A felsőoktatásban tanuló biztos szavazók harmada szavazna a Jobbikra az Aktív Fiatalok felmérése alapján. A média „megdöbbentő” eredményként számolt be az adatokról: a „közvéleményben” a két legnagyobbnak mért párt alulmaradt a vizsgált rétegben. Ez az eredmény végzettséghez és életkorhoz kötődő, berögzült előfeltevéseket cáfol meg.
Forrás: hatvan.jobbik.hu
A kilencvenes évek közepétől kezdett megragadni ugyanis a kép, miszerint a 2006-ig egymás mellett erősödő Fidesz és MSZP egy hosszú távon stabil pártrendszert képes kialakítani maga körül. Több tényező is jelezte azonban, hogy nem elég stabilak ehhez a támogatói csoportok életkori jellemzői, elég a szocialista párt támogatóin belül felülreprezentált idősebb korosztályok arányára gondolni. A Fidesz is hamar levetkőzte generációs jellegét, a néppártokra jellemző széles – életkorban is színesebb –, átlagosan idősebb bázist szerzett, mint ami kezdetben a „fiatal pártra” jellemző volt.
Egy öregedő társadalomban harminc-negyven százalékos támogatottság mellett talán nem is lehet elképzelni a fiatal generációs jelleg megtartását. A kérdés azonban az, hogy a fiatalok körében miért lehet nagyobb a radikális párt bázisa, mint a középpártoké. A kutatók is kiemelik a mozgalmak szerepét. Mert a mozgalmi attitűdnek funkciója van. Közösséget és politikai légkört teremt, egyesíti az embereket, érzelmi alapon igazolja ezt a célt, mozgósít és megerősít. A pártpolitikában pedig csoportképző és -megtartó szerepe az, ami miatt nagy fegyverténnyé válhat egy mozgalom sikere.
A magyar választók kevésbé racionálisan döntenek, impulzusok alapján választanak, ami orientálja és motiválja őket. Ez az érzelmi iránytű lehet hit, remény, csalódás. Egy mozgalom pedig ezeket tudja felerősíteni és meglovagolni. Intenzitásával és integráló képességével különösen nagy befolyással lehet a még kevés társadalmi kötöttséggel rendelkező fiatalokra, akikre az érzelmi politika nagyobb befolyással van, mint a szakpolitikai viták. Ezenfelül a pozíciót nyerni igyekvő, kisebb, esetleg új pártok számára olyan eszköz a mozgalmi politizálás, mellyel a politikai erőtérben stabil helyet foglalhatnak el, valamint stabil szavazóbázist építhetnek rá.
A Fidesznek és a szocialistáknak is volt aktívabb mozgalmi időszaka, utóbbinak talán a leghosszabb: a rendszerváltás előtt. Az ideológiával átitatott kádári szocializáció és az előző rendszerhez fűződő viszony egyre halványabb, de egyik meghatározó tényezője a pártválasztásnak, és bázisképző eleme az MSZP-nek. A Fiatal Demokraták Szövetsége a rendszerváltó mozgalmak „liberális, radikális” egyikeként jött létre, és fontos szereplője volt az akkori demonstrációknak. 2002 után létrejött a polgári körök hálózata, mely célja már nem a csoportképzés, hanem annak szervezése és megtartása volt, továbbra is fenntartotta a mozgósítás lehetőségét. Ez a két párt idővel megerősödött, jobb- és baloldalon önállóan képeztek pólust, néppárttá váltak, stabil pozíciót szereztek. A Fidesz polgári körök formájában élő mozgalmi rendszere is elhalványult, és miután a pártos öntudat kialakult az emberekben, már a kormányzóképesség, ellenzéki szemszögből pedig annak hiányának bizonyítása határozta meg a politikát. A táborok utánpótlása egyrészt megtörténik a családi szocializáció során, viszont érkeznek más hatások is, például más célzott politikai mozgalmak által.
A Jobbik Magyarországért Mozgalom sokkal intenzívebb és célzottabb hatással van a fiatalok életére, mint a pártokhoz kötődő ifjúsági szervezetek. Képes olyan folyamatosan és minél szélesebb területen jelenlevő közösségi kultúrába integrálni, ami generációs jelleget kölcsönöz a mozgalomnak, hiszen egy változtatni akaró és képes, tiszta generáció kötődik az „új magyar honfoglaláshoz”. A csalódottság mellé társított remény érzete és a radikalizmussal párosuló erő az, ami vonzóvá teszi ezt a közösségi élményt. A kérdés a továbbiakban az, hogy a mozgalom szívóhatása milyen hosszú távon tud érvényesülni. Formálódhat-e ebből a fiatal bázisból egy stabil mag? A mozgalmaknak ugyanis esetleges sikerük után bizonyos fokú mérséklődéssel bizonyítaniuk kell cselekvő-, esetleg kormányképességüket is, hogy a kitűzött cél ne maradjon örökké utópisztikus törekvés.
Első közlés: Magyar Hírlap