„Mert hiába hangsúlyozzuk a legigazibb belső meggyőződéssel, hogy ez a szolidaritás csak pillanatnyi, csak egy aktuális érdekközösség, hogy nem több, mint egy konkrét cél elérése kedvéért való ideiglenes szövetség, elkerülhetetlen az a veszedelem, hogy a szolidaritás érzése belekerül az öntudatba és a szüksége, a világtörténeti öntudatot, az emberiség önmagára eszmélését mégis elhomályosítja.”
– írta Lukács György a Taktika és etikában, igaz, hogy teljesen más célok által vizsgált politikai kontextusban, de a politikai dilemma tekintetében aktualitása mégis van ennek a gyakran felmerülő kérdésnek: kompromisszum/szövetség/kivárás/ideiglenes szolidaritás vagy az időszerűségét érző önállóság/küzdelem/verseny/„forradalom” vállalása.

(forrás: mandiner.hu)

Jellemzően a kispártok dilemmáját jelenti ez, mikor kis támogatottságukkal mégis a mérlegnyelveként zsarolhatják a nagy pártokat. Választaniuk kell viszont „korszakváltó” ambícióik és egy mindenki számára előnyökkel kecsegtető „érdekközösség” között. A várható haszon azonban nem mindenki számára azonos súlyú, a lehetőséggel való élés pedig nem magától értetődő.  A kérdés rövid- és hosszútávú megfontolások tükrében tevődik fel. A pártok és pártvezérek politikai céljaikat többnyire ambícióik által érik el, de van, mikor rövidtávon hátra kell lépni személyileg, szervezetileg, kivárva a politikai becsvágyra megfelelő időt.

A Fidesztől balra levő ellenzék minden tagját megérintette az összefogás gondolata. Schiffer András korábbi példájával élve, mindegyikük „szekerének” útjában áll az akadály, amit az új választási rendszer jelent, ennek elgörgetéséért technikailag mindannyiuk számára szükséges lenne egy „perverz koalíció”, és azután mindenki mehetne tovább a maga útján. Ellenzékből a kormányváltás mindenkinek cél, de annak mikéntje nem lehet akármilyen az egyéni ambíciók szempontjából, így az több kérdést is felvet.

• Az ellenzéki összefogás hosszútávon nem fojthatja meg az egyéni ambíciókat, vagy teheti függővé a párt önállóságát. A szövetség a rövidtávú túlélés egyszeri biztosítékának tűnhet, hosszútávon a nélkülözhetetlen lélegeztető gép szerepét veheti át.

• A politikai zsákmányszerzés logikája felülírhatja a pártambíciókat, a túlélés folytonos céllá válhat.

• Megfontolandó győzelem esetén: kinek mekkora mozgástere lenne saját önálló image-ét megmenteni, meg lehet-e előzni, hogy az összefogásból összemosás legyen? A választás után jön-e egy második verseny az „ideiglenes” szövetségesekkel szemben?

• Ambíció tekintetében: pártpolitikai előnyt lehet-e kovácsolni később a választási szövetségesekkel szemben? Megteremthető-e a választás után reális esély ambícióink érvényesítésére? Lesz-e aki túlnyeri magát, első lesz az egyenlők között?

• Kell egy terv vereség esetére: nagyobb kockázatot jelent-e a vesztes csapat tagjának lenni, mint az összefogásból kimaradó bűnbakká válni? Automatikusan elkezdődik a bűnbakképzés, kié a felelősség. Vereség után az összefogáson belüli másodvonal hangja és pozíciója valószínűleg megerősödik, a belső ellenzék a vezetést, a vezetés az összefogásban részt nem vevő tagokat okolja.

• Megfontolandó a kimaradás, az „érdekszövetségtől” való elhatárolódás. Az összemosás nem jelent veszélyt, viszont az 5% alatti eredmény ugyanúgy útjában áll a céloknak, mint a győzelem utáni, vagy rosszabb esetben vereség utáni összemosódás. A függetlenség érték lehet, de a túlélés kerül veszélybe.

 A kompromisszum és különállás

Az LMP a kezdetek óta a kétpólusú politika egy alternatíváját kínálja. Az együttműködéssel romlott volna a párt meglévő hitelessége a többi párthoz fűződő viszonyában.

 Schiffer András, LMP

• „… 2014-ben elképzelhető egy olyan technikai koalíció, aminek a célkitűzései pusztán csak az akadályok elhárítására vonatkoznak, másrészt pontosan azért, mert ez egy ilyen perverz technikai koalíció, mindhárom párt tudja optimalizálni saját szavazótáborát […] nyílván ennek meg vannak a politikai buktatói…” (2011.07.13.)
• „… mi kezdeményezési versenyben nem kívánunk részt venni…” (2013.03.20.)
• „Az mindenképpen jó nekünk, és jó Magyarországnak, hogy van továbbra is egy olyan politikai erő, amelyik úgy kínál politikai alternatívát a jelenlegi kormánnyal szemben, hogy nem kívánja vissza a 2010-et megelőző időszakot…” (2013.05.05.)
•  „Az LMP arra szerveződött […] hogy ezt a kétoszlatú rendszert meg kell haladni […]” (2013.október 11.)

A választási bukást kockáztatva vállalta a halovány, de harmadik pólus szerepét. Ebben az önállóságban nagy a rizikó, viszont annál nagyobb lehet a haszon, hiszen a pártról alkotott kép megerősödhet bejutás esetén, mert tolmácsolható úgy, hogy önállóan is lehet más a politika. Az önállóságnak azonban úgy tűnik, nincs meg az a biztató alapja, ami a párt belső politikájában meg kellene lenni. A Párbeszéd Magyarországért kiválása és átállása tisztulást eredményezett, viszont további politikusok, mint Ertsey Katalin vagy Vágó Gábor távozása a magabiztosság illúzióját is rontja. Kérdés, hogy mennyire gondolják majd a szavazók, hogy szavazataik elveszett voksoknak számítanak, mikor a választási évben távozó politikusok is értelmetlennek látják a képviselőként folytatott munkát.  Ezzel szemben az Együtthöz való csatlakozás biztosította volna a politikai zsákmányszerzést, LMP-s helyeket jelentett volna a 2014-ben alakuló parlamentben. Minden, amit kockáztatott volna, azt a Párbeszéd Magyarország vállalta, vagy épp le is mondott róla a választási esélyekért cserébe.

