Ha előbb-utóbb össze is áll a baloldali szövetség, a pozícióharc még nem dőlt el. A választásokra való készülődés ugyanis nem a szövetség összeállásáról szól. 

 Forrás: nol.hu

Nem látjuk, hogy elkezdett volna felépülni az átfogó összefogás, hiszen miként a szocialisták nem váltak az Együtt 2014 részévé, úgy Bajnaiék sem csatlakoztak az MSZP Szövetségben a változásért kezdeményezéséhez.

A szereplők szavai a kormány ellen irányulnak, de megnyilvánulásaik másik része a baloldali versenyfutásban nyer értelmet. Utóbbiak óvatossága jelzi, hogy egységben gondolják megméretni magukat, de nem mindegy számukra, hogy ebben ki és milyen helyet foglal el. Mindezt jól illusztrálja Bajnai Gordon kijelentése, hogy „az MSZP-n belül szakértelemből, szavazatból és hitelességből is van sok, de egyikből sincs elég”.
Ebben a versenyfutásban a pozíciókért folyik a küzdelem, ki vezeti majd csatába a sokszereplős ellenzék egységgé olvadó erőit. És tét az is, hogy ki és milyen mértékben részesül majd a várható közös erőfeszítések által szerzett zsákmányból (legyen az több ellenzéki parlamenti képviselői hely vagy esetleges kormányzati pozíció).

A vezető szerepért folytatott küzdelemben Mesterházy Attila és Bajnai Gordon a két fő esélyes. A frontot Bajnai nyitotta meg, amikor visszatért a közéletbe, ugyanakkor mára világossá vált, hogy nem érte el a célját - mármint, hogy a baloldali frigy az Együtt 2014 zászlaja alatt valósuljon meg. Az MSZP jó érzékkel kivárt, a rá nehezedő nyomás enyhült, s lépéselőnybe is került, hiszen nincs olyan közvélemény-kutató, amely az Együtt és a szocialisták relációjában ne az MSZP előnyét mutatná. Mivel a nagy kutatócégek adatai között februárban jelentős eltérések mutatkoztak, egyelőre nem látjuk pontosan, hogy ez az előny mekkora. A kép ráadásul ennél színesebb, egyes, a párharc szempontjából fontos mércék ugyanis eltérő irányba mutatnak. Egyrészt például az Ipsos legfrissebb kutatása szerint a két politikus népszerűségi mutatói közel azonosak, sőt Mesterházy leheletnyi előnyét mutatták ki. Másrészről azonban a Századvég és a Nézőpont eredményei azt mutatták, hogy Bajnait többen választanák, mint Mesterházyt.

Mesterházy pozíciója valamivel stabilabb, de szinte biztos, hogy egyedül ő és a pártja nem tud megfelelő kihívóként fellépni, ahogyan az is, hogy vezéraspiránsként Bajnainak is van hivatkozási alapja. A helyzet lényegében a „gyáva nyúl” dilemmájával írható le. Ennek a filmekből ismert játéknak az a lényege, hogy két sofőr egymással szembe hajt kocsijával: a kormányt félrerántó sofőr lesz a gyáva nyúl, az el nem térő pedig a hős. A hőssé váláshoz tántoríthatatlanság kell, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy amennyiben egyikük sem rántja félre a kormányt, mindketten rosszul járnak. Mesterházy továbbra is tántoríthatatlannak mutatja magát, Bajnai szavai pedig arra engednek következtetni, hogy kezd bizonytalanná válni.

Most még azonban nem ítélkezhetünk, mert a választás messze van, és a baloldal pártjai még várnak a szövetkezéssel - mire ez megtörténik, még sok minden változhat. Elég, ha csak olyan friss eseményekre hívjuk fel a figyelmet, mint a Párbeszéd Magyarországért közeledése Bajnaiékhoz. Bár úgy tűnik, a tényleges megállapodás már körvonalazódik, nem tudjuk, ez mennyit hoz a volt kormányfő konyhájára. Azt sem látjuk, hogy milyen hatással lesz az MSZP támogatottságára az önlejárató kampánynak is kiválóan beillő Magyarország ma-ügye.

Továbbra is kérdéses a DK és Gyurcsány szerepe, hiszen egy kiélezett választási harcban az egy-két százalékos támogatottság is fontos lehet, de az sem lehetetlen, hogy legalább annyi kárt okoznának az összefogásnak, mint amennyi hasznot hajtanak.

