggé halovány a kommunikációjuk.
Egy újabb probléma is felmerült a párttal kapcsolatban. Vágó Gábor távozásának okaként megemlítette a belső hatalmi harcokat is, amit alátámasztottak a baranyai lobbiról szóló híradások, ezenfelül pedig az Állami Számvevőszék vizsgálata is említést érdemel. Ezek az ügyek összességükben a párt „tisztaságának” imázsát veszélyeztetik.
Persze 2010-ben sem volt acélos az LMP kommunikációs téren, egy új kispárt volt, amelynek kevesen adtak esélyt a parlamentbe jutásra. Ugyanakkor az EP-választáson elért eredményük után láthatóvá váltak a választók számára, feltörekvő szereplőként jelentek meg a porondon, és akkoriban igen nagy volt a fogékonyság a jelszavukra, a „lehet másra”. Ahhoz képest előny számukra, hogy beágyazottabbá váltak, viszont a pártszakadás meggyengítette a szavazótáborukat. A Nézőpont Intézet a legfrissebb kutatásában arra is rámutatott, hogy a Gyurcsánnyal kibővült balos összeborulás is hozhat a konyhájukra, de ahhoz, hogy az ilyen lehetőségeket kiaknázzák, szakítaniuk kellene a tutyimutyi kommunikációval, a „sült hal” politizálással.
Ami a számokat illeti, jelenleg egyedül a Nézőpont Intézet mérései mutatnak parlamenti küszöb fölötti eredményt az LMP-vel kapcsolatban. Természetesen nem kizárt, hogy így is sikerül ismét erős hajrát produkálniuk, és lendíthet az ügyükön az is, ha valamilyen formában összebútoroznak Ángyán Józseffel, mindazonáltal professzionálisabb politizálással mostanra kevesebb izgulnivalójuk lenne.
Hirdetés
Két ismert név került elő - mint hitehagyottak – az újságok hasábjain: Ertsey Kataliné és Vágó Gáboré. Bár előbbiről már korábban is tudtuk, hogy nem indul a 2014-es választásokon, az okok most váltak szélesebb körben ismertté, s mind Ertsey, mind Vágó ATV-ben elhangzó szavaiból az tükröződött, hogy ugyan homlokegyenest eltérő okból, de nem látják teljesíthetőnek a „lehet más” misszióját.
Ertsey Katalin távozásának okait firtatva az LMP-ből Bajnai Gordon és immár Gyurcsány Ferenc társaságába távozó társai elvtelenségét (vagy más fogalmazás szerint „komoly kompromisszumát”) említette. Illetve arról beszélt, hogy a parlamentből hiányzik a tudás, a tehetség és a teljesítmény tisztelete. Azt fájlalta, hogy komoly felkészültségű embereknek is le kell butítaniuk a mondanivalójukat az Országgyűlésben. Pedig egyszerű fogalmazás nélkül nem igazán ragadhatók meg a szavazók kevésbé képzett tömegei. Lehet ennek kapcsán fintorogni, de ez egyben az egyszerűbb szavazók kirekesztését is jelenti, ami a jelenlegi politikai rendszerben az eredménytelenséget is magával vonja, s ez meg is látszik az LMP teljesítményén. Nem véletlen, hogy a választóik között felülreprezentáltak a magasan kvalifikált városi rétegekből érkezők, míg például a kevéssé képzett választók között sokkal mérsékeltebben szerepelnek.
Pedig vannak olyan üzeneteik, amelyekkel el lehetne jutni hozzájuk is, sőt alapvetően az az érzése az embernek, hogy az egész „lehet más” projektben több van. Sokat sejtet, hogy Vágó Gábor egyenesen „politikai impotenciáról” és „politikai analfabetizmusról” beszélt. Szerinte az LMP kongresszusainak fókuszában az áll, hogy „szavazzunk–e arról, hogy hogyan szavazzunk arról, hogy később hogyan szavazzunk”.