Az LMP és az Együtt előzményei, politikai útvonala, taktikája és feltehetőleg jövőbeli kilátásai is eltérnek egymástól. A Lehet Más a Politika szervezetét megosztotta a taktika kérdése. A kiszakadó Párbeszéd Magyarországért azt rövidtávú célt helyezte előtérbe, amelyben való részvételről az LMP lemondott. A PM a „mindenáron kormányváltást” és egy akkor még új, ellenzéki bázist gyűjtő erőtér mellett tette le voksát – mely utólag a várton alul teljesítette saját célját. A kompromisszumkötés, a szövetséges „párbeszéd” olyan döntés volt, mellyel lemondott a hosszútávú önálló ambíciókról. A kiválás már a fentebb sorolt, rövidtávon jelentkező előnyök miatt lehetett vonzó Jávoréknak, de vállalták azt is, hogy sorsukat összekötve a „baloldali nagypolitikával” sokkal nehezebb küzdelmet folytatnak majd. A kompromisszum nemcsak rövidtávon és szervezetileg, de a célokat tekintve is megalkuvást jelentett, hiszen a Párbeszéd politikai súlya akár egy koalíciós kormányban sem garantált.

Az Együtt létrehozásának célja már eredetileg is az ellenzéki szavazók számának növelése volt, azaz a kormányváltás esélyeinek növelése. Ez kezdetben nem jelentett vezető szerepre törekvést. Ez az előnyben levő MSZP ambícióival és terveivel mindig is szinkronban volt.

Bajnai Gordon, Együtt

•  „…nem kampánybeszédnek és nem miniszterelnöki beszédnek szántam, sőt, kifejezetten ellenkezem ezzel a minősítéssel – szerintem árt a közös célnak, a közös ügynek az, aki személyi ambíciókról vagy pozíciókról beszél. Pontosan arra lenne szükség, hogy […] összefogjunk azért, hogy létrejöhessen egy olyan nagy, erős politikai közepet jelentő ellenzéki tömb […]most felvállalt tevékenységem sikerének azt tartanám,hogyha részvételemmel, a támogatásommal létre tudna jönni ez az összefogás. […] azt, hogy ebben ki milyen szerepet fog játszani, azt majd azoknak kell eldönteni, akik ebben az összefogásban részt vesznek fél év múlva, vagy háromnegyed év múlva.” (2012. október 23.)
•  „Ha Orbán Viktor engem tekint kihívójának, ha tart tőlem, megértem. Adok rá okot, megígérem.” (2013. február 9.)
•  „… aki azt akarja, hogy 2014 után ne térhessen többé vissza az, ami rossz volt 2010 előtt, az szavazzon ránk” (2013. március 8.)
•  „Nem jelöltje, hanem miniszterelnöke leszek a kormányváltó szövetségnek.” (2013.10.11.)
•  „Mindent kész vagyok megtenni, ami segíti a 2014-es győzelmet. Gyurcsány jelenlegi taktikája alapján viszont kérdés, hogy a 2014-es győzelmet tartja-e szem előtt, vagy csupán azt, hogy mindenáron, akár az ellenzék veresége árán is bejusson a parlamentbe.” (2013.10.11.)
•  „Több minden történt velünk néhány nap alatt, mint máskor egy esztendő alatt […] Készek voltunk vissza venni saját ambícióinkból, hogy ne kelljen lemondani a közös céljainkról. A céljainkból ugyanis nem engedtünk.” (2014.01.10.)

A kormányváltásban megkerülhetetlenek - támogatottságuknál fogva – a szocialisták. Az Együtt céljaiban pedig a kormányváltás mindig az első helyen állt. Ebben az értelemben reális rivális ambíciói nem lehettek Bajnai Gordonnak, az MSZP-vel sokkal nyíltabban és egyértelműbben kellett volna konfrontálódnia.  A kétpárti ellenzéki együttműködés létrejötte pedig teljesen a szocialisták szándékai szerint való volt. Az Együtt és Bajnai politikai ambíciói pedig csak ezen az együttműködésen belül fogalmazódtak meg. Elsősorban a kormánnyal szemben, ez jelentette a megállapodás szükségességét. Másodsorban az együttműködésen belül az MSZP-vel rivalizálva. Ez utóbbi azonban nem jelentett igazi, MSZP-vel szembehelyezkedő rivális pozíciót. Megszólította azokat, akik kormányváltást akarnak, és azon belül azokat, akik szerint rossz volt 2010 előtt. Célja bevallottan is az volt, hogy az ellenzéki kört a szocialisták bázisán túl bővítsék. Gyakorlatilag a baloldal szavazószámbeli versenyképességének növelése volt az Együtt tevékenységének feladata, ez a feltétel tulajdonképpen számszerűleg teljesült.

A taktika a közvélemény-kutatási eredmények figyelésére, a pozitív össznépszerűségi változások produkálására terjedt ki, a látványos személypolitika lényege a tábornövelés volt. Az „egy a tábor, kettő zászló” taktika célja nem volt más, mint a baloldali szövetség számszerű esélyének megteremtése. Ebben az értelemben a megújulást valójában a baloldali pólus újjáépítésének új módját jelenti. A szövetségi taktika kérdései ebben az értelemben inkább az LMP számára voltak érvényesek, hiszen a zöldpárt politikáját nem írta felül a kormányváltás szükségszerűsége, saját célkitűzéseit nem áldozta fel rövidtávú előnyökért cserébe. Az Együtt-PM kiegyezése a szocialistákkal így valójában nem bukás, kezdeti kiindulópontjának megfelelően a kormányváltásban megkerülhetetlen ellenzéki tömb részese, biztos résztvevője egy 20%-ot várhatóan meglépő listának. A 2013-as szavazószerző körutak ugyan a vártnál kevesebb eredménnyel zárultak, a végcélt tekintve ez nem az együttműködésen belüli jelölt-vitában döntött, sokkal inkább a szövetséges tábor potenciális nagyságáról.

