Ha előbb-utóbb össze is áll a baloldali szövetség, a pozícióharc még nem dőlt el. A választásokra való készülődés ugyanis nem a szövetség összeállásáról szól. 

 Forrás: nol.hu

Nem látjuk, hogy elkezdett volna felépülni az átfogó összefogás, hiszen miként a szocialisták nem váltak az Együtt 2014 részévé, úgy Bajnaiék sem csatlakoztak az MSZP Szövetségben a változásért kezdeményezéséhez.

A szereplők szavai a kormány ellen irányulnak, de megnyilvánulásaik másik része a baloldali versenyfutásban nyer értelmet. Utóbbiak óvatossága jelzi, hogy egységben gondolják megméretni magukat, de nem mindegy számukra, hogy ebben ki és milyen helyet foglal el. Mindezt jól illusztrálja Bajnai Gordon kijelentése, hogy „az MSZP-n belül szakértelemből, szavazatból és hitelességből is van sok, de egyikből sincs elég”.
Ebben a versenyfutásban a pozíciókért folyik a küzdelem, ki vezeti majd csatába a sokszereplős ellenzék egységgé olvadó erőit. És tét az is, hogy ki és milyen mértékben részesül majd a várható közös erőfeszítések által szerzett zsákmányból (legyen az több ellenzéki parlamenti képviselői hely vagy esetleges kormányzati pozíció).

A vezető szerepért folytatott küzdelemben Mesterházy Attila és Bajnai Gordon a két fő esélyes. A frontot Bajnai nyitotta meg, amikor visszatért a közéletbe, ugyanakkor mára világossá vált, hogy nem érte el a célját - mármint, hogy a baloldali frigy az Együtt 2014 zászlaja alatt valósuljon meg. Az MSZP jó érzékkel kivárt, a rá nehezedő nyomás enyhült, s lépéselőnybe is került, hiszen nincs olyan közvélemény-kutató, amely az Együtt és a szocialisták relációjában ne az MSZP előnyét mutatná. Mivel a nagy kutatócégek adatai között februárban jelentős eltérések mutatkoztak, egyelőre nem látjuk pontosan, hogy ez az előny mekkora. A kép ráadásul ennél színesebb, egyes, a párharc szempontjából fontos mércék ugyanis eltérő irányba mutatnak. Egyrészt például az Ipsos legfrissebb kutatása szerint a két politikus népszerűségi mutatói közel azonosak, sőt Mesterházy leheletnyi előnyét mutatták ki. Másrészről azonban a Századvég és a Nézőpont eredményei azt mutatták, hogy Bajnait többen választanák, mint Mesterházyt.

Mesterházy pozíciója valamivel stabilabb, de szinte biztos, hogy egyedül ő és a pártja nem tud megfelelő kihívóként fellépni, ahogyan az is, hogy vezéraspiránsként Bajnainak is van hivatkozási alapja. A helyzet lényegében a „gyáva nyúl” dilemmájával írható le. Ennek a filmekből ismert játéknak az a lényege, hogy két sofőr egymással szembe hajt kocsijával: a kormányt félrerántó sofőr lesz a gyáva nyúl, az el nem térő pedig a hős. A hőssé váláshoz tántoríthatatlanság kell, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy amennyiben egyikük sem rántja félre a kormányt, mindketten rosszul járnak. Mesterházy továbbra is tántoríthatatlannak mutatja magát, Bajnai szavai pedig arra engednek következtetni, hogy kezd bizonytalanná válni.

Most még azonban nem ítélkezhetünk, mert a választás messze van, és a baloldal pártjai még várnak a szövetkezéssel - mire ez megtörténik, még sok minden változhat. Elég, ha csak olyan friss eseményekre hívjuk fel a figyelmet, mint a Párbeszéd Magyarországért közeledése Bajnaiékhoz. Bár úgy tűnik, a tényleges megállapodás már körvonalazódik, nem tudjuk, ez mennyit hoz a volt kormányfő konyhájára. Azt sem látjuk, hogy milyen hatással lesz az MSZP támogatottságára az önlejárató kampánynak is kiválóan beillő Magyarország ma-ügye.

Továbbra is kérdéses a DK és Gyurcsány szerepe, hiszen egy kiélezett választási harcban az egy-két százalékos támogatottság is fontos lehet, de az sem lehetetlen, hogy legalább annyi kárt okoznának az összefogásnak, mint amennyi hasznot hajtanak.

Sok tehát a változó a képletben, amelynek eredménye jövő tavaszra a baloldali választási összefogás lesz, bár az események egyelőre nem az összeállásról szólnak. Az azonban bizonyos, hogy a baloldal mindenképpen sokszereplős marad 2014 után is, ami vagy megosztott ellenzéket, vagy egy nehézkes, megosztott kormányoldalt jelenthet a gazdasági válság idején. Ha ellenzékben maradnak, akkor az egységet fenntarthatja majd a kormány- és Orbán-ellenesség, amennyiben viszont kormányzati helyzetbe kerülnek, gyakorlati problémákat okozhatnak az ellentétek. Ez főként akkor lenne érdekes és jelentene komoly nehézségeket, ha két erős szereplőnek kellene osztoznia az irányítás feladatain, vagy akár egy kisebb szereplő támogatására is feltétlenül szükség lenne a többség biztosításához. 

Első közlés: Magyar Hírlap