Mesterházy Attila pártbeli karrierje nagyjából az ezredforduló óta mintaszerűen ívelt az MSZP elnöki széke felé, azonban a kezdetektől kérdés volt, hogy meddig lesz képes megtartani pozícióját. Röviden áttekintve már a Horn-kormányban a Miniszterelnöki Kabinetiroda főosztályvezetője volt, és később, 1999-ben képes volt az itt szerzett befolyását a szocialisták ifjúsági szervezetében, a Fiatal Baloldalban betöltött pozícióra váltani.
2001-ben már Medgyessy Péter kommunikációs tanácsadója volt, hogy aztán a választások után Gyurcsány minisztériumában köthessen ki államtitkárként. Ekkor már nemcsak a szocialisták ifjúsági szervezetében stabilizálta pozícióját, hanem a párt Veszprém megyei elnöke lett, vagyis egyszerre épült a párt- és a kormányzati karrier. 2006-ban még közelebb került a tűzhöz, Lendvai Ildikó mellett frakcióvezető-helyettes lett, és a 2007-ben kirobbant Zuschlag-ügyet is szárazon megúszta. A csúcsra lényegében azért érhetett el, mert a szocialista párt szétesett, az öregek pedig, leszámítva a Lendvai-féle válságmenedzselő pártelnöki periódust, már nem kívántak az első sorba állni.
Ekkor lépett színre Mesterházy Attila, és 2010-ben pártelnökké választották. A ciklus elején mindenki azt várta, hogy meginog majd a pozíciója, ami két okból sem tűnt elképzelhetetlennek. Egyrészt a szocialista párton belül az egyik leggyengébbnek tartott platform állt mögötte, így jogosnak tűnt az elképzelés, hogy az akkor a mainál még szervezetileg megosztottabb MSZP-n belül csak lavírozni lesz képes a többi platform és az élükön álló erős emberek között. Másrészt meg kellett vívnia a párharcot azzal a platformmal, amelyet Gyurcsány Ferenc hozott létre 2010 októberében. A két kérdés szorosan összefüggött, mert úgy tűnt, hogy házon belül Gyurcsány sok ellenséget szerzett magának, és a többi platform élén álló erős emberek féltek visszatérésétől, így Mesterházy mögött sorakoztak fel.
A kérdés az volt, hogy támogatják-e akkor is, ha az ekkor még szocialista platformként működő Demokratikus Koalíció és elnöke kénytelen lesz venni a kalapot. Úgy tűnik, az öregek ekkor belátták, hogy az ő idejük az első sorban már lejárt, az újak közül pedig csak Mesterházy volt a színen. Ezzel együtt a baloldal is elkezdett átalakulni, ami azért érdekes, mert 1994 óta a szocialisták első embere egyben a baloldal élén is állt, ugyanakkor 2010 után megindult a szétesés, és az MSZP-elnök pozíciója már korántsem bírt olyan jelentőséggel, mint korábban. Ez aztán Bajnai Gordon megjelenése után hatványozottan igazzá vált.
Két fontos dolog változott meg Mesterházy regnálása óta. Egyrészt az MSZP-n belül a korábbihoz képest csúcsra járatták a központosítást, így a szervezeten belül a pártelnök megerősödött, ugyanakkor a baloldal egészén belül, ha meg is tartotta vezető szerepét, meggyengült. Viszont a párt központosításán is látszanak még a gyerekbetegségek, a platformok és erős embereik már nem képviselnek olyan erőt, mint korábban, viszont egyéni akciók fel-feltörnek, gondoljunk csak Czeglédy Csabára.
Ezekből kiderült, hogy mi Mesterházy erőssége: jó sakkjátékos, viszonylag nyugodt környezetben képes higgadtan cselekedni, amit jól mutat a Bajnai Gordonnal megvívott meccs, amelyet a kivárással nyert meg. Azonban idén nem várt kihívás elé állította az újralakkozott Gyurcsány Ferenc, akivel csak félholt állapotában volt képes felvenni a harcot. Látszik, hogy az extrém módon kiéleződött helyzetekkel Mesterházy nem tud mit kezdeni, összességében a kulisszák mögötti közelharcban jól, a nagyközönség előtt viszont rosszul teljesít, szürke figura, a választó nem tudja, honnan jött, ki ő, mint például a „pápai gyerekről”. Egy szürke hivatalnok áll előtte, aki szinte mindegy, hogy mit mond, nincs erő a szavaiban, a szövegét más is elmondhatná, viszont a hivatali előmenetel és a régi vetélytársak kihullása következtében őt dobta a gép.
A kérdés, hogy a szépen felépített karrier meddig tart, lesz-e egyáltalán esélye javítani a hibáin. Könnyű belátni, hogy 2014 ilyen szempontból kritikus év lesz, már csak azért is, mert a választásokat követően az MSZP tisztújító kongresszust tart, ha veszítenek, a pártelnök minden eddiginél nagyobb kihívással néz majd szembe, főleg, ha lesz alternatívája párton belül. Kicsit sarkítva azt is mondhatnánk, hogy 2014 népszavazás lesz Mesterházy pártelnökről. Nem is kell nagyon elereszteni a fantáziánkat ahhoz, hogy eszünkbe jusson Botka László, aki az országos politikát választotta, hiszen befutó helyen szerepel az MSZP országos listáján, s így 2014 őszén szinte biztosan fel kell majd adnia a polgármesteri pozíciót. Választmányi elnökként erős pozícióval rendelkezik, és úgy tűnik, a nagyközönség előtt is több talentummal bír Mesterházynál, akinek akkor sem lesz könnyű dolga, ha valamilyen csoda folytán a baloldal győzne.
Annak ugyanis végképp kicsi a valószínűsége, hogy – közelebb lépve ehhez a sci-fi kategóriájába sorolható feltevéshez - az E-PM-mel szerezzenek többséget, így, legalábbis a választások után mindenképpen szükségük lenne a DK-ra, amelynek elnöke, úgy tűnik, nem tett le arról, hogy egyszer ismét a baloldal élére álljon.
Első megjelenés: Magyar Hírlap