Sok tehát a változó a képletben, amelynek eredménye jövő tavaszra a baloldali választási összefogás lesz, bár az események egyelőre nem az összeállásról szólnak. Az azonban bizonyos, hogy a baloldal mindenképpen sokszereplős marad 2014 után is, ami vagy megosztott ellenzéket, vagy egy nehézkes, megosztott kormányoldalt jelenthet a gazdasági válság idején. Ha ellenzékben maradnak, akkor az egységet fenntarthatja majd a kormány- és Orbán-ellenesség, amennyiben viszont kormányzati helyzetbe kerülnek, gyakorlati problémákat okozhatnak az ellentétek. Ez főként akkor lenne érdekes és jelentene komoly nehézségeket, ha két erős szereplőnek kellene osztoznia az irányítás feladatain, vagy akár egy kisebb szereplő támogatására is feltétlenül szükség lenne a többség biztosításához. 

Első közlés: Magyar Hírlap 

A kampányfilm egyszerre próbál meg mindenről beszélni, de konkrét információkhoz nem jut a néző a problémák MSZP általi orvoslási tervével kapcsolatosan, ami egyértelműen lejárató kampány külsőt kölcsönöz a videónak.

Kép forrása:www.stop.hu

A film életkedvüket elveszített, szomorú, gazdasági és politikai tevékenységet elemző és szakértő hétköznapi emberekkel ismerteti meg a nézőket, akik diktatúráról, antiszemitizmusról, egyenlőtlenségről, pártkatonákról, gazdasági háttérhatalomról, valamint a Fidesz és a Jobbik összemosásáról beszélnek.

Azonosulási nehézségek

A videóban egy idős, egy fiatal, valamint két középkorú hétköznapi emberrel ismerkedhet meg a néző. A különböző korcsoportok megjelenési aránya tükrözi a célokat azzal kapcsolatosan, hogy az MSZP kiket szeretne megnyerni kampányával. A nyugdíjas hölgy szerepel a legkevesebbet, révén hogy az MSZP-nek ennél a korcsoportnál nincs szüksége kampányolásra, továbbá azért, mert a videó - amely többnyire közösségi oldalakon és videómegosztókon terjed - nem nagy eséllyel érné el ezt a korosztályt. A második legtöbbet szereplő korosztály a középkorúakhoz szóló „pár”, (akiket látható módon egy mögéjük vetített szobában ábrázolnak úgy, hogy az sem biztos, hogy egy időben ültek a kék vászon előtt), akik naprakészen, főként gazdasági kérdésekkel, focival és Orbán Viktor pénzügyi háttérhatalmával foglalkoznak. A pár a fiatalok számára szüleiket idézheti fel. Vagyis a kampány elsősorban a fiataloknak szól - ezt bizonyítja, hogy a fiatal lánnyal találkozhatunk a legtöbbet. A fiatalokat a Hallgatói Hálózatos törekvésekhez igen hasonló módon a kivándorlás katasztrófájával, az antiszemitizmus növekvésével, Orbán Viktor diktatúrára és önkényre törekvésének hangoztatásával próbálja megfogni.

A néző azonosulását a szereplőkkel megnehezítheti, hogy nem valós életbeli történeteket és tapasztalataikat megosztó emberekkel találkozhatunk a videóban, hanem érzékelhetően MSZP-s kampányszöveget felolvasó színészekkel.

A csekély körben elért Hallgatói Hálózatos babérokat célozza meg a kampány üzenetével, melyet vagy azért tesz, mert nincs jobb ötlete, vagy azért, mert a „HAHÁttér szervezete” előkészítette számára. Azok, akik ezekkel a kérdésekkel szimpatizálnak természetesen átláthatnak a próbálkozáson, de össze is zavarodhatnak tőle.

Háború?

A kampányfilm szerint „háború” van Magyarországon, amit Orbán Viktor Árpádsávos hordái és pártkatonái generálnak. Az MSZP rájött arra, hogy nem elég a baloldaltól már megszokott remény és reménytelenség szavakkal kampányolnia, hiszen ezek maximum az egyébként is meglévő pártszimpatizánsok számára lehetnek érdekesek. Éppen ezért a videó a magyarországi "háború" bemutatására szolgál, melynek ugyanaz a célja, mint a Fidesz 2010-es kampányának, vagyis: az Orbángyűlölő, rendkívül heterogén tábort igyekszik ezzel a szavazóurnákhoz csalogatni.  A háború egyfelől a gazdagok és szegények között, másfelől az utcán „randalírozó” békemenetek és pártkatonák által zajlik.