További kérdés a táborok összeegyeztethetősége, hiszen a külön-külön gyűjtött szavazatok egy közös listán nem egyértelműen összeadhatók, illetve a „nagy szövetség terv” modelljében fordulópont Gyurcsány Ferenc bevétele a leendő koalícióba, ami a DK számára biztosíthat helyet/helyeket a parlamentben. A Demokratikus Koalíció elnökének ambícióit tekintve kérdéses a választás utáni folytatás, illetve hogy milyen verseny alakul ki a kibővített szövetségen belül. Vereség esetén várható a belső ellenzék megerősödése, és győzelem esetén is láttunk már ciklusközi kormányfőcserét belső erőviszonyok átrendeződésének köszönhetően és belső támogatottság híján.

Betette új reményekkel teli lábát az újév, azonban halvány lepelbe burkolózva rejti el szemünk elöl a lényeget. Nem maradt más hátra, mint búcsút inteni a 2013-as esztendőnek. Miként is tehetnénk ez méltóbb módon, mint egy saját best of’ listával. Lesz szó mindenféle politikáról, amit csak a politika ínyencei kedvelhetnek, politikai karrierről, politikai karriertörésről, sikeres politikáról, balga politikáról, vesztesek politikájáról, humoros politikáról, laza politikáról, meghitt politikáról, elszólásos politikáról, kemény politikáról, kormánypolitikáról.

Az év kormánypolitikusa

2013 kormánypolitikusa címéért éles küzdelem zajlott. Az év különösen két szereplőről szólt, ketten nyújtottak kiemelkedő politikai teljesítményt. Mi (itt és most) összeeresztettük őket. Lássuk, ki hagyta el győztesen az arénát.

Lázár János VS Kocsis Máté.

Lázár János pályája hihetetlen gyorsasággal tör felfelé és ez a trend 2013-ban is folytatódott. Emlékezzünk a svájci betétek anonimitása elleni harcára, személyi előmenetelére, az egyházhoz fűződő viszonyára, a korrupcióellens fellépésére, esetleg Csányi Sándorral vívott harcára.

Ki lehetne méltó ellenfele Lázárnak?

Szerintünk Kocsis Máté. Ő is karrierje csúcsán van: országgyűlési képviselő, polgármester,  kommunikációs igazgató, valamint neki is megvoltak a kiemelten fontos, média napirendjét meghatározó témái: ő is felvette a kesztyűt Csányi Sándor ellenében, rendet tett a józsefvárosi piacon és a tűcsere programban, de nem volt rest felszólalni az állami cégvezetők pofátlan juttatásai ellen sem. De! Kocsis Máté teljesítményét nem csupán a megszólalásai alapján szabad megítélni. A Fidesz kommunikációs igazgatójaként meghatározó szerepet tölt be a kormánypárt hihetetlenül hatékony kommunikációjában. Természetesen e mögött nagyon sokan állnak, azonban ő a kommunikációs igazgató, ő hangolja, fogja össze a kommunikációs stratégiákat. Operatíve nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a Fidesz kiemelkedően megtervezett és működtetett kommunikációs gépezettel bír.

Az év kormánypolitikusa: Kocsis Máté

(forrás: ittlakunk.hu)

Az év államtitkára

Jelöltek: Hoffmann Rózsa, Fónagy János, Cséfalvay Zoltán, Szijjártó Péter, Budai Gyula

Hasonlóan az év kormánypolitikusi kategóriájához, itt is szoros volt a verseny. Annyira, hogy nem is tudtunk dönteni, ezért megosztott elsőhelyet hirdettünk.

Egyik nyertesünk Hoffmann Rózsa, aki egész évben hátán vitte az oktatáspolitikát. A magyar Austin Powers (sicc!) teljes mellszélességgel állt ki a menthetetlennek tűnő ügyek mellett is, a személyes támadások pedig leperegtek róla mint almáról a víz. Munkabírása, tűrőképessége, megosztó személye predesztinálta az első helyre. Úgy látjuk, kevés politikus tudott volna ekkora nyomásnak ellenállni, mint azt Hoffman Rózsa tette.

A megosztott első hely másik díjazottja inkább a háttérben tevékenykedik, de nem kisebb jelentőségű személy Hoffmannál, ő Szijjártó Péter. 2012. júniusi kinevezése óta 34 úton, 28 országba utazott a Miniszterelnökség külügyi és külgazdasági államtitkáraként. Mi nem állunk be a kritizálók sorába. 34 út, másfél év alatt nem kis teljesítmény. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy Szijjártó nem pihenni, vagy nyaralni jár külföldre. Az utazásokat komoly szakmai egyeztetések, háttérmunkák, felkészülések előzik meg. Bármennyire is könnyűnek tűnik ez a fajta életvitel, mi nem cserélnénk Szijjártó Péterrel.

Az év államtitkára: Hoffmann Rózsa, Szijjártó Péter

(forrás: gymsmo.hu)

Az év leghatásosabb/leglátványosabb akciója

Jelöltjeink: Gyurcsány Ferenc felcsúti videója, lánchídi molinó, „Az asszony verve jó?”, a Jobbik pulpitus - foglalása, bajai videó, szobordöntés, +1 „Összefogást” - DK akció

Szerencsénkre az elmúlt év is bővelkedett politikai performanszokban. A legkiemelkedőbbnek ezek közül a Jobbik által szervezett, parlamenti pulpitus elfoglalását találtuk. Ugyan nem sikerült a földtörvény elfogadását megakadályozniuk, ettől függetlenül egy jól szervezett, látványos, figyelemfelkeltő akciót tettek le, nem egy szimpla „bemegyünkazülésterembefelmutatjukamolinótmajdkimegyünk’ történet. Elképzelhető, hogy Orbán Viktort, Kövér Lászlót és Wittner Máriát sikerült is meggyőzniük? Ők ugyanis nem szavaztak a földtörvényről. Hmm.

(forrás: indavideo.hu)

Az év legsikeresebb ellenzéki politikusa

Jelöltek: Mesterházy Attila, Bajnai Gordon, Gyurcsány Ferenc, Schiffer András, Vona Gábor, az összefogás ismeretlen miniszterelnök-jelöltje.

Mesterházy Attila előbb pártjában biztosította be pozícióját többek között a hozzá hű képviselők listához juttatásával, majd pedig - ideiglenesen – az összefogás vezetőjeként tetszelgett. Ennek ellenére többször is bizonyította, nem elég rátermett politikus, éles helyzetekben könnyen és gyakran hibára kényszeríthető.

