Az, hogy Gyurcsány Ferenc bejelentette: új pártot alapít, ha nem sikerül megreformálnia, saját képére formálnia az MSZP-t, keveseket ért váratlanul. Ezen kevesek közé tartozik Mesterházy Attila, az MSZP jelenlegi elnöke.
A regnáló pártelnök a sajtóból értesült arról, hogy elődje – ha nem sikerül kitúrnia őt – új pártot alapít. Vagy ennyire gyenge apparátus és kommunikációs team áll Mesterházy mögött, vagy ennyire nem érdekli semmi, vagy ennyire szatyorban él. Pedig, saját bevallása szerint rendszeresen beszélnek Gyurcsánnyal. Ezek után érdekes lehet, hogy miről beszélgethet vajon Stan és Pan. A főzésről? A táncról? Előbbiben Gyurcsány a profi, utóbbiban Mesterházynak nincsen párja.
Mesterházy Attila nem sokkal a 2010-es parlamenti választások előtt, jobb híján lett először miniszterelnök-jelölt, majd pártelnök a fekete lyukat épp hogy elkerült szocialista pártban. Mindez nem az ő érdeme volt sem akkor, sem most, inkább a felhozatal silányságát jelzi, de nem csak a baloldalon, hanem az egész magyar politikai mezőnyben.
Retorikai képessége és karizmája megegyezik egy másodvonalbeli államtitkárral, de a nyugdíjasok imádják – ez lehet a titka. De a nyugdíjasok minden szocialista politikust imádnak – ez lehet a recept. Pedig a baloldalnak égető szüksége lenne egy karizmatikus és hiteles (hallod, Feri: h-i-t-e-l-e-s!) vezetőre, akinek tényleg elhiszik, „hogy egymás nélkül ez nem fog menni. Ha az egyéni ambíciók kerekednek felül, ha részérdekek hasítják szét az ellenzéki tábort, akkor valójában Orbán Viktort erősítjük.” Ahogy azt saját, oly’ kevesek által látogatott honlapján mondja.
A jogállam leépítése mellett csak asszisztáló ellenzéknek alternatívaállításban kellene jeleskednie, nem részországgyűléseket tartania, sportegyleteket létrehoznia és andezit köveket állítania. Mert lehet, hogy ezzel nyernek húsz másodpercet egy-egy híradásban, de az erre fordított idő hasznos felhasználásának elvesztése mellett segítenek Orbánék trónra emelésében azzal, hogy saját maguk állítják ki elégtelen bizonyítványukat: „nézzetek ránk, nem elég, hogy pitiáner hatalmi harcok áldozatai vagyunk, még egy épkézláb megmozdulásunk sem volt az orbáni autokrácia kiépülése alatt!”
S hiába mondja azt Szanyi Kapitány, hogy nem érdekli őket, az MSZP-t nem rendítené meg Gyurcsány kiválása, mert túlélték már Szűrös, Csintalan és Szili kiválást is. Egy dolgot viszont látni kell: még sosem voltak ilyen kevesen a szocialisták, ha most válna ki vele és magával vinné embereit és támogatóit, akkor hiába minden „mély társadalmi gyökereződés”, hova tovább olvadna a kicsiny szocialista jégtábla.
„Orbán politikája romlásba dönti Magyarországot. El lehet dönteni, van-e annyira fontos a Fidesz megállítása, hogy ennek érdekében megteremtsük a bizalom és az együttműködés légkörét.” Mesterházy így üzent Gyurcsánynak – kórosan ügyelve arra, nehogy kimondja, leírja a nevét –, talán kicsit későn.
Az MSZP 2012-es pártelnök-választása egy dolgot jelent. A legnagyobb ellenzéki párt inkább fog koncentrálni saját magával, mint az ország ügyeivel. Fontosabb lesz a kis szemétdomb megkaparintása, mint például egy demokratikusnak nehezen elképzelhető választási törvény megszületésének megakadályozása.
