Az utóbbi időben legfőképp az MSZP és az Együtt tárgyalásai kerültek reflektorfénybe, a jövő történéseit ettől teszik függővé. Ez jelenleg az a formális fórum, amelyen követhetők a résztvevők stratégiai előkészületei. Az ellenzéki oldal azonban ennél szélesebb tábort alkot, vannak olyanok is, akik számára ez a fajta együttműködés nem alternatíva.
Az ellenzéki összefogás nagy hátráltatója a sokféleség: a sok, különböző támogatottsággal és sokféle megítéléssel rendelkező szereplőnek sokféle érdeket kell összehangolnia. Míg az LMP saját nimbusza miatt kíván távol maradni a szoros együttműködéstől, addig Gyurcsány Ferenc platformja a szocialista párt valós átalakítása híján, a pártvezetéssel való szembenállás okán vált ki. Mégis – többek között a választási rendszer logikájának köszönhetően – együttműködésre vannak kényszerítve, de számos érdektényező húzza őket szét. Így a kérdés: együtt vagy külön? Pártokat szakított szét ez a dilemma, az MSZP-ből kivált Gyurcsány Ferenc platformja, az LMP-ből pedig kiváltak a szervezeti együttműködést támogatók. A Demokratikus Koalíció számára ez idáig nem nyílt lehetőség a szövetségben való részvételre, gyakorlatilag a politika szélére került.
Ezt követően új kérdésre kellett választ találni: hogyan tovább önállóan? A felépítés előtt álló pártok feladata egyébként sem könnyű, el kell helyezni önmagukat az adott politikai térben, és fel kell magukra hívni a figyelmet. A baloldali verseny arról szól, ki akarja jobban a kormányváltást, és ki az, aki jobban el tudja adni az embereknek. Úgy tűnik, a DK-nak balközép pártként egyelőre nincs sok esélye a nagyobb szervezeti múlttal és támogatottsággal bíró szocialistákkal szemben, s radikális politizálással tud bent maradni a köztudatban. Gyurcsányék hirdetik leghevesebben az elszámoltatást, és talán ők említik legtöbbször a „szemét rendszer” és diktatúra kifejezést. Persze ők arról beszélnek, hogy csak a hatalommal vették fel a kesztyűt, de valójában a mérsékelt ellenzékiségtől tudják így megkülönböztetni magukat. Éppen ezért váltak Gyurcsányék nyilatkozatai egyre erélyesebbé, fogalmazásmódjuk radikálisabbá. Ez persze nemcsak stílus és előadásmód kérdése, tartalmi politikájukat is leegyszerűsítették a demokrácia és a (fél)diktatúra harcára. Ezek szélsőségek, és ebbe a politikaképbe illik bele a már induláskor kinyilatkozott cél: azaz elsősorban azért fognak küzdeni, hogy leváltsák a „hatalmat”.
Ez az ellenségközpontú retorikai stílus a jobboldali radikálisoktól már ismert. Ez a nyelvezet erőteljesen ellenségképeire koncentrál. Kiélezi a konfliktust, hangsúlyozza és leegyszerűsíti a történéseket, hogy valami nevében, valamivel szemben harcolnak. A DK esetében a demokrácia nevében a kormány ellen, üldözöttként a hatalommal szemben. Programalapvetésükben is általános demokratikus értékek, és a „féldiktatórikus hatalomról” tett megállapítások felsorolását találjuk. „Radikális demokraták” tehát, akik baloldali fülkeforradalmat akarnak.
A rendszerváltás után Magyarországon nem jött létre meghatározó radikális baloldali párt. Talán abban a politikai környezetben nem is lett volna szerencsés, a mérsékelt szociáldemokrata-liberális irányvonal jelentette a baloldalt. Ma sem kommunista pártról van szó, inkább olyan „radikális demokratákról”, akik tevékenységének jelentésbeli következményei lehetnek. Hiszen a demokrácia fogalmát vesztes helyzetben helyezték szélsőségekbe. Ez ugyanúgy kiüresítheti az eszmét, megváltoztathatja annak jelentését, mint ahogy a nacionalizmusnak is pejoratív jelentése vált elsődlegessé. Ha egy erősen elutasított személy egy pozitívnak gondolt fogalmat kampánya középpontjává tesz, sőt, azt a kifejezést túlhasználja, elkoptatja, lehetséges, hogy maga az ideafogalom veszít az erejéből. Ahogyan Esterházy Péter fogalmazott A szavak csodálatos életéből című írásában, a „szavak szivárványzása nemcsak térbeli, hanem időbeli is”, idővel elfelejtődnek, vagy más jelentést kapnak. Ez azt jelenti, hogy ez ekkor már nemcsak politikai, hanem nyelvi kérdés, mivel nem a demokrácia lesz rosszabb, hanem annak használata. A fogalom csupán eszközzé válik, és az addigi értéket olcsóvá teszi.
Első közlés: Magyar Hírlap