A kampányfilm arra hívja fel a figyelmet, hogy a szegényeknek egyre kevesebb, a „gazdagoknak” egyre több jut. A gazdagok fogalmát azonban - mint általában - nem konkretizálja, ami így visszafelé is elsülhet. Érthető természetesen, hogy a szavazók toborzása érdekében sokkal egyszerűbb és jövedelmezőbb az általánosítások használata, még érdekesebb továbbá, hogy a szocialisták volt pénzügyminisztere is - tudtommal - az egykulcsos adó pártján áll. Egy közel húszperces kormányzásértékelő alkalmából viszont érdemesebb lett volna egy kevésbé közhelyes üzenetet megfogalmazni az adózással kapcsolatosan, nem is beszélve arról a tényezőről, hogy ez így leegyszerűsítve nem csak a - korábban már említett célcsoport - fiatal generációnak, hanem a többdiplomás, magasabb pozícióban lévő értelmiségieknek is "büntetésként" tűnhet.

A más szemében lévő szálkakeresés, a Fidesz pártkatonáira és gazdasági háttérhatalmára utalás is komoly szerepet foglal el. A pártok mindig is rendelkeztek pénzügyi támogatókkal, és közéleti, művészeti, tudományos és egyéb szimpatizánsokkal; a hivatalok állománya lecserélődik, a szimpatizánsokat kitüntetik, a támogatók támogatnak, ez mindig így volt és mindig így lesz. Ezt ahhoz lehetne hasonlítani, amikor a legyőzött harcos fegyvertelenül megpróbál homokot szórni fölénybe került ellenségének szemébe. De ez a módszer többnyire nem válik be, mert aki ilyen módszerekhez nyúl, annak vagy visszafújja szemébe a homokot a szél, vagy belebukik a próbálkozásba.

A Fidesz és a Jobbik ismételt összemosási kísérlete

Az elmúlt időben tapasztalható, hogy a baloldal rendre egybemossa a jobboldalt. Az antiszemitizmus növekedéséért a kormányt teszi felelőssé a kampányfilm. Bár a felhasznált képek erre utalnak, ez alkalommal sem található meg a logikai kapocs a Fidesz a Jobbik és az említett esemény között. A felelősség pedig ráhúzható a baloldali erőkre is, hiszen az antiszemitizmus fokozatos növekedéséért az ehhez hasonló kampány is hozzájárul, mivel a konfliktus lecsillapítása és a probléma megoldása helyett folyamatosan felemlegeti azt. Az összemosás ráadásul mellőzi az észérveket, sokkal inkább vágási és szerkesztési trükkökkel próbálja bizonyítani igazát. Az, hogy a Magyar Gárdának mi köze van a Fideszhez, továbbra sem derül ki számunkra.

A kampányfilmmel kapcsolatosan tehát elmondható, hogy a néző számára azonosulási nehézségeket okozhat, a fiatalokat célozza meg elsőként, akiket a Hallgatói Hálózat babérjainak learatási kísérletével próbál megnyerni. A gazdagok körének pontos definiálásának elkerülésével bünteti a teljesítményt, és a tükörbe nézés elkerülésével, az éhségmeneten „MUNKÁT” táblát szorongató nyugdíjasokkal „háborúról” beszél, amit véleménye szerint a kormány gerjeszt. A film tehát kizárólag a negatív kampány eszközeivel él, a visszhangokból ítélve viszont nem elég "ütős" ahhoz, hogy az MSZP számára előnyt kovácsolhasson - sokkal inkább nevetségessé teszi azt.

Az év kezdete óta ismét utcán a politika, a jövő héttől pedig - erre válaszul - minden háztartásban megtalálható lesz majd. A kampány elkezdődött, az ellenfelek közül viszont még nem mindenki állt fel a startkőre.

Az amerikai technikák másolása már az előző kampányban sem volt ismeretlen a pártok számára, mégis érdekes, hogy Orbán Viktor mostani ellenzéke kivétel nélkül ugyanezt a meggyőzési technikát választotta; benne a „remény” szóval, amely, úgy tűnik, nagy hatással tud lenni a politikából kiábrándult társadalom idegzetére. Az Obama-kampányból „lopott” remény mind Bajnai Gordon, mind Gyurcsány Ferenc, mind pedig Vona Gábor évértékelőjében markánsan jelen volt (kíváncsian várjuk, Mesterházy Attila előrukkol-e valami újjal).

