A legújabb felmérés szerint csökkent a pártot nem választók aránya Magyarországon, de ez még így is alacsonynak tekinthető, ha nyugat-európai összehasonlításban nézzük. Miért más Magyarország - erre keresem a választ. Első rész.
A pártpolitikai helyzet
Először is ki kell emelnem, hogy a Medián felmérése természetesen nem egy választás részvétele, tehát adott esetben lehet magasabb is a részvétel. Itt fontos megemlíteni, hogy ez nem valószínű, ugyanis 2010-ben 64 százalékos részvétel mellett tartottak választásokat. 2014-ben pedig a kérdés nem az lesz a kormányt elutasítók – többségének - számára, hogy a 8 év szocialista kormányzatot megbüntessék és helyette a Fideszre szavazzanak. Tehát újból el kell, hogy mondjam azt a már közhelynek számító tényt, hogy a Fideszre 2010-ben adott szavazatok jelentős része nem a mostani kormánypártnak, hanem inkább az baloldali kormányzatoknak szólt - tehát protest szavazat volt. Erre már nem lesz ekkora lehetőség 2014-ben, hiszen a Fideszből kiábrándultak számára a legnagyobb ellenzéki tömörülést éppen azt az MSZP jelenti, ami miatt 2010-ben sokan Fideszre szavaztak. A Bajnai-féle Együtt 2014 esélyeit pedig éppen a megegyezés körüli problémák kérdőjelezik meg. De ennél jóval többről is van szó.
Vita az ellenzéki vezető körül
Az Együtt 2014 és az MSZP közötti megegyezés egyik legfontosabb gátja a „ki vezesse az ellenzéket, ki legyen a miniszterelnök-jelölt 2014-ben” kérdéskör. Nyilvánvaló, hogy egy esetleges győzelem esetén ez kulcsfontosságú, de az is, hogy maga az arc is sok mindent megszab, illetve eldönt. Nem mindegy, hogy a kampányt ki mögé felépítve folytatja egy párt, akár egy pártszövetség.
Egyébként ez nem csak az arculat és az eladhatóság miatt fontos, hanem Schiffer András szerint erkölcsi okok miatt is ugyanúgy. Az LMP kimaradása az egyezkedésből, illetve maga a pártszakadás is ide vezethető vissza. Schiffer és a mögötte álló LMP fontosabbnak tekintette azt, hogy ne közösködjön a Gyurcsány-kormány volt fejlesztési és gazdasági miniszterével, Bajnaival, illetve nyilvánvalóan magával az MSZP-vel, mintsem összefogjon a Fidesz ellenfeleivel. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy ennek ne lenne-e politikai haszna azon túl, hogy üzenetértékűen elutasítja az egész korábbi politikai palettát. Pont azért, mert így az MSZP-ből, illetve általában véve a 2002-2010 közötti korszakból és a Fideszből kiábrándultaknak a Jobbikon kívül van még lehetőségük szavazni. Hogy igazam lesz-e vagy sem, majd kiderül. Mindenesetre látjuk, hogy nem csak az számít egy vezető megválasztásánál, hogy tud-e beszélni, mennyire művelt és rátermett, hanem az is, hogy milyen múltja van.Bajnai esetében mindenképpen elmondható, hogy a Gyurcsány-kormányban való részvéte annak ellenére szálka a választók szemében, hogy 2009-et követően ténylegesen sikerült megmentenie a gazdaságot - legalább a csőd elől. Emellett az E2014 vezetőjének legfőbb arculatsérülése a Hajdú-Bét ügy, annak ellenére, hogy nem egyszer sikerült már kiigazítás kérnie, s a szövetség honlapján külön fül van a „tényekről és hazugságokról”. Nem kívánom, terjedelmi korlátok miatt sem Bajnai eredményeit vagy múltját sem vizsgálni; ahogy a történelemben is, a sztereotípiák hatásának vizsgálatakor indifferens valóságtartalmuk, így a politikusokról terjedő „híreszteléseknél” is. Ugyanis két különböző dolog a hatás és a keletkezés, s ha a hatást nem befolyásolja a keletkezés – illetve nyilvánvalóan a valóságtartam – más vizsgálat tárgyát képezi. Azt azonban fontos kiemelnem Bajnai esetében, hogy annak ellenére, hogy igyekszik úgy feltüntetni magát akár kampányplakátokon, akár személyesen is, mint aki „egy közülünk”, nem képes kitörni az elutasítottság ketrecéből.
Erre legjobb példa éppen a már említett tartalom az E2014 honlapján. Hiszen ez nagy jelentőséggel bír, nem csak számára, hanem láthatóan a Kormány számára is – nem véletlenül alkotja az Együtt elleni kampány legfontosabb elemét a Gyurcsány mellé való helyezése. Továbbá elmondható az is, hogy annak ellenére, hogy az Együtt nyilvánvalóan egy hatalmi vákuumban kezdett politizálni – elég csak a pártot nem választók hatalmas arányára gondolnunk –, nem volt képes mostanra, amikor is a Medián szerint aktivizálódtak a választók, még az MSZP-t sem megelőzni. Hiába utalta miniszterelnöki fizetését a kármentő alapba, hiába a kiigazítások az újságokban, hiába a focis kijelentések, s hiába az új plakát, sokak szemében Bajnai még mindig az „együtt tették tönkre az országot” duó egyik tagja.
Gyurcsány Ferencet, illetve az általa vezetett Demokratikus Koalíciót nem csak én nem tekintem esélyesnek, hogy leváltsa a jelenlegi kormányt, de egy megalakulásuk óta végzett felmérés szerint sem jutnának be a parlamentbe. Így Gyurcsány nem csak százalékban megmutatkozott marginálissága miatt nem vonzó egy más ellenzéki párt számára, hanem a már fent vázolt devalválódottság miatt is: azaz Gyurcsány neve nagyon rossz márkanév, és emiatt vállalhatatlan szövetséges.
A következő részben azt fogom vizsgálni, hogy nem csak a megegyezés hiánya, hanem egy karizmatikus vezető személye is hiányzik az ellenzék soraiból.