(Október 23-a: „Összefogást!” -„Hagyjatok már engem lógva..”)

Pártja, az MSZP támogatottsága egész évben egyhelyben toporgott, karaktere kiforratlan (egyszerre Petőfi, a mamák kedvence és tökös vezér nem lehet az ember).

Bajnai Gordon a visszatérését követően folyamatosan veszített népszerűségéből.

Gyurcsány Ferenc, ugyan sikeresnek mondható évet tudhat maga mögött, - de látni kell - egyelőre nem az elitligában versenyez, a feljutásért küzd.

Schiffer András megpróbálta összeszedni széteső pártját, 2014-ben dől majd el, hogy sikeres volt e.

A Vona Gábor vezette Jobbik egy éves stagnálást megunva, az év második felére stratégiát váltot és szolidabb vizekre evezett.

Mindezek fényében, nyugodt szívvel csak egy jelöltnek adnánk a 2013-as év ellenzéki politikusa címet. Ő pedig nem más, mint az ismeretlen ellenzéki vezető. Miért ő? Mert nem járatódott le, nem volt részese az elmúlt 8 évnek, egész évben egyenletes teljesítményt nyújtott és nem utolsó sorban erős, szimbolikus szerepe van, mely a megújulást igazolhatja. Sok sikert kívánunk neki a jövében is.

Az év ellenzéki politikusa: az ismeretlen, ellenzéki összefogás miniszterelnök-jelöltje

(forrás: wikipedia.org)

Az év mémje

Jelöltek: vak komondor, belügyi sms, Matolcsy György személye, Orbán Viktor megtekintése, Orbán-lányok tánca.

A Policity szerint az év mémje: a belügyi sms.

Úgy érezzük megvan benne minden, ami a sikerhez szükséges. Összegyúrva ott bújik egy kis Matolcsy, egy kis szürrealizmus, szarkazmus, a magyar valóság és a humor. Természetesen nem feledkezünk meg a történtek komolyságáról, az eset súlyosságáról sem, azonban úgy véljük, a történteken legkönnyebben a nevetés segíthet át. A belügyi sms megmozgatta a közvéleményt, a humoristákat, a politikusokat, mémek tucatjai születtek nagyon rövid időn belül.

Az év mémje: a belügyi sms

(forrás: index.hu)

Az év legnagyobb visszatérője

Jelöltjeink: Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon, Fodor Gábor, Schmuck Andor, Kuncze Gábor.

(Tudjuk, hogy Bajnai 2012. október 23-án jelentkezett be, azonban csak 2013-ban aktivizálódott.

És képben vagyunk, hogy  Gyurcsány  Ferenc parlamenti képviselő volt ’13 előtt is, pártja a Demokratikus Koalíció pedig 2011 végén alakult, de a karanténból, ebben az évben tört ki.)  

2013 tehát a „nagy visszatérések” éve is volt.  Látszólag éles verseny alakult ki a felek között, de visszatekintve, egyértelmű a helyzet. Az évet Gyurcsány Ferenc letarolta és uralta. A legfontosabb pillanatokban tudta tematizáli a médiát, sikeresen halászta el a show-t megannyi alkalommal ellenfelei elől. Bajnai zuhanópályára állt, Fodor Gábor, Schmuck Andor  és Kuncze Gábor hol voltak, hol nem voltak. Udvariasan fogalmazva a láthatatlanság és a félholt státusza között lebegtek. Ezzel szemben Gyurcsány az ismeretlenségből bejutási küszöb (5%) környékére lavírozta pártját. Well done.

Az év legnagyobb visszatérője: Gyurcsány Ferenc

(forrás: hir24.hu)

Az év politikai terméke

Jelöltek: rezsicsökkentés, rezsicsökkentés, rezsicsökkentés és a rezsicsökkentés.

Nem fogunk meglepni senkit, az év terméke a rezsicsökkentés.

Annak ellenére, hogy a jelöltek névsora egy győztes irányába mutatott, nem volt egyszerű a feladatunk. A tavalyi év ugyanis bővelkedik a jobbnál jobb politika termékekből, szoros volt a verseny. Megjelent ugye a trafikmutyi, a jobban teljesítés és a fölek újraosztása is. Mind - mind nagyban meghatározták a politikai - és média napirendjét 2013-ban. Látható, hogy egy igen erős mezőnyben volt képes a rezsicsökkentés győzelmet aratni. Nem hisszük, hogy mélyebb magyarázatra szorulna a miértje. Szimplán: átütő siker. A kormány megtalálta a megfoghatatlant, az aduászt, a mindent ütő csodafegyverét, amit nagyszerűen adott el (gy.k.: a csapból is ez folyik). Ezzel párhuzamosan az ellenzék képtelen volt fogást találni a rezscsökkentésen, csak bambán állt a partvonalon kívül és játsszotta az értetlent.

2014-re fordulva az látszik, hogy a rezsicsökkentés akkora fegyvertény, ami továbbra is meg fogja határozni a kormányzati kommunikációt és kampányt.

Az év politikai terméke: rezsicsökkentés

(forrás: metropol.hu)

Az év vesztese

A jelölt: Balogh József

Rövidre zárjuk, nem szeretnénk mi is belerúgni egyet Balogh képviselő úrba. A kategóriát fölényesen megnyerte, a verd meg az asszonyt és fogd rá a nyuszira kutyára attitűdjének köszönhetően. Rosszult tálalt meséje következményeként a Fidesz frakciójából is távozni kényszerült, politikai karrierjétől elköszönhet.

Az év vesztese: Balogh József

(forrás: 444.hu)

Az év „legkeményebb” politikusa

Jelöltek: a komplett politikusi elit

Politikusaink nemcsak műveltek, de nagy teherbírásúak is. Bizony, a fizikai munkától sem riadnak vissza - mondjuk ezt mindféle gúny és hátsó szándék nélkül (De tényleg. a szerk). Ha az ország sorsa úgy kívánja, politikusainkra számíthat: Orbán Viktor, Bajnai Gordon, Gyurcsány Ferenc, Vona Gábor, Hende Csaba, Rogán Antal, mindannyian ott voltak és keményen dolgoztak a gátakon. És ez csak egy esemény volt, az év megannyi elintézni - és tennivalói közül, amit helyhiány miatt nem áll módunkban közölni. Köszönjünk!

