Az ember, aki még egy napot sem dolgozott 1987-ben lediplomázott, ’88-ban pártot alapított, félig-meddig rendszert váltott, majd 1990 óta folyamatosan ül. Az ember, aki még egy napot sem dolgozott most azoktól vesz el, akik tizen-, huszonéveket már dolgoztak.

Az ember, aki még egy napot sem dolgozott, persze kitalált, mesebeli személy, mielőtt bárki is magára ismerne, és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatósághoz fordulna. Kitalált személy, hisz’ Magyarországon nincs olyan ember, aki ne dolgozna, mert mindenki akar érni valamennyit, így kell, hogy legyen valamije.

Így hát emberünknek, a zemberek emberének van is sok mindene. Szerzett jogként, alanyi úton szolgálati laptop, telefon, talán már szolgálati Ipad is, testőrség, autó és egyéb nélkülözhetetlen kellékek. De magánemberként sem kell tartania semmitől, ha egyszer majd kiesik a Patkóból, akkor ott lesz neki a családi dolomitbánya mint forrás, de akár Tokaj szőlővesszein is nektárt fakaszthat (áttételesen persze, ő csak a nevét adná), mert magyar bor, mindenkor!

De miért vesz el bárki is egy vasutastól, egy vegyésztől, egy bányásztól (egy dolomitbányásztól), vagy egy tűzoltótól? Hogy neki több legyen? Persze, a soknál több a nagyon sok, de ez kevés indoknak. Elveszi, hogy aztán jobb legyen? Hát nekünk már biztos nem. Van még egy lehetőség: másnak kell, másra kell a pénz. S ezt mindenki gondolja tovább saját maga.

Viszont az ember, aki még egy napot sem dolgozott elszánt, léptet fakó lován, körötte viszont nincs csend amerre ment, ez a tartomány nem néma, mert zúgolódik, tüntet; Edward király pedig megőrült a történet végére.

Hogy mi várható még ebben az ún. Hungaro-Abszurdisztánban? Az ember, aki még egy napot sem dolgozott tovább szalámizgat. Először a magánnyugdíj-pénztárak, ami lehet, hogy egyesek szerint nem működött jól, de a ketteseknek volt ott egy kis megtakarítása. Utána a nyugdíjasok (rokkantnyugdíjasok, korkedvezményesek, szolgálatisok) találják magukat szembehelyezve az aktívakkal, mert kell egy csapat bűnbak! Majd pedig jön a maradék. Az a maradék, amelyik távirányítva lesz a médiatörvénnyel, a választási törvénnyel, az átszabott munka törvénykönyvével, meg ilyen-olyan törvénnyel.

A lényeg: a Nagy Szalámi Szeletelő az élet minden területére beavászkodik.

De ne legyünk igazságtalanok. Az ember, aki még egy napot sem dolgozott, mégiscsak dolgozott! Lássuk: az elmúlt nyolc év során annyiszor kivonult a Parlamentből – ez munka. S ott van a foci is. Felcsút Ronalodjának (mármint a pocakos Ronaldo) mára már komoly munka a foci is, s néha a Parlament parkolójában is eldekázgat az alanyi jogon járó Audik árnyékában.