A tét óriási: most akár azt is gondolhatnánk, hogy a rendszerváltás óta az egyik legkeményebb kampány következhet. Az MSZP szempontjából ez különösen igaz, hiszen ha veszítenek, könnyedén bebizonyosodhat, hogy a feltámadás helyett már egy ideje csak a lassú haláltusájukat vívják, hiszen csak az tartja őket életben, hogy nem sikerült mellettük épkézláb ellenzéki erőnek felnőnie a feladathoz. Vagyis egész létük az ellenzéktől függ, feltámadásuk (?) pedig az újonnan szerveződő ellenzéki erők alkalmatlanságától. 2014-es esetleges bukásuknak a magyar pártrendszer hosszú távú egypólusúvá válása lehet az eredménye. A csatát ugyanakkor senki sem tekinti lejátszottnak, ezért feltételezhetjük, hogy az ellenzéket mozgató erők és a források azon jelölt mögé állnak majd, akit a legesélyesebbnek tartanak.

Az ELTE Bibó István Szakkollégiuma által kiadott kötet egyik tanulmánya szerint a mostani kormánypárt volt az, amely minden politikai ellenfelénél több negatív elemet szerepeltetett 2010-es kampányában – amelynek célja a politikai kockázat elkerülése, illetve a közös MSZP-gyűlölet által összehozott heterogén tábor egyben tartása volt. A rendkívül intenzív és kockázatmentes kampány a változásra hívta fel a hangsúlyt, kiemelve, hogy ez az egyetlen reményünk arra, hogy Magyarország talpra állhasson.

A kormánypárt azonban tudja, hogy a 2014-es országgyűlési választások megnyeréséhez nem lesz elegendő a korábban már jól bevált negatív kampány. 2010-ben ugyanis nagyon más volt a helyzet. Akkor a szocialisták nyolc évig tartó kormányzása után a magyar választókkal nem volt nehéz elhitetni, hogy egy kormányváltással megmenthetjük az országot. Úgy kellett mozgósítani az embereket, hogy közben a Fidesz nem árulhatta el, milyen reformokat tervez végrehajtani, hiszen szavazóinak egy része a Gyurcsány- és Bajnai-kormányból kiábrándult táborból állt. Mostanra mindenkiben tudatosult, hogy a válságban való vergődés hosszú folyamat, tehát míg 2010-ben nem volt rá szükség, addig 2014-ben lehetőség sincs szociális demagógiával és a Paradicsom eljövetelének ígéretével kampányt folytatni.

Ennek megfelelően a miniszterelnök kampányindító évértékelőjét előremutatónak tekinthetjük két szempontból is. Egyrészt logikus döntésnek tűnik, hogy a beszéd sokkal inkább a hosszú távú tervekről szólt, és a sikerre való képességbe vetett hit helyreállításáról, mintsem az eddigi kormányzásról. Másrészt a beszéd óvatosan fogalmazott az elért eredményekkel kapcsolatban. Orbán Viktor nem sikerpropagandával állt elő, hanem a nyolc évig tartó szocialista kormányzás alatt függésbe került Magyarország önálló lábra állításáról, a megtépázott öntudat és elveszített önbizalom újraépítéséről, a nemzetközi környezetnél jobb teljesítményünkkel való kitűnésről beszélt. A cél annak a bebizonyítása, hogy felépítettük magunknak a lehetőséget, hogy kilépjünk abból a gödörből, amelybe az elmúlt évtizedben belekeveredtünk.

Új elem, hogy a választási kampány egyelőre nem az ellenzék és a kormánypárt között zajlik. Az ellenzék megosztottsága miatt a Fidesznek lehetősége van, hogy a baloldal háborúiban harcoljon, hiszen még nem tudjuk pontosan, kivel is kellene megvívnia a végső csatát. A baloldal kampánya a hatalmi harc része, amely még csak nem is a választóknak szól, hanem arról, hogy ki hogyan pozicionálja magát. A kérdés az, hogy a Fidesznek meddig lesz lehetősége Gyurcsány Ferencet és Bajnai Gordont pajzsként maga előtt tartani, hogy megakadályozza az egységes ellenzék kialakulását.