Nyertes: 386 képviselő

(forrás: hir24.hu)

Az év leglazább politikusa

Jelöltjeink: Szanyi Tibor VS Deutsch Tamás

Bármennyire furcsa egy mondatban használni a laza politikus jelzős szerkezetet, és az MSZP bármely jeles képviselőjét, mi mégis Szanyi Tibort választottuk ’az év leglazább politikusának’. Ő ugyanis az idén, balról előzve teret hódított, a web 2.0-át eddig szinte egyedül uraló Deutsch Tamással szemben, aki bár idén sem lankadt, de saját magát hozta kellemetlen helyzetbe azzal, hogy helybe ment a pofonért Kálmán Olgához.

Deutsch jól kezdte az évet – a teljesség igénye nélkül – volt itt év elei diáktüntetés, amiről lehetett írni; köztársasági elnöki kinevezés (már persze nem neki, hanem „Janó”-nak); „lécci, lécci, lécci”; Majka ügy, amiből – ki tudja miért – egy egész folyam lett; Szabó Tímea értékelés; a Kaposvári Egyetem „rektor barmának” dresszkódja kapcsán egy újabb „lécci, lécci, lécci”; és az év vége felé Szily Laci + cink.hu „bírálat”. Ezzel a felsorolással persze meg sem próbáltuk összegyűjteni a megannyi dajcstomi tweet-et, illetve Facebook bejegyzést, amit neki köszönhetünk (köszönjük Tomi! a szerk.). Ez a teljesítmény predesztinálhatta volna az első helyre, de sajnos, vagy sem, meglátogatta Kálmán Olgát. RIP.

És akkor lássuk a győztest! Eleve az, hogy 30 évvel fiatalabb felesége van valakinek: az kúl’. Azonban az, hogy valaki egyazon évben mutat be középsőujjával képviselőtársának, „kurvázik a köztévében”, ír ki pályázatot saját magáról a Facebook-ra egy korsó sörért; kommunistázással nyeri meg a „nyolcegy” véleménycsatát és írja ki, ugyancsak a Facebook-ra, csak úgy random, egy külön bejegyzésben, hogy „Szoba”. Na kérem szépen az már valami.
És ezzel még nincs is vége. Egy Facebook kommentből megtudhattuk – nem sokkal a Jézuskának, és az MSZP-nek szánt jókívánság alatt – hogy „Ferenc Pápa tök balos”, és „a Jézuska is az volt”.

Ezzel a teljesítményével Szanyi Tibor az élre kormányozta hajóját. Gratulálunk 2013 leglazább politikusának!

Az év leglazább politikus: Szanyi Tibor!

(forrás: origo.hu)

2013 meghitt pillanata

Jelöltek: Orbán Ráhel esküvője, Orbán Viktor és Pintér Sándor terepszemléje, a békemenet, Kövér László karácsonya.

Az év meghitt pillanatát Orbán Viktor és hűséges társa, Pinté Sándor szolgáltatta. Az M1-es autópályán március 16-án, miniszterelnökünk és a belügyminiszter olyat tett, amit előttük még senki, a magyar politikai életben.

Mi történt? Idejüket és testi épségüket nem kímélve, terepszemlét tartottak a kialakult katasztrófahelyzetben (ismétlés: március 14-én rövid idő alatt rengeteg hó esett, ami elzárta a fél országot, illetve az M1-es autópályán rekedtek több ezren). A kormányfő Facebook oldalára kikerült videó a márciusi rendkívüli havazás és szélvihar után készült. Orbán Viktor természetesen maga vezette az autót, Pintér Sándor pedig hol telefonon, hol személyesen irányította a munkálatokat. Ebben nem lenne még semmi pláne. De, és itt jön a lényeg. Igaz a mondás: az élet írja a legszebb forgatókönyvet. A 2 főből álló kis csapat, az úton kaminjukhoz igyekvő párt megsajnálta (emberséget mutatott e rideg világban) felvette, elbeszélgetett velük majd elvitte úti céljukhoz.

Az év pillanata: stopposok megsegítése

Az év elszalasztott esélye

Az év folyamán több alkalom adódott az ellenzék számára, hogy leüsse a Fidesz által feldobott labdákat, de hogy-hogy nem, ez többszöri próbálkozás után sem sikerült. Pedig a trafikbotrány, a földosztás, a közgép, a nőverő Balogh József, vagy a NAV - botrány kiváló alkalmak voltak, hogy erodálják a Fidesz táborát.

Az év politikai botránya lehetett volna a NAV-os Horváth András, adóellenőrzési szakkoordinátor ügye. gondoljunk csak bele: 1000 milliárdos adócsalás, ami az éves költségvetés 1/16-a, jelentős összeg.

Ismételjük át, mi történt:

A Mikulás 2013-ban egy kipakoló adóellenőrt hozott, aki a kiemelt adózók, nagyvállalatok, multik 1000 milliárdos adócsalásairól/adóelkerüléseiről beszélt. Közszereplők, pártok érintettsége, csalás, feljelentések, meghallgatások, tüntetések, házkutatás, lefoglalás – minden körülmény adott volt tehát egy igazi skandalumhoz, amelyből valahogy mégsem lett mindent és mindenkit elsöprő botrány. Hogy miért nem? Elég, ha az aláírásos hisztire és a megoldására gondolunk, az mindent megmagyaráz.

Ez az eset is bizonyítja, Magyarországon még a közérdek érvényesülése érdekében sem, vagy csak korlátozottan képesek együttműködésre a pártok, és nem érdekeltek a közös munkában, az összefogásban, a paradigmaváltásban. Úgy pedig nehéz lesz.

(forrás: 444.hu)

Az év elszólása:

Csak az nem hibázik aki nem dolgozik – tartja a mondás, amivel egyet is értünk. Ettől függetlenül az ATV Start c. műsorában Gyurcsány Ferenc direkt vagy véletlen elszólása magáért beszél, egyedi és zseniális: ” Terépcsecső”

Végezetül. A listánkra ugyan nem fértek fel, de nem mehetünk el szó nélkül:

• „Rogán” Antal démonharcos,

• és a rezsidémonokat kicselező játékok mellett.