Az utóbbi hónapokban a sajtó gyakorlatilag a baloldali pártok ügyetlenkedéseitől volt hangos, minden a belső pozícióharcról szólt, ráadásul Bajnaiék Gyurcsánnyal kapcsolatos pálfordulása is negatív keretezést kapott még a baloldali orgánumokban is. Eközben az LMP lényegében a babérjain üldögélt, ha meg is szólalt, csak alkalmilag tette, és nem valami hangosan. Igazából erőteljes hozzászólás csak a baloldali összefogás legújabb verziójának bejelentése kapcsán hangzott el a részükről. Márpedig ez így a politikai nyilvánosság mai feltételei között nem elég. Ahhoz, hogy valaki eljuttassa az üzeneteit a választókhoz, sokkal többre van szükség. Az utóbbi hetekben az LMP-nek naponta legalább egyszer ki kellett volna állítania egy épkézláb politikust, akinek tájékoztatnia kellett volna a választókat, hogy az ő szavaikkal élve: az „álbaloldali pártok” éppen hogyan próbálnak osztozkodni a koncon. A sikeresebb fellépéshez mindezt természetesen néhány közleménnyel is megtoldhatták volna, és persze a másik oldal felé is lehetett volna néhány szavuk. De nem.
A dolog mindenesetre úgy fest, hogy nagyjából csak akkor mondanak valamit, ha egy médium meghívja, megkérdezi őket, ezenfelül viszont eléggé halovány a kommunikációjuk.
Egy újabb probléma is felmerült a párttal kapcsolatban. Vágó Gábor távozásának okaként megemlítette a belső hatalmi harcokat is, amit alátámasztottak a baranyai lobbiról szóló híradások, ezenfelül pedig az Állami Számvevőszék vizsgálata is említést érdemel. Ezek az ügyek összességükben a párt „tisztaságának” imázsát veszélyeztetik.
Persze 2010-ben sem volt acélos az LMP kommunikációs téren, egy új kispárt volt, amelynek kevesen adtak esélyt a parlamentbe jutásra. Ugyanakkor az EP-választáson elért eredményük után láthatóvá váltak a választók számára, feltörekvő szereplőként jelentek meg a porondon, és akkoriban igen nagy volt a fogékonyság a jelszavukra, a „lehet másra”. Ahhoz képest előny számukra, hogy beágyazottabbá váltak, viszont a pártszakadás meggyengítette a szavazótáborukat. A Nézőpont Intézet a legfrissebb kutatásában arra is rámutatott, hogy a Gyurcsánnyal kibővült balos összeborulás is hozhat a konyhájukra, de ahhoz, hogy az ilyen lehetőségeket kiaknázzák, szakítaniuk kellene a tutyimutyi kommunikációval, a „sült hal” politizálással.
Ami a számokat illeti, jelenleg egyedül a Nézőpont Intézet mérései mutatnak parlamenti küszöb fölötti eredményt az LMP-vel kapcsolatban. Természetesen nem kizárt, hogy így is sikerül ismét erős hajrát produkálniuk, és lendíthet az ügyükön az is, ha valamilyen formában összebútoroznak Ángyán Józseffel, mindazonáltal professzionálisabb politizálással mostanra kevesebb izgulnivalójuk lenne.
Hirdetés
Két ismert név került elő - mint hitehagyottak – az újságok hasábjain: Ertsey Kataliné és Vágó Gáboré. Bár előbbiről már korábban is tudtuk, hogy nem indul a 2014-es választásokon, az okok most váltak szélesebb körben ismertté, s mind Ertsey, mind Vágó ATV-ben elhangzó szavaiból az tükröződött, hogy ugyan homlokegyenest eltérő okból, de nem látják teljesíthetőnek a „lehet más” misszióját.
Ertsey Katalin távozásának okait firtatva az LMP-ből Bajnai Gordon és immár Gyurcsány Ferenc társaságába távozó társai elvtelenségét (vagy más fogalmazás szerint „komoly kompromisszumát”) említette. Illetve arról beszélt, hogy a parlamentből hiányzik a tudás, a tehetség és a teljesítmény tisztelete. Azt fájlalta, hogy komoly felkészültségű embereknek is le kell butítaniuk a mondanivalójukat az Országgyűlésben. Pedig egyszerű fogalmazás nélkül nem igazán ragadhatók meg a szavazók kevésbé képzett tömegei. Lehet ennek kapcsán fintorogni, de ez egyben az egyszerűbb szavazók kirekesztését is jelenti, ami a jelenlegi politikai rendszerben az eredménytelenséget is magával vonja, s ez meg is látszik az LMP teljesítményén. Nem véletlen, hogy a választóik között felülreprezentáltak a magasan kvalifikált városi rétegekből érkezők, míg például a kevéssé képzett választók között sokkal mérsékeltebben szerepelnek.