 Első közlés: Magyar Hírlap

Az év kezdete óta ismét utcán a politika, a jövő héttől pedig - erre válaszul - minden háztartásban megtalálható lesz majd. A kampány elkezdődött, az ellenfelek közül viszont még nem mindenki állt fel a startkőre. - See more at: http://www.magyarhirlap.hu/pajzs-a-fidesznek#sthash.QqT6rMFn.dpuf

A felsőoktatásban tanuló biztos szavazók harmada szavazna a Jobbikra az Aktív Fiatalok felmérése alapján. A média „megdöbbentő” eredményként számolt be az adatokról: a „közvéleményben” a két legnagyobbnak mért párt alulmaradt a vizsgált rétegben. Ez az eredmény végzettséghez és életkorhoz kötődő, berögzült előfeltevéseket cáfol meg.

Forrás: hatvan.jobbik.hu

A kilencvenes évek közepétől kezdett megragadni ugyanis a kép, miszerint a 2006-ig egymás mellett erősödő Fidesz és MSZP egy hosszú távon stabil pártrendszert képes kialakítani maga körül. Több tényező is jelezte azonban, hogy nem elég stabilak ehhez a támogatói csoportok életkori jellemzői, elég a szocialista párt támogatóin belül felülreprezentált idősebb korosztályok arányára gondolni. A Fidesz is hamar levetkőzte generációs jellegét, a néppártokra jellemző széles – életkorban is színesebb –, átlagosan idősebb bázist szerzett, mint ami kezdetben a „fiatal pártra” jellemző volt.

Egy öregedő társadalomban harminc-negyven százalékos támogatottság mellett talán nem is lehet elképzelni a fiatal generációs jelleg megtartását. A kérdés azonban az, hogy a fiatalok körében miért lehet nagyobb a radikális párt bázisa, mint a középpártoké. A kutatók is kiemelik a mozgalmak szerepét. Mert a mozgalmi attitűdnek funkciója van. Közösséget és politikai légkört teremt, egyesíti az embereket, érzelmi alapon igazolja ezt a célt, mozgósít és megerősít. A pártpolitikában pedig csoportképző és -megtartó szerepe az, ami miatt nagy fegyverténnyé válhat egy mozgalom sikere.

A magyar választók kevésbé racionálisan döntenek, impulzusok alapján választanak, ami orientálja és motiválja őket. Ez az érzelmi iránytű lehet hit, remény, csalódás. Egy mozgalom pedig ezeket tudja felerősíteni és meglovagolni. Intenzitásával és integráló képességével különösen nagy befolyással lehet a még kevés társadalmi kötöttséggel rendelkező fiatalokra, akikre az érzelmi politika nagyobb befolyással van, mint a szakpolitikai viták. Ezenfelül a pozíciót nyerni igyekvő, kisebb, esetleg új pártok számára olyan eszköz a mozgalmi politizálás, mellyel a politikai erőtérben stabil helyet foglalhatnak el, valamint stabil szavazóbázist építhetnek rá.

A Fidesznek és a szocialistáknak is volt aktívabb mozgalmi időszaka, utóbbinak talán a leghosszabb: a rendszerváltás előtt. Az ideológiával átitatott kádári szocializáció és az előző rendszerhez fűződő viszony egyre halványabb, de egyik meghatározó tényezője a pártválasztásnak, és bázisképző eleme az MSZP-nek. A Fiatal Demokraták Szövetsége a rendszerváltó mozgalmak „liberális, radikális” egyikeként jött létre, és fontos szereplője volt az akkori demonstrációknak. 2002 után létrejött a polgári körök hálózata, mely célja már nem a csoportképzés, hanem annak szervezése és megtartása volt, továbbra is fenntartotta a mozgósítás lehetőségét. Ez a két párt idővel megerősödött, jobb- és baloldalon önállóan képeztek pólust, néppárttá váltak, stabil pozíciót szereztek. A Fidesz polgári körök formájában élő mozgalmi rendszere is elhalványult, és miután a pártos öntudat kialakult az emberekben, már a kormányzóképesség, ellenzéki szemszögből pedig annak hiányának bizonyítása határozta meg a politikát. A táborok utánpótlása egyrészt megtörténik a családi szocializáció során, viszont érkeznek más hatások is, például más célzott politikai mozgalmak által.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom sokkal intenzívebb és célzottabb hatással van a fiatalok életére, mint a pártokhoz kötődő ifjúsági szervezetek. Képes olyan folyamatosan és minél szélesebb területen jelenlevő közösségi kultúrába integrálni, ami generációs jelleget kölcsönöz a mozgalomnak, hiszen egy változtatni akaró és képes, tiszta generáció kötődik az „új magyar honfoglaláshoz”. A csalódottság mellé társított remény érzete és a radikalizmussal párosuló erő az, ami vonzóvá teszi ezt a közösségi élményt. A kérdés a továbbiakban az, hogy a mozgalom szívóhatása milyen hosszú távon tud érvényesülni. Formálódhat-e ebből a fiatal bázisból egy stabil mag? A mozgalmaknak ugyanis esetleges sikerük után bizonyos fokú mérséklődéssel bizonyítaniuk kell cselekvő-, esetleg kormányképességüket is, hogy a kitűzött cél ne maradjon örökké utópisztikus törekvés.

