Többszörös déjà vu-t okoz a Fidesz-kormány és intézkedései a számomra. S ennek hatására két dátum ugrik be rögtön: ’56 és az 1990-es taxisblokád. Forradalom előtti hangulat van ma, de nem a fülkebeli, hanem a mindennapokban. És a sokat emlegetett etnikai bomba helyett a társadalmi fog robbanni.
A felszínen egyensúlyozó Fidesz szerint minden rendben van, megvédik a nyugdíjakat, növekedik a gazdaság, újabb és újabb munkahely létesül szerte az országban – épül, szépül az ország. De a felszín alatt a Fidesz lassan mindegyik társadalmi csoporttal szembe találja magát. Erre jó példa a pedagógusok tüntetése, a rendvédelmisek „bohóckodása”, és VDSZ készülő országos sztrájkja, mikor is állításuk szerint néhány órára megbénulhat az ország. De példa lehetett volna a bányászok, a közig. dolgozók, a BKV-dolgozók és a ma már munkanélküliek is. Mindegyik csoportnak meg van a saját – jogos – sérelme, a saját csalódása, a saját oka. A pedagógusnak az iskolabezárások és az elbocsátások, a rendvédelmiseknek a nyugdíjuk és a semmibe nézés, a vegyipari dolgozóknak szintén a nyugdíjuk egyeztetés nélküli és visszamenőleges hatályú elvétele, a bányászoknak szintúgy. De ha Hoffmannon múlik, elejt újabb félmondatot a felsőoktatásról, és ez egyetemisták is a mai egyetlen lehetőséget, a tüntetést választják. Vagyis: akinek van munkája azért, akinek nincs munkája azért került szembe a kormánypártokkal. Előbbi fél, hogy elveszíti, utóbbi látja, hogy jó sokáig nem is lesz neki munka.
A hangulat az ’56-ot megelőző időket idézi, egy országos sztrájk a taxisblokád hangulatát hozná vissza – de nem csak Budapesten, országosan. S akkor nincs az a TEK-nyi magánhadsereg...
Eleinte a „szakmai ártalomra” fogtam, de ma már látom, hogy nem volt igazam. Mindenki a politikáról, a nagyon aktuál-politikáról beszél. Barátok között a szokás „hogy vagy?”, „kösz, jól” után rögtön előkerül a politika. De a fodrásznál, a buszon, a kisboltban, a piacon, a postán; mindenki mindenhol erről beszél. S nem agyba-főbe dicsérik a kormányt, hanem az elégedetlenség hömpölyög a szájból kifelé. Válogatlanul, cenzúrázatlanul, de nem jogtalanul! A különbség csak annyi, hogy míg ’56 előtt csak a négy fal között lehetett politizálni és elégedetlenkedni (vagy még ott sem), addig ma már mindez az utcán, az interneten is folyik.
’56 + taxisblokád = 2011, II. Orbán-kormány elleni tüntetések. Az összeadás első két eleme egy olyan különleges elegyet eredményez(het) idén, amire nem volt még példa a kétezres évek Magyarországán. Mert 2006 őszén csak egy kis szelet, a széljobb ment utcára egy olyan ürügy okán, mint Őszöd. Gyurcsány ott először mondott igazat – hátba szúrták. De idén a társadalom összes rétegét magára haragítja Orbán, s a végén marad 1-1,5 millió szavazója, de a másik oldalon ott lesz 6,5-7 millió elégedetlen.
Mert vannak, akik úgy gondolják, hogy 2014-ben is a Fidesz – Magyar Polgári Szövetségnek kellene nyernie, de sokkal többen vannak, akik szerint nem. Van, de nem lesz itt déjà vu.