Pedig vannak olyan üzeneteik, amelyekkel el lehetne jutni hozzájuk is, sőt alapvetően az az érzése az embernek, hogy az egész „lehet más” projektben több van. Sokat sejtet, hogy Vágó Gábor egyenesen „politikai impotenciáról” és „politikai analfabetizmusról” beszélt. Szerinte az LMP kongresszusainak fókuszában az áll, hogy „szavazzunk–e arról, hogy hogyan szavazzunk arról, hogy később hogyan szavazzunk”.
Az utóbbi hónapokban a sajtó gyakorlatilag a baloldali pártok ügyetlenkedéseitől volt hangos, minden a belső pozícióharcról szólt, ráadásul Bajnaiék Gyurcsánnyal kapcsolatos pálfordulása is negatív keretezést kapott még a baloldali orgánumokban is. Eközben az LMP lényegében a babérjain üldögélt, ha meg is szólalt, csak alkalmilag tette, és nem valami hangosan. Igazából erőteljes hozzászólás csak a baloldali összefogás legújabb verziójának bejelentése kapcsán hangzott el a részükről. Márpedig ez így a politikai nyilvánosság mai feltételei között nem elég. Ahhoz, hogy valaki eljuttassa az üzeneteit a választókhoz, sokkal többre van szükség. Az utóbbi hetekben az LMP-nek naponta legalább egyszer ki kellett volna állítania egy épkézláb politikust, akinek tájékoztatnia kellett volna a választókat, hogy az ő szavaikkal élve: az „álbaloldali pártok” éppen hogyan próbálnak osztozkodni a koncon. A sikeresebb fellépéshez mindezt természetesen néhány közleménnyel is megtoldhatták volna, és persze a másik oldal felé is lehetett volna néhány szavuk. De nem.
A dolog mindenesetre úgy fest, hogy nagyjából csak akkor mondanak valamit, ha egy médium meghívja, megkérdezi őket, ezenfelül viszont eléggé halovány a kommunikációjuk.
Egy újabb probléma is felmerült a párttal kapcsolatban. Vágó Gábor távozásának okaként megemlítette a belső hatalmi harcokat is, amit alátámasztottak a baranyai lobbiról szóló híradások, ezenfelül pedig az Állami Számvevőszék vizsgálata is említést érdemel. Ezek az ügyek összességükben a párt „tisztaságának” imázsát veszélyeztetik.
Persze 2010-ben sem volt acélos az LMP kommunikációs téren, egy új kispárt volt, amelynek kevesen adtak esélyt a parlamentbe jutásra. Ugyanakkor az EP-választáson elért eredményük után láthatóvá váltak a választók számára, feltörekvő szereplőként jelentek meg a porondon, és akkoriban igen nagy volt a fogékonyság a jelszavukra, a „lehet másra”. Ahhoz képest előny számukra, hogy beágyazottabbá váltak, viszont a pártszakadás meggyengítette a szavazótáborukat. A Nézőpont Intézet a legfrissebb kutatásában arra is rámutatott, hogy a Gyurcsánnyal kibővült balos összeborulás is hozhat a konyhájukra, de ahhoz, hogy az ilyen lehetőségeket kiaknázzák, szakítaniuk kellene a tutyimutyi kommunikációval, a „sült hal” politizálással.
Ami a számokat illeti, jelenleg egyedül a Nézőpont Intézet mérései mutatnak parlamenti küszöb fölötti eredményt az LMP-vel kapcsolatban. Természetesen nem kizárt, hogy így is sikerül ismét erős hajrát produkálniuk, és lendíthet az ügyükön az is, ha valamilyen formában összebútoroznak Ángyán Józseffel, mindazonáltal professzionálisabb politizálással mostanra kevesebb izgulnivalójuk lenne.