 Első közlés: Magyar Hírlap 

​A Gyurcsány Ferenc által elmondott évértékelő beszédben szó esett reményről, reménytelenségről, oktatásról, koncepciós perekről, a Fidesz és a Jobbik összemosásáról, az igazság és hazugság szakemberéről, önkényről, valamint egy lehetséges baloldali egyesülésről. A jelenleg széttöredezett baloldal tervei kirajzolódni látszanak egy „sokszínű” formáció létrehozására.

Forrás: magyarhirlap.hu

A remény kampánya

Az Obama-kampányban már bevált „remény” szó igen kapós lett az elmúlt időszakban a baloldal részéről. A reménnyel legutóbb Bajnai Gordon nemrég elmondott évértékelőjében találkozhattunk, ahol számtalanszor használta mind az önmagukba vetett hit, mind az Orbán-kormány ellenében egyaránt. A remény ismét visszaköszönt a jelen évértékelőben, ráadásul hasonló kontextusban használta Gyurcsány Ferenc. Az ország helyzetének értékelése mindkét esetben a reménytelenség és az abból való kilábalás ellehetetlenülésére hívja fel a figyelmet. Bajnai évértékelőjében utalt arra, hogy nem marketingfogásokkal kell az embereket megnyerni - holott az átvett "remény", pont erre utaló magatartás. A remény szó hasonló kontextusban való használata, és az ahhoz fűzött elemek egy igen hasonló kampányra utalnak. A baloldali erők ezekkel a beszédekben elhintett apró jelzésekkel már a választópolgárok tudomására is kívánják juttatni látható közeledésüket egymáshoz.

​Oktatás - „A sokfajtaságot csak a sokfajta iskola tudja közvetíteni”

Az iskolák most is sokfajták, mint ahogy régen is voltak, és a vélemények is azok. A hallgatókat a jelen oktatással kapcsolatos kérdések megosztják, de az, hogy a mérleg nyelve merre billen, talán a következő elemek vizsgálatával láthatóvá válik.

Az egyik oldalról hallgatói szerződésnek, másik oldalról röghöz kötésnek nevezett formula láthatóan megosztja a diákokat a napjainkban tapasztalható tüntetések fényében. A kérdéssel kapcsolatosan - amennyiben a részvételt vagy távolmaradást egyfajta közvélemény-kutatásnak nevezhetjük - becslések vagy számadatok nélkül is elmondható az, hogy a diákok túlnyomó része azzal, hogy nem vesz részt a tüntetéseken, semlegességét vagy elutasítását tanúsítja a Hallgatói Hálózathoz hasonló formációkkal szemben.

„Az egyetemek, a működésképtelenség határán állnak”

A másik véleménymegosztó terület, mely több kisebb elemet foglal magában - lásd intézményfinanszírozás, keretlétszámok, szakok megszűnése/fennmaradása -, tovább bonyolítja a helyzetet. A kormány azzal magyarázza tevékenységét, hogy a munkanélküliség és a jelenleg értéktelen diploma felszámolása érdekében ésszerűsíteni kell a felsőoktatás rendjét. A baloldal viszont ezt a szabadságtól és a szabad döntéstől való megfosztásban fogja föl. A döntés szabadsága azonban nincs tiltva, mivel a jelentkezés bármely szakra szabad és nyitott. A kormány ésszerűsítése arra irányul, hogy egyfajta költségtérítés kiszabásával a munkanélküliség további növekedésének kíván gátat szabni.

