A rendvédelmisek harca eredményre vezethet úgy, hogy nem csak saját nyugdíjukért harcoltak, hanem a visszamenő hatály gusztustalan döntéshozatali gyakorlatba emelése ellen is. Pintér Sándorral folytatatott egyeztetés után úgy tűnik, hogy már csak a jóléti gazdaságnak véget vető Orbánnak kell bólintania egyet. Mindazzal együtt, hogy közben új vezetője lett a sztrájkbizottságnak; Kónya Pétert Árok Kornél váltotta.
A fejnehéz kormány farán fején múlik, hogy a kormány bedarálja-e a civil szférát. Ha bólint Orbán, akkor az azt jelenti, hogy utcára kell vonulni, tűzcsapnyitogatással és füstbombákkal ugyan, de lehet eredményt elérni a forradalmi kormánnyal szemben. Ha fejet ráz a miniszterelnök, akkor egyértelmű: nincs apelláta, az van, amit az „utolsó szélsőséges európai (de véletlenül sem européer) politikus” akar. Ha már a legitim erőszakszervét is maga ellen fordítja, majd maga alá is gyűri a kormány, akkor nincs az a vasutas vagy pedagógus, aki akár hetekig tartó sztrájkkal, de eredményeket tudna elérni.
A rendőrökre kifejezetten haragszik az Orbán-kormány, ezért is van, lehet büntetés-szaga a visszamenőleges hatályú döntésnek. Egyfelől nem lett két hét alatt rend az országban, sőt: „ami ma Magyarországon van, az nem közbiztonság”. Wittner szálkája, Horn Gyula mondta ezt, de szavai, ha nem is örökérvnyűek, de máig igazak. A másik, amiért büntetést érdemelnek a rendvédelmi dolgozók, az a 2006-os események. Gumilövedékek, szemkilövések, jelzés nélküli, azonosíthatatlan rendőrök, könnygáz, vízágyú, megsatöbbi. A „békés” tüntetőkre így támadt a rendőrség – és ezt mind a mai napig nem heverte ki a Fidesz. Az igazi felelősöket nem tudta utolérni az akkori ellenzék, mai kormánypárt, Gyurcsány és az IRM vezetője, a rendőri felső vezetés tagjai, szinte elérhetetlenek a Fidesz csápjai számára. Akkor a mezítlábas rendőröket kell „felhúzni a lámpavasra”, ott rúgni a parancsra cselekvőbe, ahol lehet. A nyugdíját például el lehet venni – gondolhatták. De úgy néz ki, hogy mégsem lehet.
Mindazzal együtt, hogy Szlovákiában 15 év szolgálati idő után lehetőség van arra, hogy valaki nyugdíjba menjen (Fico figyelmét valahogy elkerülte ez; vagy csak féltette hatalmát, így békén hagyta a rendőröket?), hazánkban dolgozhatna többet (akár 30 évet is) a szolgálati nyugdíj elérésig egy-egy tűzoltó, katona vagy rendőr. Dolgozhatna, mert tudna.
A legújabb BM-es javaslat szerint viszont a nyugdíjukat csak abban az esetben kaphatnák a rendvédelmi dolgozók, ha nincs mellette egy kis fekete, avagy szürke „mellékes”. Le a fusizókkal, csak a politikusé legyen ez a privilégium. Mert valaki ne lehessen nyugdíjas rendőr és a szellemi munka irányába cseppet sem mutató biztonsági őr négy órában, de a politikus lehessen már képviselő, miniszter, polgármester, bizottsági tag és egyéni vállalkozó is! Akinek nincs semmije, az annyit is ér, de a honatya érjen sokat, keressen sokat!
Az álláspontok a szakszervezetek és a BM között közeledtek. Furcsa leírni a szakszervezet szót, még furcsább, hogy eredményesen (és: erélyesen) teszik a dolgukat. Talán ők is érzik, hogy nem csak azért a negyvenezer rendőrért és családjukért tárgyalnak, hanem azért is, hogy a jövőben is lehessen nemet mondani az orbáni elképzelésekre. Mert hiába tudjuk: megvédik ők a nyugdíjakat, de ezt nem úgy kell, hogy ne lehessen hozzáférni, hogy ne is lehessen elkölteni – hisz’ már nincs is nyugdíj, minekután a szisztematikusság jegyében a kormány először a magán-megtakarításokat államosította, aztán pedig az állami nyugdíjkiadásokat faragja egyre lejjebb és lejjebb.
Mindeközben Boross Péter arról elmélkedik a magyar hősök emléknapján, hogy a magyar katonanemzet, és arra biztat, hogy mindenki mondja el az igazat, ne horgasszuk le a fejünket. Valakik most épp ezt teszik, csak miután a média közellenségként állítja be őket korai nyugdíjba vonulásuk miatt, mára oly’ kevesen figyelnek rájuk.
Bezzeg, mikor egy kiscica fennragad egy félmétersnél magasabb farakáson egy belvárosi kerületben…