1 komment
Új, havonta megjelenő rovattal jelentkezünk, melynek címe: politikai horoszkóp. A „rendes” horoszkóp mintájára mentalista (sicc!) csapatunk is jóslásba bocsájtkozik. Megpróbáljuk a jegy szülötteit hasznos tanácsokkal ellátni, a jövő eseményeit számukra előre megjövendölni.
Miben más a mi horoszkópunk? A módszerében. Mi nem kávézaccból, a csillagok állásából, nem kártyából vagy tenyérből, de még csak nem is varázsgömbből osztjuk az igét, hanem politikusaink cselekedeteiből, kiszólásaiból, jelleméből. Úgy gondoljuk, vagyunk annyira tehetségesek, mint az asztro - sohw „tanácsadói”.
Fogadjátok szeretettel első, janári horoszkópunkat.
Kos – III. 21-IV.20. – A hónap szülötte Budai Gyula: 1963. április 2.
Beigazolódott, hogy jó döntés volt leállni a junk food fogyasztásával. Az egészséges életmód meghozta gyümölcsét, duzzad az erőtől, kicsattan az egészségtől. Hogy megőrizze kondícióját a hideg, téli napokra, továbbra is figyeljen a napi hús és gyümölcsbevitelre. Munkája eredményekben gazdag volt (még egy visszaélést is leleplezett), azonban főnöke nem értékelte kellőképen, így lecsúszott az év végi prémiumról. Ne búsuljon. Az ünnepek utáni feltöltődést kihasználva nyomja meg a januárt, dolgozzon keményebben és mutasa meg, hogy nélkülözhetetlen a fedélzeten.
Bika – IV. 21. – V. 21. - A hónap szülötte: Novák Előd: 1980. április 25
Szerencsecsillaga most sem hagyja cserben, de tanulja meg nélküle élni az életet, nem húzhatja ki mindig a bajból. Találkozik rég nem látott barátaival, elmerenghetnek az élet nagy problémáin. Munkája során feszegetni fogja kollegái tűrőképességét, amiért főnöke rossz szemmel nézhet önre, ezért vegyen vissza kemény, sokszor sértő stílusából. Konfliktusos időszak elé néz tehát, azonban barátai támogatására mindig számíthat, most sincs ez másként. Segítségükkel túl fog juti a problémákon. Fogadja meg tanácsunkat, s ha teheti hosszabbítsa meg karácsonyi pihenését, vegyen ki szabadságot, relaxáljon picit. Itt az ideje, hogy átgondolja az ön előtt álló időszakot, mivel a meggondolatlanság felesleges indulatokat válthat ki, aminek hosszú távon káros hatásai lehetnek karrierjére nézve.
Ikrek – V.22. – VI. 21. – A hónap szülöttei Orbán Viktor / Gyurcsány Ferenc
Orbán Viktor: 1963. május 31.
Családját a közelmúltban nagy öröm érte, a munkahelyén viszont igen zűrösek mostanában a viszonyok, sok támadás éri, így jobban teszi, ha - a bikákhoz hasonlóan - ön is utazgat, kikapcsolódik, családjával tölti az idejét. Az ünnepek kiváló lehetőséget biztosítottak a pihenésre, amit eredményesen használt fel, hiszen tudja meglehetősen kevés ideje jut alvásra. Pihenésből sosem elég, viselkedjen úgy, mint egy téli álmát alvó maci, aki erőt gyűjt a tavaszra, hiszen a jegy szülöttei egy nagy megmérettetés elébe néznek. A harc csak most kezdődik.
Gyurcsány Ferenc: 1961. június 4.
Mostanában nem csak a megszokott szerepkörben tetszeleg, igyekszik a munkahelyén formabontó, új ötletekkel előállni. Úgy tűnik, ennek a hozadékai is megvannak, arra azonban érdemes figyelnie, hogy ambícióit kollégái is a helyén kezeljék, mert könnyen félreérthetik egymást, ami konfliktus(ok)hoz vezethet. Az elmúlt ünnepek mindenkinek sokat jelentettek, a jegy szülötteinek azonban kiemelt jelentőséggel bírnak, hiszen a család egy olyan óvó fészket nyújt ezekben a nehéz időkben, ahova mindig szívesen bújik vissza megbékélésért az ember.