A diákok reakcióját és az oktatási rendszer átmeneti problémáját azonban a reformok gyors jellege okozza. Az oktatás ésszerűsítése vélhetően abban az esetben nem váltana ki ilyen problémákat, ha az egy hosszú, lassú - így kormányokon átívelő - folyamat lenne. Az Orbán-kormány azonban azért választotta a gyors utat, hogy ezzel elkerülje a reformok kormányváltással történő esetleges félbeszakadását.

„…káosz uralkodik…”

A káosz láthatóan koránt sem akkora, mint ahogy azt Gyurcsány Ferenc felvázolja. Káoszról akkor lehetne beszélni, ha az oktatás válsága olyan horderejű lenne, hogy valamennyi (a diákok nagyobb része) egyetértését fejezné ki a tüntetés céljával, melynek köszönhetően a napjainkban egyáltalán nem tapasztalható mértékben bénulna le a rendszer működése.

Koncepciós perek - „engemet ne féltsenek, én megvédem magam”

A jelenleg folyamatban lévő politikai visszaélések tárgyában zajló bírósági eljárásokkal kapcsolatosan Gyurcsány Ferenc arról beszélt, hogy koncepciós perek zajlanak. A perekben meghurcolnak ártatlan embereket, akikkel a demokratáknak szolidaritást kell vállalniuk. A 2006-os események csapdájába sétált bele ezzel Gyurcsány Ferenc, amikor is - mint utólag kiderült - ártatlan emberek sokaságát „hurcolták meg” különböző eljárások keretében. A szolidaritás kinyilvánítása a baloldal részéről 2006-ban nem volt olyan népszerű, mint amennyire az mostanában. Ebből pedig az következik, hogy napjaink bírói és ügyészi szervezetének bírálatával, saját idején hivatalban lévő testületek függetlenségét is megkérdőjelezhetővé tette az emberek számára. Hozzáfűzte továbbá, hogy az Orbán-kormány bukása után hasonló eljárásokkal számolhat, mellyel ismét kétségessé teszi a bírói eljárás függetlenségét kormányra kerülése esetén.

„Orbán Viktornál nagyobb politikai gazemberek is megbuktak előbb utóbb”

Ezzel a kijelentéssel minden bizonnyal nagy népszerűségre tett szert Gyurcsány Ferenc a jobboldali szavazók körében, és igen nagy támadási felültet nyitott, hiszen az ilyen kijelentések az őszödi beszéd kiszivárgása után nem túl szerencsések.

​"​Muszáj érteni"

A különböző intézmények élére kinevezett „pártkatonákat” is bírálat alá vette a beszéd. Gyurcsány azt hangsúlyozta, hogy Orbán Viktor önkényuralmi rendszert épített ki, mely túlhalad kormányzati megbízatásán.

A kijelentések fényében elmondható, hogy egy esetleges kormányváltás után a rendszerváltást követő konszenzusorientáltság beteljesedik. Amennyiben a volt miniszterelnök feltételezése igaz azzal kapcsolatosan, hogy „pártkatonák” ülnek a különböző pozíciókban, a rendszer kiegyensúlyozottá válik egy baloldali erő kormányra kerülése esetén. A kijelentésének azonban egy olyan vetülete is értelmezhető, melyben sérelmezi a konszolidált rendszer létrejöttét és inkább rendelkezne e pozíciók kiosztása felett is.

​"Én láttam"

A beszéd során kitért arra, hogy kormányzása idején látta már a jobboldal sokaságát tombolni. A kijelentés vélhetőleg a 2006-os eseményekre és a jobboldali politikai erőkre irányult. A következőkben pedig az is szóba került, hogy volt olyan is, amikor nagy ellentétekkel kellett szembenéznie saját pártján belül.

Meg kell jegyezni, hogy a 2006-os események és a kormányzaton belüli ellentétek megemlítése nem feltétlenül jó politika a szavazógyűjtés során, mert azzal felébreszti az emberek emlékezetében a kormánnyal kapcsolatos akkori kritikákat, illetve az egykori kormánypárt gyengeségére is utalhat.

​A Fidesz és a Jobbik összemosása - ​„A Fidesz és a jobbik fajelméletes nemzetkoncepciója”

A beszéd egy pár perces időintervallumban ecsetelte azt, hogy az Orbán kormány hogyan működik együtt a Jobbikkal, vagyis a „náci” párttal, mely masírozik az utcákon. A beszéd rendkívül hosszú percekig mintegy összemosta a Fideszhez és a Jobbikhoz szóló részt, mely alapján úgy tűnik, mintha a Fideszt is antiszemita vádak érnék. A több perces összemosást egy rövid kommunikációs trükk követte, mely kimondta: „Nem állítom, hogy a Fidesz náci párt”. A Fidesz természetesen számos alkalommal hangot adott azon véleményének, miszerint felháborítónak tartja az ehhez hasonló vádakat, és leszögezte, soha nem vállalt és nem is fog közösséget vállalni szélsőséges csoportokkal.

