„...egyszerűen csak a gyermeki kíváncsiság hajt, hogy milyen újabb ínyencséget termel ki a hazai közélet. Akár ilyen, akár olyan a döntés, és ennek alapján következmény születik, mindenképpen érdemes lesz rajta újfent elcsemegéznünk.” Így végződött legutóbbi, főleg az LMP lehetséges stratégiáiról szóló bejegyzésünk. A hétvégi, kétnapos kongresszus utolsó éjjelén olyan döntés született, ami a Schiffer-féle önállósági irányvonal előtérbe kerülését jelzi. Mélázzunk el egy időre az eseményeken, párton belüli és kívüli reakciókon, illetve a lehetséges kilátásokon.
Persze, most is szemünkre lehetne vetni, hogy a bel- és külföldi események mellett miért is foglalkozunk továbbra is az ellenzéki erők egymás körüli pávatáncával. Továbbra is dúl a szíriai polgárháború, közben a gázai-izraeli konfliktus eszkalálódni látszik, egyes republikánus államok kilépnének az USA-ból, idehaza pedig újabb megszorító-csomagot jelentett be személyesen a kormányfő, ami a részletei alapján szembemegy az EU-IMF páros és más szervezetek ajánlásaival. Lenne mivel foglalkozni, de úgy látom, a zöldpárt döntése és a rövid időn belül látható jelek újfent alkalmat adtak az újabb bejegyzésnek. De mi is történt pontosan?
Ahogy mi is írtuk, két lehetséges alternatíva közül kellett választania szombat éjjel, kétnapos, csillebérci kongresszusán a párt küldötteinek és vezető politikusainak. Az egyik a Jávor Benedek nevével fémjelezhető változat, ami szerint csatlakoztak volna az Együtt 2014 mozgalomhoz, és az MSZP, illetve DK iránti ellenérzéseiket egy időre elhalasztották volna. Ezzel szemben állt a Schiffer András, korábbi frakcióvezető által hangoztatott irányvonal – ennek lényege, hogy a párt továbbra is őrizze meg függetlenségét, leginkább önállóan igyekezzen új ellenpólust kialakítani az Orbán-kormánnyal szemben. Az éjjeli, hajnali titkos szavazáson végül szorosnak tekinthető eredménnyel, 84-77 arányban az utóbbi stratégia nyerte el a küldöttek tetszését.
Az azonnali reakciók nem maradtak el, méghozzá az elsők egyenesen a pártból érkeztek: Jávor Benedek, Karácsony Gergely és Szabó Tímea visszavonulót fújtak tiltakozásképpen, Jávor és Karácsony lemondtak frakcióvezetői, illetve -helyettesi posztjukról. Jávor szerint a megszületett döntés elfogadhatatlan, egyúttal értelmetlen is. Tényleg így lenne?
A döntés mindenképpen alkalmas az időhúzásra, hiszen a csatlakozást utasították el, viszont a tárgyalásokat nem. Ebből akár arra is lehetne következtetni, hogy ha a jövőben a tárgyalások olyan irányba mennének, akkor újból felmerülhetne a csatlakozás lehetősége, de rövidtávon szinte teljesen esélytelen, hogy a párt változtatna a döntésen, hiszen akkor elsősorban a csatlakozást elutasító tagok és szavazók irányába csinálna magából s**gszájat, de a csatlakozást támogatók körében is hiteltelenítené magát a továbbiakban. Viszont a jelenlegi döntéssel sem könnyebb a párt helyzete: a Nézőpont felmérése szerint az LMP-szimpatizánsok 62 %-a elképzelhetőnek tartja, hogy az Együtt 2014-re adja le szavazatát. Persze, döntő többségük nagy eséllyel csak akkor, ha a mozgalom MSZP- és DK-semleges tud maradni, hiszen ugyanezen felmérés szerint 63, illetve közel 50 százalékuk nem tudná pártolni a két baloldali pártot. Amennyiben marad az LMP a megszavazott stratégia mellett (és egyebek mellett már tisztán „tisztességből” is kénytelen), számolnia kell azzal, hogy szavazóinak egy része, akár egyes tagjai is átpártolnának a Trojka által vezetett mozgalomhoz. Amennyiben nem is tényleges átlépésről lesz szó (bár ki tudja, meddig „fajulnak” a feszültségek), de mindenképpen további komoly vitákra, konfliktusokra lehet számítani a párton belül a továbbiakban, a párt amúgy sem feszültségmentes életében (ellenkező előjelű döntés esetében is leírhattuk volna ugyanezt). Kérdéses még, hogy a Jávor-Karácsony-Szabó hármas, illetve az esetleg az ő oldalukon állók milyen további lépéseket fontolgatnak-tesznek meg. Ez persze függ attól is, hogy a párt milyen konkrét lépésekből álló irányt vesz fel, illetve hogy tudják-e enyhíteni a „frakciók” között felmerült feszültségeket.