Rák - VI. 22 – VII. 22. A hónap szülötte Lendvai Ildikó: 1946. július 20.
Zűrös időszakot tudhat a háta mögött, de Ön mindig megpróbált erős maradni. Hiába akar jót, ez nem elég a céljai eléréséhez. Több energiát kell megmozgatnia, hiszen így könnyebben válhat olyan személlyé, akire a családjában és munkahelyén is egyaránt jobban felnéznek. A RÁK jegyűek számára ez az időszak a nagy lehetőségek időszaka, Ön most képes látni a nagy egészet és a részleteket is. Ha úgy érzi, hogy a környezete már nem a régi, akkor jobb, ha félreteszi ambícióit, mert könnyen bajban találhatja magát.
Oroszlán – VII. 23. – VIII. 23. A hónap szülötte: Vona Gábor 1978. augusztus 20.
Érdemes átgondolnia, hogy mit érez, és mit kommunikál a külvilág felé. A csillagok szerint ez két külön dolog és nincs feltétlenül összhangban egymással. Az, hogy legszívesebben mindig más bőrébe bújna, nem megoldás a problémáira. Sőt, munkahelyén és kapcsolataiban zavar is támadhat emiatt. Az ünnepek elteltével érdemes lenne számot vetnie, nem elfelejtve azt, hogy a legnagyobb magabiztosságot mindig az adja, ha őszinte – elsősorban önmagához. Több lendület és jóval több stabilitás: hogy az öntől megszokott határozottságot közvetítse környezete felé.
Szűz – VIII. 24 – IX. 22. A hónap szülötte: Ángyán József 1952. szeptember 20.
Egy ideje mély, pszichológiai szintű változáson megy keresztül, amely eredményeképp a rejtett feszültségek felszínre törtek. Mindez rövid távon aggasztónak tűnik, de hosszú távon szabadabbá váik, és jobban önmaga lehet, mint azelőtt. 2014 pörgősebb év lesz, ezért érdemes pihenésre felhasználnia minden adódó lehetőséget. Talán még az is lehet, hogy megtapasztalja a könnyed együttműködés szépségét: mindenki remek partner lehet számára, még azok is, akik eddig az utjában álltak.
Mérleg – IX.23. – X.23. A hónap szülötte: Fodor Gábor 1962. szeptember 27.
Lelkesedéssel teli időszakon van túl. Ez a hozzáállás kell, hogy jellemezze a későbbiekben is, hiszen ha el akarja érni céljait, nem is tehet másképp. Bátran jelenjen meg, mondja el véleményét! Többen elfordulhatnak öntől, akadnak még megoldatlan problémák kapcsolat szintjén. Továbbra sem fog egykönnyen boldogulni az üzleti életben, de ne adja fel! Szerepeljen akkor is, ha a közvélemény-kutatások nem pártolják szerencseszámát, az ötöst!
Skorpió - X.24 – XI.22. A hónap szülötte Kuncze Gábor 1950. november 4.
Bár a csillagok állása nem épp a legfényesebben ragyogó utat jelölték ki az oly végtelennek tűnő sivatag homokjában bolyongó skorpiók számára, mi mégis azt mondjuk: van okuk a bizakodásra. Lehet úgy tűnik, hogy az élet csak pofonokat ad, azonban segítségére siet egy régi/új barátja, kihúzva önt a gödörből. Hiszen az igaz barát ott segít, ahol tud. Hogy ez mennyiben megtérülő, erősen kérdéses, de segítő jobbot (vagy balt) sem önmagáért nyújt az ember. Olyan ez, mint a szülői ház szeretete; oda se a hozadékért látogat vissza az ember, hanem mert jól esik.
Nyilas – XI.23 – XII.21: A hónap szülötte Vitézy Dávid: 1985. december 1.
Az év utolsó napjai sem voltak feszültségmentesek munkahelyén, főnöke keményen megdorgálta. Sok teendője lesz, amik áttolódtak az idei esztendőre is. Javasoljuk, hogy keresse meg a közös hangot főnökével. Ha csak saját terveit követi, önmagát fogja gátolni az előrelépésben. Bár az önkormányzat és a BKK együttállása nemcsak önön múlik, a csapatmunka eredményesebb lehet a tavaszi, majd az őszi nagy kihívások során. Hisz’ egységben az erő.
