Megszületett az ellenzéki ars poetica: az Együtt 2014 elvi, erkölcsi alapvetései. A hat fő pont erkölcsi és politikai alapelveket állít fel, melyekben „a széles választói összefogás megvalósítható, illetve amelyre építhető egy 2014 utáni jó kormányzás reális programja is”.
Nem Medgyessy Péter, az ország érkezik majd útelágazódáshoz
Preambulummal kezd, melyben tisztázza, miért van szükség az együttes cselekvésre. Az ellenzék számára is világos, hogy 2014-ben „negyedszázadra szóló” döntést hoz a választás kimenetele. A következő 15-20 év kérdése, hogy melyik irányba indul tovább az ország. Az egyik, miszerint a Fidesz által kijelölt „egy nagy kormányzó párt, centrális erőtér” politikája érvényesül továbbra is, melyben „képes lesz arra, hogy a nemzeti ügyeket megfogalmazza – és ezt nem állandó vitában teszi, hanem a maga természetességével képviseli.” A másik irányt pedig az október 23-án elinduló mozgalom jelenti, mely célja, hogy a jogállamiság rendszerét „a rendszerváltáskor lefektetett alapokon” kell újjáépíteni.
Az Együtt 2014 Választói Mozgalom a jobboldali nemzeti és konzervatív politikának potenciális alapelvi kihívója akar lenni. A NER konszolidációja vagy a „neoliberális politika visszatérése” a tét. A sikeressége pedig a hitelességén, más szóval hihetőségén múlik majd.
Az út, amit kínálnak, abban tér el alapjaiban a kormányzatétól, hogy hisz a rendszerváltás és 2010 közötti időszak javíthatóságában, míg a kormánypártok egy korszak gondolkodását lezáró, a neoliberális válságra épülő politikát képviselnek. Ugyan korszaklezárásról írnak az alapvetésben is, viszont ez inkább újrakezdés a hitelesség és szervezeti építkezés terén és jelenti a 2010 előtti gondolkodás és eszközök újragondolt elfogadását, legfeljebb másként, de társadalmi bizalom mellett való gyakorlatba ültetését. Ebben az építkezésben pedig a megújulásra, szembenézésre és meggyónásra képesek vesznek részt, ezt jelenti a továbbra is meghatározó demokrata–nem demokrata megkülönböztetés. A demokrata hazafi állandó jelzővel van ellátva: demokrata az, aki változást akar. Ezzel a szembeállítással igyekeznek megkülönböztetni magukat, egyúttal megkérdőjelezni a kormánypártok legitimitását, illetve integrálni e fogalom alatt minden ellenzékit.
A Haladás fejezete a balról eddig minden választás előtt elhangzó gazdasági felzárkózást, Nyugathoz való felzárkózást taglalja, illetve összefoglalója a főbb gazdasági kritikáknak, többek között „valódi munkahelyek” hiánya, költségvetési egyensúly „ad hoc megszorítások” árán, követhetetlen adóváltozások, külföldi szolgáltatók és hitelt nyújtó bankok elüldözése.
Mi az újdonsága az Alapvetéseknek? A „tegnap hibái” közé sorolható, amit most megpróbáltak korrigálni: hangsúlyosabb szerepet kap a Haza és nemzet fejezetben a nemzetre és a nemzeti történelemre való hivatkozás. A haza, nemzet és család fogalmak felvétele az értékek közé változást mutat az eddigi főbb baloldali csapásirányban, ezzel együtt lehetőséget nyitott a társadalom nagyobb szeletének/egészének megszólítására.
Pozíciót igyekszik fogni az Együtt 2014, balról a centrum felé tolná a mozgalmat az ideológiai erőtérben. Elismeri azt is, hogy nem lehet cél a jogfosztás „az újabb problémákat okozó” kettős állampolgárság kapcsán. Ezzel, illetve a felelősségvállalás új irányával kísérletet tesz feloldani a baloldal nehéz helyzetét a határon túliak viszonyában. „A szekértáborok háborúinak meghaladásával új nemzeti egységet kell létrehoznunk” – a cél világosan ugyanaz, mint a jelen kormánypártoké: centrális erőtérben kormányzóképes politikai erővé válás. Orbán Viktor is megosztotta 2010-ben ezzel kapcsolatos gondolatait a „Megőrizni a létezés magyar minőségét” címen: „A legutóbbi időkig valóban ez a duális erőtér jellemezte a magyar politikai viszonyokat. Napjainkra azonban megszűnni látszik a rendszer dualitása, s egy centrális politikai erőtér van kialakulóban, ami egyrészt a jobboldali konjunktúrának, másrészt a mi megerősödésünknek köszönhető. Hogy így néz-e majd ki ez a politikai erőtér a választásokat követően is, azt nem tudom, csak szeretném, ha így nézne ki. Annyi azonban bizonyos: megvan a reális lehetősége annak, hogy a magyar politika következő tizenöt-húsz évét ne a duális erőtér határozza meg, amely állandó értékvitákkal, megosztó, kicsinyes és fölösleges társadalmi következményeket generál.”
Az Együtt 2014 alapelveit – új szervezet lévén – nem köti egy már kialakult imázs, az ellenzéki kitörési lehetőséget pedig a centrumban találják. Visszahúzója lehet azonban, hogy nem pihentették eléggé azokat a politikai karaktereket, akik ezen alapvetések élére állnának, vagy azokat támogatnák. A sikeressége ugyanis a hitelességén múlik, viszont a megállapodás azokkal, akik hibájából tanulni szeretne, nem ebbe az irányba mutat.