Németországban az Angela Merkel-t támogató Keresztény Demokrata/Keresztény szocialista (CDU/CSU) pártunió szerezte meg a szavazatok és a bundestag-i székek többségét. Az idei 41,5 százalékos támogatottság már-már történelmi sikernek számít, mégsem tűnik egyszerűnek a kormányalakítás.
(forrás: taz.de)
Hogy állnak most?
Hiába a 19 éve legmagasabb arányú győzelem, a pártunió mégsem tudta megszerezni a többséget a Bundestagban. Ez az eredmény a német választási rendszer arányossági elvének is köszönhető. Ugyanis ha egy párt egyéni választókörzetben kiugróan erős egy-egy tartományban, akkor a többi párt, „kompenzációs” helyeket kap a törvényhozásban. Így biztosítják, hogy az egy-egy népesebb tartományban erőre kapó politikai erők ne kerüljenek túlsúlyba a többiekkel szemben.
Az előzetes várakozásokkal szemben, az erős jóindulattal is csak „langyosnak” nevezhető kampányt követően, sikeresen erősödtek a vezető kormánypártok. Ugyanakkor komoly kritika az előző Merkel kormánnyal szemben, hogy a korábbi koalíciós partner, a liberális Szabad Demokrata Párt (FDP) nem került be a Bundestagba. A pártunió által előnyösnek tartott együttműködés így véget ért.
Hogy jutottunk ide?
Egyes elemzők szerint újra dominál a vezérközpontúság elve a német választók körében. Egészen pontosan Angela Merkel személyének tudják be a pártunió népszerűségének növekedését. A másik oldalról szólva pedig, erős kritika érte a Németországi Szocialista Pártot (SPD), hogy a remek politikai programjuk mögé nem állítottak elég karizmatikus politikust.
Hova juthatnak?
Jöhet a nagykoalíció?! Volt már példa arra 2005-ben arra, hogy a CDU/CSU koalícióra lépett a legnagyobb riválisával az SPD-vel. Azonban a Spiegel internetes oldala szerint a szociáldemokraták tartanak a konzervatív Merkel kormánnyal való együttműködéstől. Bár a vezetés javasolni fogja a párt konventjén a koalíciós tárgyalások megkezdését, egyes hangok szerint a 2005-ös közös kormányzás ártott a legtöbbet a párt népszerűségének.
Fabian Zuleeg, az Európai Politikai Központ vezetője úgy nyilatkozott, hogy a nagykoalíció kétharmados, „kényelmes” többséget jelentene a Merkel kormány számára, ami lehetőséget biztosítana akár egy alkotmánymódosításra is.
A felmérések szerint az SPD párttagságának jelentős része nem támogatja a pártunióval való együttműködést. Ugyanakkor a Forsa közvélemény-kutató felmérései alapján, a párt szavazótáborának 57%-a támogatná a koalíciót.
A két párt véleménye közötti legnagyobb töréspont a szociális támogatások, adó és uniós kérdések. Utóbbi azért is fúrhatja meg a két párt közeledését, mert nem elég, hogy eltérő módszerekkel segítenének a közösség bajba jutott tagjain, de Angela Merkel korábban kijelentette: az unió megsegítése kancellári hatáskör.
Egy másik alternatíva a pártuniónak, ha a Zöldekkel lép koalícióba. Így már létrejönne a kormányzáshoz szükséges bundestag-i többség. Ugyanakkor a Szövetség'90/Zöldek pártszövetség sem ideológiailag, sem programok szintjén nem egységes. Ez megnehezíthetné a kormányzást és már kis létszámú „átszavazás” is megbuktathatna egy-egy javaslatot. Emiatt ez a lehetőség elég valószínűtlennek tűnik.
Van még egy párt, a Die Linke, azaz „Baloldal” ami bár sokat veszített támogatottságából, mégis egy székkel többet szerzett, mint a Zöldek. Azonban az a legvalószínűtlenebb fogatókönyv, hogy a győztes pártunió velük lépjen koalícióra és nem csak azért, mert egy hét alatt fel sem merült ez az ötlet. Inkább azért, mert a konzervatívoktól annyira balra helyezkednek el, hogy már-már nem is látják egymást a politikai palettán mért távolságok miatt.
„Semmi pánik, a tárgyalóban vagyunk”
Még csak alig egy hét telt el a választások óta, nem meglepő, hogy még nem látjuk igazán kibontakozni a kormányzó erőt. Ugyanis amíg a Bundestag alakuló ülésének időpontját törvény szabályozza - a választásokat követő 30-ik nap - addig a kormányalapításra nincs meghatározott határidő. 2005-ben, a nagykoalíció létrejöttekor, a választások után 65 nappal született meg az együttműködési megállapodás.
Ismerve a Bundestag-ba került pártok számait (CDU/CSU 41,5%; SPD 25,7%; Die Linke 8,6%; Zöldek 8,4%) és a német pártpolitikára jellemző nehézkes és lassú mozgást, valamint a hatalom koncentráció alapvető elvetését, elhúzódó és kiegyensúlyozatlan tárgyalásokra lehet számítani. Előre lehet jósolni, de komolyabban elemezni csak akkor lesz majd érdemes, ha látjuk kik állnak majd Merkel kancellár oldalán.