Bak – XII.22 – I.20. A hónap szülötte: Kövér László 1959. december 29.
Ön kitartó, szívós, állhatatos és céltudatos (értsd: kibírhatatlan főnök, a szerk.). Az ünnepi időszak alatt sokat pihent, hiszen a nem megfelelő életmód csökkentheti munkamorálját, amivel nem kíván kedvezni ellenfeleinek. Gyakran hirtelen döntéseket hoz és másokat nem várt anyagi nehézségekbe taszít. Tudja, hogy kollégáira is számíthat munkájában, így a nehéz döntésekben nincs egyedül. A Bak - szülött igen alkalmas bizalmi és vezető állás betöltésére, azonban képes megszerzett pozíciójával visszaélni. Csak óvatosan.
Vízöntő - I.21. – II.19. A hónap szülötte: Mesterházy Attila 1974. január 30.
Van egy rossz hírünk: január nem lesz az ön hónapja. Úgy érzi harapófogóba került. Áhítozik a sikerre - amiben pechjére legfőbb ellenfelei fürdenek - és másokat hibáztat azért, hogy önnek még nem jutott belőle. Egyelőre azonban nem is fog. E problémákkal gazdag időszakban bátran kérje ki tapasztaltabb barátai tanácsát. Korainak tartjuk azt is, hogy ország – világ elé álljon „formabontó” ötleteivel esetleg véglegesnek tűnő elkötelezettségeket kössön. Határozottan kérjük, ne tegye! A kivárás több lehetőséggel kecsegtet. Ennek tudatában az év elejét fordítsa inkább erőforrásai koncentrálására.
Sajnáljuk, de kapcsolatait is a Szeszélyesség Istennője uralja. A hónap második felében úgy érzi barátai becsapták, magára hagyták. Bízzon bennünk, csak átmeneti viszályokról van szó. Amíg jobbra nem fordulnak a dolgok ön körül, ápolja lelkét személyes vagy internetes ismerkedéssel. Az így szerzett kapcsolatok a jövőben még hasznosak lehetnek.
Halak ( II.20 – III. 20. ) A hónap szülötte: Bajnai Gordon 1968. március 5.
Az elmúlt éve a munka körül forgott. Többször is nem várt nehézségbe ütközött, ezért sok elvarratlan szálat hagyott maga után. Nemcsak versenytársaival kellett megharcolnia az elismerésért, de kollégái is komoly kihívások elé állították. Lássuk be, nem áll jól a szénája, pürroszi győzelmekre futotta csak erejéből. Ha a jövőben meg kívánja tartani az állását, és harcban kíván maradni az év legjobb dolgozója címéért, akkor januártól komoly feladatok várják. Nem halogathatja tovább: döntse el, ki is ön igazából. Egy mindenre elszánt „oroszlán” vagy egy sótlan „pocok”? Csak önön múlik. Ha kell, kérje szakember segítségét.
Már egy ideje kísérti a múlt és a múltbéli „jó”barátok. Ölelje keblére, vagy taszítsa el őket, de legyen határozott, a pávatánc már nem menő. Ha jót akar, elfelejti a külföldi „haverok” telefonszámát is, mert bajt hozhatnak a fejére.
Címkék: gyurcsány ferenc fodor gábor orbán viktor lendvai ildikó bajnai gordon horoszkóp vona gábor kuncze gábor kövér lászló budai gyula novák előd vitézy dávid mesterházy attila ángyán józsef
Szólj hozzá!
Az előző egy hét arról szólt, hogy Gyurcsány milyen mélyről jött vissza, és hogy végül az összefogás során mindenki lényegében az ő kezére játszott (értsd: Bajnai), múlt hétfői bejelentése lényegében az Együtt bukása és Gyurcsány személyes győzelme. Ennek hátterében pedig nyilván az az összefüggés is látható, hogy a DK beérte, sőt a biztos választók között meg is előzte az Együtt–PM-et.