• Jean-Claude Van Damme pedig olyat tett, mint még senki előtte, ha úgy érzed képes vagy rá, itt a helyed.

Boldog új évet kívánunk minden kedves olvasónknak!

Policity team

Fidesz kétharmad. Megírom. Forradalom a szavazófülkékben. Megírom. (Mégsem.) Megújulás éve. Megírom. Elrugaszkodás éve. Megírom. Emelkedés éve. Megírom. Gyarapodás éve. Megírom. Megint elrugaszkodás éve, megírom. Megint. Megírom.

Nemzetileg együtt kell működni. Megíratom. Kifüggesztetem. 

Unortodox. Megírom. Package, you know.

Magyarország jobban teljesít. Megírom. Pénzért. Sok pénzért.

Kerényi is jól teljesít. Elmondja. Megírom.

Lesz pedagógus-béremelés. Megírom. Mégse lesz. Nem írom meg. Mégis lesz. Megint megírom. Semmire sem jó. Nem írom meg.

Közgépé a közpénz. Nem írom meg.

Kell egy új Alkotmány. Megírom (iPaden), megszavazom.

Kiadom a baltás gyilkost. Nem írom meg.

Schmitt Pál plagizál. Megvédem. Cikket törlök. Schmitt Pál nem mond le. Megírom. Schmitt Pál lemond. Meg kell írnom. 

Semjén is plagizál. Dehogy írom meg. Majd elfelejtik. 

Új köznevelési törvény kell. Megíratom Hoffmannal.

Új felsőoktatási koncepció kell. Megíratom Baloggal. Hülyeséget ír. Nem baj.

Balogh József agyonveri a feleségét. Elfelejtem megírni. 

Baján videózok. Nem írom meg. Baján csalok. Nem írom meg. Baján nyerek. Megírom.

Beszólunk a parlamenti nőknek. Inkább nem írom meg.

Magyar Családok. Megírom.

Házasodik a gazda Ráhel. Megírom. Közpénzből kátyúmentesítenek az esküvőn. Nem írom meg.

Tavares-jelentés. Megírják. Megírom, hogy nem jól írták meg.

Bukott baloldal. Megírom. Bukott baloldal. Megírom. Bukott baloldal. Megírom. Bukott baloldal. Megírom. Bukott baloldal. Megírom. Bukott baloldal. Megírom. Bukott baloldal. Megírom. Bukott baloldal. Megírom. Bukott baloldal. Megírom. Bukott baloldal. Megírom. Bukott baloldal. Megírom. Bukott baloldal. Megírom. Bukott baloldal. Megírom. Bukott baloldal. Megírom. Bukott baloldal. Megírom. 

Libajnai. Jól hangzik, megírom. 

Fájni fog. Leadom.

Nem jól ítél a bíróság. Rogán megmondja. Megírom.

Trafikpályázat. Megírom. Trafikmutyi. Nem írom meg. Hangfelvétel is van. Akkor sem írom meg.

Békemeneten százezren. Megszorzom. Megírom. 

CBA-s vezető vagyok. Menni kell a Békemenetre. Megírom. 

Földtörvény. Megírom. Földmutyi. Ángyán megírná. Nem írhatja. Nem oda.

Jobbos alkotmányjogászok kritizálják az Alaptörvényt. Nem írom meg. Közmédia nem írja meg. Hazudik. Nem írja meg.

Kommunizmus ellen harcolok. Megírom. Államosítom a magánnyugdíj-pénzeket. Kommunizmus ellen harcolok. ("Szó nincs a tankönyvpiac államosításáról." Leközlöm.) Államosítom a tankönyvpiacot. Kommunizmus ellen harcolok. Államosítom a takarékszövetkezetet. Kommunizmus ellen harcolok. Államosítom a mérnököket. Kommunizmus ellen harcolok. Felköszöntöm Pozsgayt. Kommunizmus ellen harcolok. Volt MSZMP-s az oktatásügyi államtitkárom. Kommunizmus ellen harcolok. Leszavazom az ügynöklisták nyilvánosságra hozatalát. Kommunizmus ellen harcolok. Ezt most hogy írjam meg?

Új magyar légitársaság. Megírom. Mégse lesz, megint elb.szták. Nem írom meg.

Stadiont építek. Megírnám, ha nem közpénzből épülne.

Támad a külföld. Vissza kell támadni. Kumin megírja.

444 milliárdos veszteséget okoz az egykulcsos adó. Megírom. Dehogy, nem én voltam; ilyet nem írok.

NAV-botrány. Nem írom meg. Ezermillárd. Akkorsem. 

Rezsicsökkentés. Aláírást gyűjtök. Rezsiháború. Megírom. Rezsifórum. Megírom. Rezsidémon. Megírom. RezsiWars. Megírom. Rezsiharc. Megírom. Rezsibiztos. Megírom. 2014 a Rezsiharc éve. Megírom.

A Magyar Krónika nem harcol, hanem örömet mond. Köszönöm, hogy megírhatom.

Kiborító, hogy már megint forradalom van. Éppen csak ocsúdik az ember, hogy 2010-et megnyertük, hihetnénk, hogy jön a jól megérdemelt konszolidáció, erre tessék, máris itt a következő ütközet.

Amennyiben szeretne A csapat tagja lenni, csatlakozzon! Mr. T-nek is a rezsicsökkentésből futotta fux-ra

A legfőbb probléma, hogy ezúttal már végképp nincs ellenfél. Abba már bele se szeretnék menni, hogy tulajdonképpen 2010-ben sem volt, hiszen elviekben az az utolsó szemét komcsi, aki 2010-ben még mindig gyurcsista volt, és az az idegenszívű liberális, aki minden gondolatával a nyugatot szolgálja, valahol ugyanannyira a magyar társadalom része, mint mi, rendes keresztények; de ezt most hagyjuk. Viszont most, amikor ők már a spájzba vannak lökve, akkor ki marad nekünk? Hát persze, hogy a nyugat ópiuma, a rezsi!
(Hozzátéve, hogy a magát napjainkban ellenzéknek nevező elegy legalább ennyire szenved az öndefiníció égető hiányától, és jobb híján még mindig az „antiorbán” paraván kopott díszlete előtt bábozik az agyonhasznált szereplőivel; de ez egy másik téma lenne.)

