Történetünk szempontjából ugyanis a leleplezőnek szánt cikk megjelenése a lényeg, és nem a tartalma. Mégpedig az, hogy Gyurcsány semmiképpen sem akar kimaradni az ellenzéki csapatból, mert az pártja és az ő személyes politikai pályájának végét jelentené. Csatlakozása pedig bármilyen szakpolitikai ügynél ellentmondóbb kérdés lehet az ellenzék számára – mint ahogyan ezt Jávor Benedek vagy Juhász Péter már többször meg is jegyezte.

Az utolsó kutatások szerint Gyurcsány Ferenc pártjának, a Demokratikus Koalíció támogatóinak száma alulról közelít a százezres nagyságrendhez, és ez a szám valószínűleg nem is változik már, hiszen az elkötelezett Gyurcsány-fanok – történjen bármi – kitartanak majd a volt miniszterelnök mellett. Ez a szám nem túl nagy, ugyanakkor jelen állás szerint egyik politikai erő sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy lemondjon egy ekkora támogatói csoportról. Mint minden ilyen egyszemélyes alakulat egyik nagy erőssége, a DK-é is az, hogy Gyurcsány szavazói valószínűleg többnyire aktív, biztos választók, akik bizonyosan megjelennek majd közel egy év múlva az urnáknál, hogy leválthassák Orbán Viktor kormányát. Ekkor pedig nem lesz mindegy, hogy ezek a szavazatok egy közös listán jelennek meg, vagy csupán egy párt gyűjti be azokat. Gyurcsány Ferenc kiesése a koalícióból tehát mínuszos az ellenzék számára.

Ugyanakkor képzeljük el, milyen hatást válthat ki a csatlakozása. Az ellenzéki csoportosulás legnagyobb problémája szintén a közvélemény-kutatások alapján látható: eddigi kampánytevékenységükkel nem tudtak új szavazókat megszólítani. Az MSZP és az Együtt 2014 csupán a hagyományosan is a baloldalhoz köthető szavazókat volt képes elérni, de támogatóiknak száma még most is jóval a 2002-s vagy 2006-os alatt van. És vajon melyik, a politikából kiábrándult társadalmi réteg fogja a megújulás letéteményeseit látni egy olyan ellenzéki koalícióban, amelynek Gyurcsány is tagja? A választ sejthetjük. Tehát ez a forgatókönyv sem kecsegteti túl sok reményekkel az összefogást sürgetőket.

Amíg azonban az MSZP és az Együtt 2014 a helyzet feloldásán töri a fejét, mi rögzíthetjük: ez a klasszikus „se veled, se nélküled” állapot. Arról nem is beszélve, hogy egy évvel a választások előtt még csak nem is tartunk a szakpolitikai kérdések megvitatásánál – mert lássuk be, az ellenzéki egyeztetések pusztán a demagóg ígéretek felsorakoztatásáról szóltak –, vagy az annál is fontosabb jelöltállításnál.

Vagyis az újra címlapokon tanyázó Gyurcsány történetének folytatása teljesen kiszámíthatatlan, és számukra talán csak egy bizonyossággal szolgál, mégpedig azzal, hogy a volt miniszterelnök nem szeretne kimaradni a közös listán harcba indulók közül. Lehet, hogy egy–két biztos hellyel be is érné, és más lehetősége nem lévén, ezért a kevéske jussért, úgy tűnik, sok mindenre képes.

Első közlés: Magyar Hírlap