Amikor 2009-ben hosszas kaszting után Bajnai Gordont tette kormányfővé az akkori MSZP–SZDSZ-es parlamenti többség, a miniszterelnök olyan arculatot épített ki, amelynek középpontjában a szakértelem, a válságkezelés állt.
A kezdetektől hangsúlyozta, hogy igyekszik „tartani a három lépés távolságot” a pártpolitikától, illetve „nem szónoknak készül, hanem válságkezelőnek”. A választók jelentős része ezt el is fogadta, fejükben a „válságmenedzser” képe jelent meg Bajnaival kapcsolatban, noha az akkor ellenzéki Fidesz igyekezett felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy olyan politikusról van szó, aki korábban is része volt az akkorra már egyértelműen megbukott MSZP–SZDSZ kormányzati politikájának.
Tény tehát, hogy Bajnainak sikerült kialakítania és megszilárdítania a szakértőimázst, amely visszatéréséig
fenn is maradt vele kapcsolatban. Úgy tűnik azonban, hogy az elmúlt időszakban sok sérülés érhette ezt az imázst, ráadásul részben Bajnai tevékenysége nyomán. Olyan lépéseket tett ugyanis, amelyek egyáltalán nem illenek a szakember szerepéhez. Mindez részint érthető, hiszen a kormányzati oldal rezsicsökkentéssel kapcsolatos lépései és felé irányuló offenzívái, valamint Gyurcsány Ferenc konfrontatív fellépése láthatóan nem kis gondot okoz számára, s mindez választ kíván. Ugyanakkor a korábban kialakított képhez nem illő fellépés komoly zavart okozhat választóinak fejében, s azok, akik „szakértelme” miatt preferálják Bajnait, akár el is pártolhatnak tőle, látva, hogy elkezdett „pártpolitikusként” viselkedni.
De nézzünk néhány konkrétumot! Milyen történések és fellépések jelentenek veszélyt az egykori miniszterelnök szakértőimázsára?
Egyrészt Bajnai retorikája meglehetősen konfrontatívvá vált a visszatérése óta eltelt majd’ egy évben, s jelentős különbséget mutat ahhoz a visszafogottsághoz képest, ahogy egykor miniszterelnökként megjelent. Az emlékezetes szobordöntés előtt például arról beszélt, hogy „2014, a választások után Orbán Viktornak és csapatának távoznia kell a közéletből”. Ezt a hangnemet persze alátámasztja a pozíciójának megváltozásából adódó kényszer is, hiszen miniszterelnökségének időszakát megkülönbözteti a jelenlegi helyzettől, hogy a 2010-es választásokon nem akarta megmérettetni magát, már csak azért sem, mert esélytelenül indult volna. Ebből kifolyólag nem kényszerült arra, hogy szavazatokra játsszon. Másrészt ellenzéki helyzetből, ráadásul a parlamenten kívülről nehezebb üzeneteket eljuttatni a választókhoz, így keményebb, a média számára érdekes megszólalásokra van szüksége. Ezeket tetézi, hogy Gyurcsány Ferenc az utóbbi időben jelentős médiafigyelmet von magára, s ez kihívást jelent az Együtt miniszterelnök-aspiránsa számára, hiszen a Demokratikus Koalíció esetleges megerősödése elképzelhetővé tenné az MSZP és Bajnaiék megállapodásának újratárgyalását.
Bajnai megszólalásai sokszor a Fideszére emlékeztetnek, például a Füzesabonyban 2006-ból jól ismert „rosszabbul élünk, mint négy éve” – szlogent vette elő. Viszont e megszólalások mögött ezúttal nem áll ott a karakteres politikus.
A szakértőimázst romboló esemény volt, amikor Havas Henrik az ATV műsorában arról kérdezte, hogy mikortól kap majd egy magyar munkás német kollégájáét megközelítő bért, amire Bajnai egy pillanatig sem habozva azt állította: amennyiben 2014-ben átveszik a kormányzást, 2015. január 1-jétől. Ez legalábbis meglehetősen elrugaszkodottnak tekinthető ígéret, ami nem vall egy technokratára. Korábban arról beszélt, hogy minden harminc év alattinak munkahelyet garantálnának, negyedmillió munkahelyet teremtene, és nyitottabbá, egyben jobb minőségűvé tenné a felsőoktatást. Láthatjuk tehát, hogy komoly ígéretdömpinggel állunk szemben, ami felveti a demagógia kérdését. A túlzott ígérgetés veszélyei egyébként a 2006-os választási kampány óta egyértelműek, ami rá is nyomta a bélyegét a 2010-es választási felkészülésre.
És természetesen nem hagyhatjuk ki a sorból magát a szobordöntést sem. A szeptember 29-én, a Szolidaritás rendezvényén történtek egyértelműen rossz hatással vannak a szakértőpolitikusi képre. Azóta, a Századvég felmérésének köszönhetően, azt is tudjuk, hogy a társadalom 77 százaléka elítéli a történteket, és az sem kérdéses, hogy Bajnai próbálkozása sikertelen arra nézve, hogy különválassza saját szereplését és a miniszterelnök hungarocellszobrának nagy port kavart ledöntését. Persze, a Fidesz kommunikációs gépezete is jelentős erőforrásokat mozdított meg az ügyben, teljesen érthetően.
Jól látszik tehát, hogy Bajnai Gordon viszonylagos népszerűségének legfontosabb alapja, a még 2010 előtt kialakított szakértőimázs sérüléseket szenvedett. Persze kérdéses, hogy tudatos imázsváltásról van–e szó, azt viszont egyértelműen láthatjuk, hogy az Együtt–PM első emberét bizonyos kényszerek, így politikai ellenfeleinek fellépése is beleszorítják a leírt helyzetbe. Valószínűnek látszik, hogy a 2014-es választás kapcsán mindez rossz hír számára, hiszen egy új imázs felépítésére, egy új Bajnai Gordon megerősödésére már túl rövidnek tűnik az elkövetkező bő fél év, mindazonáltal a megindult változás okozhat némi átrendeződést a baloldali pártok erőviszonyaiban, és akár bonyodalmakhoz is vezethet.
Első közlés: Magyar Hírlap