Nyilván sokan olvasták azt a levelet, ami tegnap kapott szélesebb publicitást. Tulajdonképpen ez olyan jó, hogy már-már önmaga paródiája. Az, hogy ismét az összefogás nemes zászlaja alatt kívánnak minket, a nemzetünkért oly rendesen harcoló magyarokat összegyűjteni, már nem új, sőt, mondhatni kissé sablonos. Az, hogy az éppen aktuális riadó „a külföldi közműcégek és bankok” ellen szól, akik „igyekeznek eltörölni a rezsicsökkentést", megint csak nem lehet túl új, azok számára, akik követték az elmúlt három és fél év retorikáját. Az azonban új motívum, hogy ezért egy külön csapatot hozzunk létre, méghozzá magát a Magyar Csapatot, amely célja, hogy „megszervezzük magunkat", hiszen „most az a legfontosabb”.

Szóval igen Pelikán elvtárs, „én csak azt mondom, hogy a nemzetközi helyzet egyre fokozódik”, és ezért „tudja, egyszer majd kérni fogunk magától valamit”. Hát, most kértek. Irány a Magyar Csapat, szerveződjetek elvtársak! Mert, „aki mibennünk nem bízik, az önmagában sem bízik. Aki mibennünk nem bízik, az a mi fényes jövőnkben sem bízik. És aki a mi boldog, fényes jövőnkben nem bízik, az áruló”.

Én a magam részéről csak annyit tennék hozzá, hogy ha már a Tanú című filmnél járunk, a színészek nagyon régóta azt mondják, hogy a jó színészet lényege, hogy „nem a hatást kell eljátszani”. Tehát amikor kijelentjük, hogy forradalom van, és harcban állunk a gonosz ellen, akkor azt az apróságot hagyjuk figyelmen kívül, hogy ha az embereknek ezt nekünk kell megmondani, akkor nem biztos, hogy arra nekik feltétlen szükségük volt; önmagában attól a nézőtéren senki nem fog sírni, hogy mi a színpadon keservesen zokogunk.

Bár demokratikus politikai kultúránk még csak alig több mint húsz éves, a magyar közélet már több generációra elegendő idiótát termelt ki magából. Választott és választatlan képviselőink tömkelege mutatja meg szándékán kívül nap mint nap, hogy mennyire szórakoztató is lehet a politika.

De még köztük is vannak kiemelkedően teljesítők: van, aki a francia reptér biztonsági intézkedései miatt robbantaná ki a magyar dzsihádot, és olyan is akad, aki annyira hülye, hogy még a TEK sem megy el érte. Évvégi összeállításunkban ezeket a történelmi személyiségeket vesszük sorra.

Gaudi-Nagy Tamás

(forrás: hir.ma)

A poszt ihletője, aki saját agyatlansága miatt nemzetközi incidenst vizionál. A mérsékelten érdekes ügyvéd, aki a jogot csak saját politikai oldalának ideológiáján keresztül képes értelmezni, év végén húzott pár váratlant, kivívva ezzel a kuruc.info olvasóinak szimpátiáját.

Októberben Strasbourgban öregbítette a magyar nép hírnevét, amikor francia rendőrökkel konfrontálódott, meg is fenyegette őket feljelentéssel, majd párszor elmondta, hogy ő egy szabad ember, így nem érhetnek hozzá. 

Novemberben egy bírósági tárgyaláson (vagy ahogy ő nevezte: "magyar- és keresztényellenes koncepciós peren") a bírónő zsidó származása felől érdeklődött. Kedves gesztus.

Már azt hihettük, hogy ezzel el is lőtte minden puskaporát, de a java még hátra volt: December 13-án feltartóztatták a párizsi reptéren, mert sajtot akart felvinni a repülőre. Ez még nem is lenne nagy szám, maximum vicces, ráadásul elmondása szerint később a "francia rendőrség rájött, hogy hibázott". A sajtgate-et azonban egy Facebook-poszt követte, amelyben megfenyegette a magyar sajtót:

az újévben előkészítem a személyiségi jogi pereket és a gatyát is leperlem az öntelt, cinikus és se Istent, se hazát nem ismerő szennysajtósokról.

nekiment a Bilderberg-illuminátus háttérhatalomnak:

Ahelyett, hogy munkájukat végeznék és számon kérték volna a francia hatóságokat a felháborító ügy miatt, ócska pártpolitikai tevékenységet végeznek, de hát mi mást is várunk Martonyi "Bilderberg" Jánosunktól. Parancsokat teljesít, ezúttal is ezt tette vélelmezhetően...

és megint háborús hangulatot kelt, a jóég tudja már, hogy ki ellen

Remélem nem kell sokat magyaráznom, hogy nemzetünk ellenségei erősen célkeresztbe vettek, ezért elvárom minden hazafitól, hogy álljon ki mellettem és zárjátok össze a sorokat.

A posztot két Gandhi- és egy Jézus-idézettel zárja, ami remekül passzol a poszthoz csatolt képhez.

(forrás: Gaudi-Nagy Tamás facebook)

Szarvas Koppány Bendegúz 

(forrás: Szarvas Koppány Bendegúz facebook)

A szélsőjobbos nevű szélsőbalos fiúcska Dániel Péter és Fletó szerelemgyereke is lehetne. Azon kívül, hogy ő az egyetlen 80 év alatti DK szimpatizáns, eddig nem sok mindennel sikerült felhívnia magára a figyelmet.

Az idei év azonban változást hozott a karrierjében, az összefogáspárti DK különindulása esetén egyéni képviselőjelöltként indulhat Jász-Nagykun-Szolnok megyében, és még saját Facebook-oldala is lett.

Nem meglepő, hiszen látszik, hogy a belső körhöz tartozik, lent látható harcostársaival vállvetve hozzák el újra a demokráciát Magyarországra.

A kampányolás már kisujjból megy neki, itt például szaloncukorral

Magánemberként pedig életvezetési tanácsokat is ad.

 A kommentekben általában vén komcsik bíztatják, esetleg kortársai nevetik ki. Így teszünk mi is.