Az „időhúzós” értelmezés mellett felmerül még egy értelmezési lehetőség, ami táptalajt adhat a döntéssel szembehelyezkedő tagoknak: hogy lehet együttműködés nélkül tárgyalni, illetve egyáltalán minek és miről? Schiffer a szavazást követően, újságírói kérdésre válaszolva elmondta, hogy az együttműködésen kívül akármiről, de ez egyrészt túlságosan tág, illetve nem igazán jelent semmit. Ha elutasítják az összefogást, abban az esetben – legalábbis jelen poszt szerzője szerint – nincs igazán olyan érdemleges terület, amiről tárgyalni lehetne. Ha azok mégis megkezdődnének, akkor már nagy eséllyel rá lehet húzni, hogy mégis a volt kormányfővel és társaival „kokettálnak”. Tehát: a jelenlegi stratégia elfogadása jelentősen leszűkít(het)i az LMP mozgásterét.
Magunkat ismételnénk, de csak röviden: a jelenlegi helyzetben, ismerve a stratégia fő irányvonalát, miszerint a párt parlamenten kívüli demokratikus-civil szervezetekkel fogna össze, jelzi a 4K!-val való összefogás lehetőségét. De továbbra is fennáll az a probléma, amit korábban kifejtettünk: az LMP nem tudott kitörni a 4-5 % körüli támogatottság köréből, a Millából kivált 4K!-é pedig még kevesebb, a felívelés lehetőségei továbbra is nehézkesnek ígérkeznek, főleg jelentős anyagi források hiányában. Ebből következően mondhatnánk azt, hogy az Együtt 2014 további előmenetelével további támogatókat szipkázhat el, főleg ha feltételezzük azt, hogy az LMP-s szavazók és tagok egy része átmozdulhat a szervezet irányába.
Viszont, nem vagyok benne biztos, hogy az utóbbi megállapítás olyan egyértelmű lenne.
„Ebben a helyzetben minden ellenzéki erő előtt két út áll: vagy a változás mellett teszi le a voksát és ezért együttműködésre törekszik, vagy egyéb szempontokat hangsúlyoz, és ezáltal végül az Orbán-rezsim túléléséhez asszisztál.” – írta az Együtt 2014 a kongresszusi döntésre kiadott közleményében. Ha jól olvasunk a sorok között, akkor sértettségüknek adnak hangot, hogy a közeledési szándékukat és az elküldött, részletes programadó írásukat sutba dobta az ökopárt, egyben a bírálat megfogalmazásával igyekeznek azt az összefüggést megalapozni a választókban, hogy esetleges sikertelenség esetén a döntést meghozók felelőssége a jelenlegi kormány „továbbélése”.
„A tegnapi döntés ugyanis nem csökkentette, hanem növelte a felelősségünket abban, hogy a következő választásokra az Együtt 2014 olyan alternatívát kínáljon a változást akaró választóknak – így a ma csalódott LMP-szimpatizánsoknak is...” – folytatódik a közlemény. Itt tennénk két megjegyzést. Egyrészről, ez nyíltan megcélozza azokat a lehetséges LMP-tagokat és szimpatizánsokat, akik a már idézett kutatás szerint is támogatták volna a közös nevezőre lépést – ahhoz azonban még kevés idő telt el, hogy a mozgalom konkrét lépéseket, javaslatokat dolgozzon ki. A közleményben viszont felbukkannak olyan jelszavak, „mint a jogállam újjáépítése, az átláthatóság és a korrupció elleni fellépés, az igazságosabb adórendszer, a társadalmi előrejutás megkönnyítése, az állambiztonsági iratok nyilvánosságának rendezése, vagy épp a megújuló energiaforrások felhasználásának növelése”. Egyértelműnek tűnhet az a feltételezés, hogy ezzel tovább folytatnák az LMP körbe udvarlását, az esetleges jövőbeni tárgyalások irányának kijelölését. De ahogy fentebb is kifejtettük, a tárgyalások megkezdése már könnyen magával hozhatná az együttműködés lehetőségét is, tehát a konkrét esélye kétséges. Másrészről: mi van akkor, ha az Együtt 2014 magáévá teszi ezeket az elveket vagy legalábbis egy részét, de mindezt az LMP nélkül? Ezzel már szélesítené a saját ideológiai platformját, amivel megágyazna az LMP „disszidenseinek” és kihúzhatná a párt lába alól – legalábbis részben – a talajt.
És még valami: az itt olvasható kommunikációs megoldással a mozgalom saját felelősségének növekedéseként igyekszik lefordítani a hétvégén született döntést. Viszont, sok szimpatizáns reménye meginoghatott (bár erre a konkrét jövőbeni kutatások adhatnak választ), hogy már a mozgalom elindulását követően szűk egy hónap elég volt ahhoz, hogy be is dőljön a nagy hévvel megkezdett „olajfa-koalíció”. Természetesen fennáll a lehetősége, hogy más szervezetekkel továbbra is esélye lehet a megállapodásnak a mozgalom részéről, kétségkívül szükség lett volna egy olyan egyezségre, ami alapján nem húzható rögtön vizes lepedő Bajnaiékra, hogy az „elmútnyócévet” reviválnák.
Az eddig látottak alapján viszont inkább az sejlik fel, hogy a döntés nem csak az LMP, hanem egyben az Együtt 2014 kudarca is. Ez persze még a továbbiakban sokat változhat az esetleges tárgyalások megkezdésekor vagy újabb szervezetek látókörbe kerülése esetén, de a döntés biztosan sokáig rányomja a bélyegét az ellenzéki erők viszonyára.