A Jobbikról számos kiváló elemzés született a politológus kollégák részéről, ezért úgy gondolom, nem érdemes belemenni a „nácizmus” jellemzőinek részletes taglalásába.

​"Mi ezen már túl vagyunk"

„Lehet a politikában itt-ott hazugságot mondani, de nem lehet hazugságra politikai konstrukciót, ha úgy tetszik politikai programot építeni” - a kijelentés nem új keletű, mivel a Gyurcsány-Orbán vitában korábban már használta Gyurcsány Ferenc, ám ennek ismételt használata az őszödi beszéd árnyékában a választópolgárok szemében nagy eséllyel hitelét vesztettnek mondható. „A magyar választók szemében hol a hazugság, hol az őszinteség embere vagyok, ki-ki válogatja,de mindenképpen szakértője ennek a témának.”  A továbbiakban jó hírként közölte, hogy a kormány már tapasztalatból tudhatóan bukni fog, mellyel ismét visszautalást adott saját esetére.

„Mi is hajlamosak vagyunk hazugságra politikai konstrukciót és programot építeni” Az „önostorozás” ennél a pontnál már-már komédia szintjére került, ami által az emberek tudatába esetlegesen beépült „hazugság” és közte vont párhuzamot kívánta e módon elparodizálni és komolytalanná tenni.

„Mi lesz?” – Egyszínű szivárvány

A lehetőség már egy ideje ott rejlik a baloldali formációk egyesülésére, a kérdés csak az volt eddig is, hogy ez mikor következik be. Gyurcsány Ferenc szerint egyértelműen a baloldal összefogására van szükség, a folyamat pedig láthatóan elkezdett megindulni az Együtt 2014 az LMP, PM, MSZP, DK részéről. A volt MSZP- SZDSZ kormányt azonban egyszínűséggel bírálta, míg ő ehhez képest egy nagyon sokszínű formációt vázolt fel. A beszédben elhangzottak alapján az összefogás eleve kizárja bármely jobboldali vagy ahhoz közeli formáció csatlakozását, és erős utalásokat ad a szinte kizárólagosan baloldali erők egyesülésére, ami az úgynevezett sokszínűség lehetőségét erőteljesen korlátozza.

„Ha nem tartunk össze, minket meg fognak verni, nem kicsit, nagyon”

A beszéd kitért arra is, hogy nem kell félreérteni a jelen terveket (mint kormánykoalíciós tervezetet), mivel azok kizárólag választási koalícióra irányulnak mely a kormány megbuktatásáig tartana. A koalíció felbomlása után viszont kormányzásképtelenné válna a formáció maradványa, így ez teljességgel kizárható eshetőség. Abban az esetben, ha a baloldal erői összefognak 2014-es választásokon, nagy eséllyel a kormányzásban is megmaradnak majd együtt a „még mindig jobb mintha egy újabb Orbán-kormány jönne” leple alatt.

Ha vannak még, akik kételkednek egy esetleges baloldali koalíció létrejöttében, a záró idézetet ajánlom figyelmükbe Gyurcsány Ferenc évértékelő beszédéből: „Egy sokszínű koalíciós kormánynak kell kis többséggel a háta mögött kormányoznia,miközben '14-re valóban áldatlan állapotban lesz az ország”

A beszéd tehát összességében sok közös vonást mutatott tartalmilag az Együtt 2014 évértékelő beszédével, melyben már érzékelhető a baloldali kisebb egységek egymáshoz közeledése. A beszédben említett témák tárgyalása számos támadási felületet és visszautalási lehetőségeket nyújt a Gyurcsány-kormány idejére, ami a népszerűségi versenyben nem túl szerencsés. A 'mi lesz' kérdésre egyszerűen az a válasz adható, hogy már egyre kevésbé titkolt módon kirajzolódik egy baloldali, egyelőre még választási koalíciónak nevezett, de egy esetleges választási győzelem után nagy eséllyel kormánykoalícióként funkcionáló formáció.