Mesterházy Attila

Mesterházyt egymástól függetlenül is sok ismerősöm nevezte bohócnak; talán sikeresebb lenne abban a szakmában.

Bár nagy stratéga, realitásérzéke nincs, ezt bizonyította az elmúlt időben. Ráadásul teljesen hülyének néz minden választót. Amikor Bajnaiék bedobták az előválasztásos ötletet, nagyszerű érveléssel fektette két vállra az Együtt–PM-et. Míg a bajnaisták közvéleménykutatókkal mérték volna, hogy ki a népszerűbb kettejük közül, és így ki vezesse a baloldalt Mohácsra a választásokon, ő inkább a rendes, szavazatalapú előválasztás mellett érvelt, és felvetette azt is, hogy ez MSZP-pártirodákban történjen. Érvelése erős koncentrációt igényelhetett, hogy ne röhögje el magát közben: „ne közvéleménykutatók vagy lájkok, hanem hús-vér emberek döntsenek ebben a kérdésben”. Ezekszerint a közvéleménykutatók nem hús-vér embereket kérdeznek meg Mesterházy szerint. És ők maguk sem hús-vér emberek. Azért ezt jó tudni. A lájkokról fogalmam sincs, hogy jönnek ide, ahogy arról sem, hogy az ATV-interjú utáni sajtótájékoztatón emlegetett újságíróknak mi közük az egészhez („ne közvéleménykutatók meg újságírók, hanem hús-vér emberek döntsenek”).

Utána még sikerült a bajai videót is százszázalékos bizonyítéknak vennie, emiatt meg is ingott a párton belül a pozíciója. Nice.

Dopeman

Kezd kicsit sok lenni a balos a listában, de ez csak azért van, mert mindig az ellenzékieken lehet igazán röhögni; Hoffmann Rózsa, bár életműdíjat kaphatna a témában, mégis inkább sírásra készteti az egyszeri bloggert. 

Dopeman, akit a Milla alternatív köztársasági elnöknek választott, szépen sodródik balra, hisz arra remél pénzt és pozíciót, de legalábbis ott hallgatják meg a színvonalas számait. A magyar sajtószabadságért alakult Millából jövő rapper szeptemberben már hungarocell Orbán-szobrot döntött, és a Bazmeg! című számát adta elő a tüntetésen. Apró hiba, hogy a "baszd meg az mszp-t, meg a gyurcsányt" rész kimaradt a dalszövegből, hiszen időközben mégiscsak össze kellett fogni a szocikkal. Az elvek csak másodlagosak a politikában, ez az eset is jól illusztrálja.

Németh Szilárd

Csepel polgármestere jó katonának bizonyult a rezsiharcban: a nagy tisztelettel járó Rezsibiztos címet kapta meg gazdájától. 

November végén törvényjavaslatot nyújtott be, mely szerint minden lakóházban ki kell függesztenie a közös képviselőnek, hogy mennyit csökkent a rezsi. Németh szerint ez nem is kormánypropaganda, hiszen

a kormánynak ehhez semmi köze, nem a kormány nyújtotta be ezt a törvényjavaslatot, hanem én.

 Szerinte még KSH-felmérés is van arra, hogy az emberek 80%-a támogatja a javaslatát. És amúgy sem az újságírókért vagy politikusokért van az egész, hanem a szegényekért (már megint azok az újságírók!)

Index.hu: Készítettek arról felmérést, hogy tényleg a kiskeresetűeknek jött-e a legjobban a rezsicsökkentés, és hogy mennyit takarítanak meg a nagy rezsis gazdagok?

Németh Szilárd: Szerintem a KSH-nál vannak ilyen adatok.

Index.hu: És ez alapján mondja?

Németh Szilárd: Azokkal, akikkel beszélek, mind ezt mondják. Egy szerényebb körülmények között élő ember valószínűleg azért él szerényebb körülmények között, mert vagy nincs jól fizető munkája, vagy épp munkát keres, vagy nincs jó érdekérvényesítő képessége a munkahelyszerzésben. Tehát például nem újságíró vagy politikus. Rajta segít a legtöbbet a rezsicsökkentés.

Az ominózus interjúban egyébként más zseniális részek is vannak:

Index.hu: Ezek nagyrészt rövid távú hatások. A probléma a hosszú távval és a fenntarthatósággal van.

Németh Szilárd: Nem gondolom, hogy rövid távú hatások lennének, a rezsicsökkentés tartható.

Index.hu: Az előbb mondta, hogy nem ért hozzá, hogy nem energetikai szakember.

Németh Szilárd: Politikailag viszont meg tudom hozni azokat a döntéseket, amelyek ezt a területet elősegítik. A Parlamentben, aki azzal vagánykodik, hogy valamilyen szakterületnek a vezetője, az a hiteltelen ember.

Majd ő maga fogalmazza meg, amire már mindannyian rájöttünk:

Hiszek ebben. Lehet hogy én egy nagyon egyszerű ember vagyok, mint ahogy sokan lefestenek, én ezt be is merem vállalni. Hiszek ebben a politikában, ezért merem megcsinálni.

A RezsiWars következő részét várhatóan a tavaszi kampányban vetítik.

Dániel Péter

Kell az erős befejezés, és nincs is erre jobb alapanyag: dr.(!) Dániel Péter, aki azzal vált híressé, hogy kaszinótojással kente össze a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatát, erős évet zárt. Bár áttért a Facebook-politizálásra, aktivitása nem csökkent, sőt úgy tűnik, ez az ő valódi terepe. Majd’ háromezer követőjével osztja meg életét, politikai nézeteit és ebédjét.

Távollétében rágalmazásért elítélték Magyarországon, így élete folyamatos menekülés:

 Szerencsére békességre lelt a demokratikus Izraelben, azóta nem kell félnie, hogy főzés közben rátör a Magyar Gárda:

 Szabadidejében pedig előadásokon elemzi a magyar közéletet:

többször is:

 Valamint külpolitikailag is aktív:

És ha ideje engedi, magyar bírókat ítél közmunkára:

 de mindeközben viccekre is van ideje:

 Fáradozásai szerencsére nem maradtak eredmény nélkül, jövőre talán a Nobel-békedíjat kapja meg.

Azt hiszem nincs is más hátra, mint hogy együtt kívánjunk boldog új évet!