Szó esett ma arról, hogy kik lesznek a közös lista első 5 helyén (2 Együtt, 1 DK) , és arról is, hogy az Együtt több egyéni helyet adott a DK-nak, mint az MSZP. Na de a számok: MSZP: 71, Együtt: 22, DK: 13. Ha jól értem, akkor a DK elég olcsón adta a bőrét, még akkor is ha vélhetően több "potenciálisan nyerhető" körzetet kaptak Gyurcsányék. Ez már csak azért is érdekes, mert a DK, bár látszólag elegánsan beleállt abba, hogy gyors megegyezés szülessen, de az érthetetlen, hogy egy néhány nap alatt atomjaira hullott pártszövetséggel szemben (Együtt) miért volt ennyire előzékeny. Gyurcsány előző másfél évtizedes politikai szerepére sok minden jellemző volt, de az biztosan nem, hogy azt, amit a politikai ráció alapján ki lehet zsarolni, ne zsarolná ki.
Arról nem is beszélve, hogy a közös listán a DK reálisan csak négy mandátumot szerez. Felmerül a kérdés, hogy minek köszönhető az Együtt felülreprezentált szerepe az összefogásban, és hogy azt Gyurcsány – látszólag – minek a hatására engedte érvényesülni.
(forrás: mandiner.hu)
Szerepet játszhatott az, hogy Gyurcsány akár úgy is érezhette, a politikai megsemmisüléstől menti meg őt a szövetség. Bár a választási győzelemben jó eséllyel nem hisz, azzal tisztában lehet, hogy a bizonytalan szavazók között kevesebb tartalékot felvonultató DK egy kormányváltó hangulatú voksolás során könnyen az öt százalékos küszöb alatt találhatta volna magát. Gyurcsány tudatosan 2018-ra játszik, így belement a DK számára hátrányosnak tűnő, saját maga számára azonban politikai túlélést biztosító konstrukcióba.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy a DK valóban egyenlő Gyurcsány Ferenccel. Így aztán a politikai logika alapján sem érdemes ezt a kérdést feszegetnie mérsékelten érdekes párttársai érdekében; ők nem hoznak szavazatot. Ők azért vannak, hogy Gyurcsány újra a Parlamentben ülhessen.
Lehet azt is mondani, hogy Gyurcsány nagyvonalú volt, amikor jóval több egyéni helyet engedett az Együtt–PM-nek, mint azt a népszerűségi adatok indokolták volna. Valójában azonban azt kell belátni, hogy bármekkora szónok a Feri, bármekkora nullából hozta vissza magát és pártját, a feltételeket már nem ő diktálja. (There's a new sheriff in town.) Láttuk, mire képes a sokszor lesajnált Mesterházy. Lenyomta Gyurcsány után Bajnait is, és ezek után nem is fogja kiengedni a keze közül az irányítást. Egyszerű, a feltételeket ő diktálja, és ha úgy látja jónak, közelebbi (?) szövetségesének biztosít több egyéni helyet. És mindeközben nyilván azzal is tisztában van (ha máshonnan nem, hát a sajtóból), hogy Gyurcsány bizony az ő szerepére tör hosszútávon; minél előbb megálljt kell neki parancsolnia.
És valóban, itt elsősorban 2018 számít, és nem 2014. Nem is az a kérdés, hogy Gyurcsány lehet-e Orbán kihívója bármikor is, hanem az, hogy Gyurcsány akar-e még kihívója lenni a Fidesz vezetőjének. Arról ugyanis könnyen meggyőzhette magát, hogy ő az alkalmas miniszterelnök-jelölt; sem Mesterházy, sem Bajnai nem lehet már Orbán valódi kihívója, ő pedig szónoki képességeiből és az utóbbi hónapokból merített önbizalmával talán már képzeletben le is osztotta a miniszteri helyeket a saját kormányában. Ha valóban '18-ra játszik, és ő szeretné vezetni az ellenzéki összefogást, az MSZP-t is el kell foglalnia, méghozzá belülről. Sok évig nem fog még előállni az a helyzet, hogy az MSZP nélkül kormányt lehessen váltani. Az áprilisi választások másnapján, amikor Mesterházy magyarázza a vereségét, Gyurcsány már dörzsölni kezdi a tenyerét: a valódi baloldali előválasztás csak eztán kezdődik.