Az utóbbi években egyre több alkalommal lehetett Líbia problémáiról hallani. Ezek alapján úgy tűnik, hogy egyre közelebb kerül ahhoz, amit bukott államnak hívunk. Az erre a sorsra jutott országban szinte teljesen megszűnik a központi hatalom, politikai értelemben feldarabolódik, teret adva az anarchikus állapotoknak. Mi lehet az oka, hogy közvetlenül Európa szomszédságában egy ilyen lehetőség felmerülhet?
Kadhafi-korszak
A Kadhafi-korszak áttekintésével érdemes kezdeni, mert a rezsim okozta belföldi kaotikus állapotok, valamint a sikertelen külpolitikai akciók végeredményben megágyaztak annak a több arab országban is végigsöpört felkelésnek, amit arab tavasznak hívunk.
Moammer Kadhafi 1969-től uralkodott Líbiában azt követően, hogy katonai puccsal megszerezte a hatalmat. A Nyugattal nem ápolt jó kapcsolatokat, ezt jól mutatja, hogy több alkalommal is összetűzésbe keveredett az Egyesült Államokkal. Egy ilyen alkalom volt, mikor Kadhafi megpróbálta kiterjeszteni az országa felségvizeit a Szidra-öbölben, amire az USA hadgyakorlattal válaszolt.
Ezt követően a diktátor nyugatellenes terroristákat támogatott, aminek hatására Bengázit és Tripolit bombázta az USA, illetve az ENSZ szankciókat vezetett be az országgal szemben. Ráadásul sokáig nukleáris fegyver kifejlesztésére is törekedtek.
2011-ben az arab tavasz hatására Líbiában is tiltakozás indult a Kadhafi-rezsim ellen, ami polgárháborúvá szélesedett a diktátor és a felkelők között. Az USA, Nagy-Britannia és Franciaország a felkelők oldalán szállt be a háborúba ENSZ-felhatalmazás alapján.
Kadhafit megölték, majd nem sokkal a halála után a felkelők elfoglalták az utolsó várost is, ami a kormányerők kezén volt. A polgárháború befejeződött.
1. Demonstráció Bayda-ban 2011.07.22 Wikipédia
A polgárháborút követő polgárháború
A líbiai polgárháború lezárása és Kadhafi halála mégsem jelentette a térség békéjét és az ellentétek megszűnését, hatalmi vákuum keletkezett. A kaotikussá vált belpolitikai helyzetben számos csoport igyekszik megszerezni a hatalmat, illetve természetesen az olajkincseket. Az iszlamista milíciák különösen nagy gondot okoznak, térnyerésük Európa számára nem jelent semmi jót. 2012 augusztusában egy ilyen milícia megtámadta az amerikai konzulátust Bengáziban, megölve a nagykövetet.
2012-ben megválasztották az ország ideiglenes törvényhozó szervét, az Általános Nemzeti Kongresszust, melynek célja a kormányalkotás és egy új alkotmány elkészítése. Feladatát nem tudta teljesíteni, mivel az iszlamisták és a velük szemben állók harca megbénította a működését. A központi kormány tehát nem elég erős, hogy ellenőrzése alatt tarthassa az egész országot, ezért a fegyveres csapatok szabadon tevékenykedhetnek. A központi kormány a kelet-líbiai kikötővárosban Tobrukban található, de Tripoliban, a fővárosban ellen- kormány alakult vallási radikális vezetéssel. Első intézkedéseik egyike volt a saría bevezetése
Tripolitot 2014 augusztusában elfoglaló, ott kormányt alakító és Nyugat-Líbia jelentős részét uraló iszlamista Líbiai Hajnal a konfliktus egyik fontos résztvevője. Nagy területeket sikerült az ellenőrzése alá vonnia, ami viszont nem jelenti azt, hogy ott elfogadják az uralmukat a helyiek. Felkelést indítottak még szeptemberben, de eddig nem tudták őket kisöpörni Tripoliból.
A nemzetközileg is elismert kormány a Tobruki; melléjük sorakoznak fel a szekuláris és az antiiszlamista erők. Így két nagy blokk kezd kirajzolódni. Ez könnyen vezethet a Szíriaihoz hasonló állapotokhoz, az ország kettészakadása is elképzelhető.
Az egyébként is kaotikus állapotokat tovább rontja, hogy az Iszlám Állam is megjelent a térségben. 2015-re két várost foglaltak el, legújabb szerzeményük, Szurt, 450 kilométerre van Tripolitól.
Egyiptom nem nézi tétlenül az Iszlám Állam térnyerését, nemzetközi beavatkozást sürget és bombázza az iszlamisták állásait.
Ha megvizsgáljuk a 2011 óta tartó eseményeket, akkor világossá válik, hogy a helyzet folyamatosan romlik, Líbia bukott állammá válhat. Emellett a környék stabilitása is veszélybe került. Az Iszlám Állam egyre nagyobb aktivitással tevékenykedik, mellettük más kisebb iszlamista alakulatok is szervezkednek. Az így kialakult káosz Egyiptomra is nyomást gyakorol, aki igyekszik felvenni a harcot a vallási radikálisokkal szemben, illetve Szaúd-Arábia és az Emírségek is az antiiszlamista erőket támogatják. Azonban Törökország és Katar különféle iszlamista szervezeteket fegyverez fel, ezzel regionális színezetet is adva a konfliktusnak, ami tovább nehezíti a válság megoldását.
Ha hosszú távon nem sikerül kezelni a líbiai konfliktust, illetve tágabb perspektívában az Észak-Afrikában és a Közel-Keleten egyre nagyobb teret nyert iszlamista csoportok előretörését, akkor Európának is szembe kell néznie a határaihoz egyre közelebbi területeken megjelenő terroristákkal és egy potenciális bukott állammal.
.jpg){kind=link}